Film-történelem

Rákóczi vagy Rákosi?

Egy film, amely nem azt a kort mutatja be, amelyben játszódik

Dr. Hahner Péter

Az 1950-es években egyáltalán nem kényeztették el a moziba járó magyar fiatalokat látványos kalandfilmekkel. Ezért alaposan felértékelődött számukra Bán Frigyes Rákóczi hadnagya című alkotása. Emlékeim szerint még az 1960-as években is elismeréssel emlegették az iskolások, 1996-ban pedig minden idők harmadik legnépszerűbb magyar filmjének nyilvánították. A forgatókönyv írója Barabás Tibor volt, a Szabad Nép kulturális rovatvezetője, az Írószövetség főtitkára (1949–1951), aki pontosan tudta, mit kíván a korabeli állami vezetés egy történelmi filmtől, de azt is figyelembe vette, mit szeretnének kapni a nézők. Ezúttal nem egy sikeres regényből készítettek filmet, hanem pontosan fordítva. A Rákóczi hadnagya című regény három évvel a film bemutatása után került a könyvesboltokba, s a 20. század végéig nem kevesebb, mint nyolc kiadása volt. Gyermekkoromban magam is olvastam, s gördülékeny, olvasmányos, érdekes regénynek találtam – amely pontosan követte a film cselekményét.

A film eredeti plakátja. Forrás: Debreceni Egyetem Elektronikus Archívum

Madártojást a generálisnak!

Minek köszönhette a film a sikerét? Először is annak, hogy nem sajnálták rá a pénzt, bővelkedik látványos tömegjelenetekben. Egész hadseregek csapnak össze benne egymással, s ezért a tíz évvel később készült, jóval csekélyebb költségvetésű A Tenkes kapitánya című filmsorozatban is felhasználhatták a Rákóczi hadnagya egyes jeleneteit. Van itt minden, amit a tizenéves korosztály elvár egy kalandfilmtől: az utolsó percben bevágtató, felmentő seregek, a sötét szobába behatoló orgyilkos, egy furfangos kisfiú, aki becsapja a labancokat, valamint üldözés és kardpárbaj. Barabás Tibornak szerencsére humorérzéke is volt, amint ez egy másik film, az Állami Áruház általa írott forgatókönyvéből is kiderül. A rendező, Bán Frigyes is képes volt megnevettetni a nézőket, humoros jelenetei szerencsésen ellensúlyozzák a film érzelgős részleteit. A főszereplő, Bitskey Tibor természetesen mindvégig komoly és hősies, a humort a hagyományoknak megfelelően a mellékszereplők képviselik: Zenthe Ferenc, a tréfás kedvű „szabad legény”, és a Matyi gyereket alakító Gyárfás Endre, aki madártojással jutalmazza meg Bottyán generálist.

A történelmi tények

És mi igaz mindabból, amit a filmen láthatunk? 1708. február 16-án egy portyázó kuruc csapat valóban foglyul ejtette gróf Starhemberg Miksa tábornokot, a magyarországi császári csapatok tíz nappal korábban kinevezett főparancsnokát. Valóban Bottyán János generális strázsamestere, Bornemissza János nevéhez fűződik ez az akció. Ebben az évben valóban vereségeket szenvedett el II. Rákóczi Ferenc fő szövetségese, XIV. Lajos francia király, s ezért az uralkodó egyre kevésbé volt képes támogatni a magyar felkelőket, ahogy ezt a filmben a francia követ elmagyarázza. Ekkoriban fűzte szorosabbra kapcsolatait I. Péter orosz cárral, amit a film szerencsére nem hangsúlyozott – az 1950-es években az orosz szövetség emlegetése aligha használt volna a film népszerűségének. Ezt csak a Rákóczi-szabadságharc háromszázadik évfordulóját ünneplő filmhíradó emelte ki, amely a film DVD-lemezén megtekinthető. Csakhogy Starhemberg elfogását egyáltalán nem követte a kuruc hadsereg látványos győzelme, mint a filmben. Inkább csúfos vereségekre került sor: a trencséni csatában mindössze 7-8000 császári-királyi katona győzött le 15 000 kurucot.

Annál rosszabb a tényeknek!

A Rákóczi hadnagya utolsó jeleneteit mégis az optimizmus, a sikerbe és a győzelembe vetett hit hatja át. Az 1960-as évek kiváló humoristája, Róna Tibor szerint ennek az volt az oka, hogy „a személyi kultusz éveiben nehéz helyzetben voltak a történelmi filmek alkotói… Úgy kellett ábrázolniuk a különböző szabadságharcosok bukását, hogy az ne hangolja le a nézőt, hanem a fejlődésbe vetett hittel töltse el… Egy időben például a Népművelési Minisztérium nem akart hozzájárulni ahhoz, hogy Világosnál letegyük a fegyvert!” (Több nyelven beszélünk. Bp., 1966, Szépirodalmi, 332–333. o.) Minden bizonnyal ahhoz sem járultak volna hozzá, hogy a kuruc sereg a majtényi síkon a földbe szúrja zászlóit, ahogy ez 1711-ben megtörtént.

Bitskey Tibor Rákóczi hadnagyának a szerepében. Forrás: Wikipédia

Ez a film ugyanakkor sokkal többet árul el saját koráról, az 1950-es évek első feléről, mint a Rákóczi-szabadságharc történetéről. Egyrészt azt sugallja, hogy a nyugati nagyhatalmakban nem lehet megbízni, de a nép hazafiasságában és támogatásában bízva nagy győzelmeket lehet aratni. Másrészt az egész filmet áthatja a különleges képességű vezető egyéniségek iránti mélységes imádat. A „szabad legények” azonnal csatlakoznak a reguláris hadsereghez, amint megtudják, hogy annak igazi, népi vezető állt az élére Bottyán János személyében, s még a kenyér is jobban ízlik nekik, ha tőle kapják. Rákóczi fejedelem színe előtt pedig egyszerűen térdre hull a kuruc vitéz.

Éberség!

A fő probléma pedig nem az, hogyan győzheti le a kuruc sereg a császáriakat, hanem az, hogyan szabaduljon meg a belső árulóktól. Ezek pedig természetesen az osztályellenséget képviselő földesurak, akik társadalmi rangjuk megőrzése érdekében készek lepaktálni az ellenséggel. Olyan „sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmárok” ők, mint akiket a Tanácsköztársaság híres plakátján fenyegetnek. Készek orgyilkost bérelni a tisztességes kurucok ellen, és át akarják adni a császáriaknak a haditervet. A film hősei azonban leleplezik őket, s ebben vezető szerepet játszik a Vass Éva által alakított parasztlány és öccse, Matyi, aki elviszi a hírt Vak Bottyánnak. Vagyis a legszegényebbek és legkisebbek is leleplezhetik a nagy árulókat! A híres generális pedig egyáltalán nem indít vizsgálatot az árulással vádolt főúr ellen, nem hallgat ki tanúkat, nem érdekli a védekezése sem – egyetlen ismeretlen kisfiú vádjai hallatán azonnal letartóztatja a kuruc állam egyik tekintélyes főtisztviselőjét. Még csak le sem száll hozzá a nyeregből, csak úgy hátrafordulva adja ki a parancsokat az áruló elfogatására. Így kell elbánni a belső ellenséggel, sugallja a film, kíméletlen gyorsasággal és határozottsággal.

Vass Éva és Bitskey Tibor a Rákóczi hadnagya című filmben. Forrás: szinmuveszetunkklubja.network.hu

Az 1950-es években azonban a legtöbb film ilyen üzeneteket közvetített, s a nézők minden bizonnyal hálásak voltak, hogy ezúttal vidámabb, látványosabb, szórakoztató jelenetek közvetítik az unalomig ismert politikai mondanivalót. A főszerepeket alakító színészek lendületes, jókedvű játékának köszönhetően pedig a film ma is élvezhető.