A magyar forradalom európai kitekintésben

2022. 05. 06.

Dr. Hahner Péter, Dr. Nánay Mihály, Hermann Róbert

1848-ban Petőfi Sándor abban reménykedett, hogy „A zsarnokság ki fog pusztulni, és / Megint virítóbb lesz a föld színe…”

Úgy tűnt, hogy egész Európa át fog alakulni. Az európai forradalmak láncreakció-szerűen követték egymást, az egyik államban kirobbant forradalom híre aktivizálta más országok liberális és radikális csoportjait.

Bár a január 12-i palermói felkelés volt időrendben az első, amelyet februárban piemontei (febr. 8.) és toscanai megmozdulások követtek (febr. 17.), a legnagyobb hatást a február 23-24-i francia forradalom gyakorolta Európára.

Ennek hatására tört ki márciusban a bécsi, a római, a pesti, a milánói, a berlini és a velencei forradalom. Áprilisra a magyar kormány és népképviseleti országgyűlés elfogadta az első reformokat, májusra a frankfurti Pál-templomban megnyílt az össznémet alkotmányozó nemzetgyűlés, júniusban pedig a prágai szláv kongresszus.

A poroszok egy ideig azt sem bánták, hogy a lengyelek szervezkedni kezdenek az orosz uralom alatti lengyel területek felszabadítására. Úgy tűnt, a „népek tavasza” során mindenhol győznek a függetlenségi és alkotmányos törekvések.

A tüntetések, fegyveres felkelések és háborúk során azonban szinte mindenhol felülkerekedtek a régi államgépezetek.

Egy angol történész szerint 1848 volt az a fordulópont, ahol Európa nem fordult új irányba.

Vajon igaza volt? Valóban eredménytelen volt az 1848-as nemzedék küzdelme?

48 forradalmairól, a forradalmak kitörésének okairól, azok belső erőviszonyairól és változásairól, valamint a nemzetközi erőviszonyok átalakulásáról beszélgettek vendégeink vitaestünkön.