Vajon milyen az, amikor a főpolgármesteri tisztség csak egy reprezentatív feladatkör? Vajon azt tudták, hogy a főispáni tisztség volt a minta a főpolgármesteri pozíció létrehozására? Vajon milyen volt az a főpolgármesteri tisztség, amelynek betöltőjét nem közvetlenül a budapesti lakosság választotta? Vajon miként működik egy város, amikor teljes az egyetértés a kormányzat és a főváros vezetése között? A három városrész és a Margitsziget Budapestté történő egyesítése idején, 1873-ban még ilyen keretek között hozták létre a főpolgármesteri tisztséget, amelynek első viselője Ráth Károly volt.

Ráth Károly Budán született 1821. február 20-án jómódú, értelmiségi polgárcsaládban. Fivérei között gyógyszerészt, plébánost és katonatisztet is találunk. A pesti egyetemen jogot tanult, s csakhamar a város egyik népszerű ügyvédje lett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt városi képviselő volt Pesten, majd a pesti nemzetőrség egyik szervezője lett. A szabadságharc veresége után visszatért ügyvédi tevékenységéhez. Ráth családszerető ember volt, feleségétől, Hupf Máriától hat gyermeke született. A vadászat és a művészetek iránt érzett szenvedélye volt a kikapcsolódás számára.

Az 1860-as években az országbírói értekezlet tagja lett, 1867 után pedig józsefvárosi képviselő a Deák-párt színeiben. Amikor kinevezték ügyésznek, hátat fordított az országgyűlésnek. 1871-ben a királyi tábla alelnöke lett és egyben a főrendiház tagjává vált. Bírói karrierjének az egyesített Budapest első közgyűlése vetett véget a Pesti Vigadóban, amikor Ráth Károlyt választották a város első főpolgármesterévé 1873. október 25-én. A népszerű városvezetőt négyszer választották újra, így haláláig töltötte be ezt a pozíciót. A feladatköre reprezentatív volt, mert a várost gyakorlatilag Kamermayer Károly (1829–1897) jogi egyetemet végzett, népszerű várospolitikus, a főváros első polgármestere vezette, karöltve az alpolgármesternek megválasztott Gerlóczy Károly (1835–1900) ügyvéddel. Ez volt a „három Károly” korszaka. 

A város a 18. századtól kezdte visszanyerni a török kor előtti jelentőségét. Buda volt a királyi főváros, ott székelt a Helytartótanács, míg Pest kulturális fővárossá vált, a művészetek és tudományok székhelyévé, sőt, közéleti központtá fejlődött. Az 1848. március 15-i forradalom következtében a népképviseleti országgyűlés már Pesten nyitotta meg az első ülésszakát. Budapest főváros mint önálló törvényhatóság jött létre, és a törvény korlátai között gyakorolja majd az önkormányzatot, az állami közigazgatás közvetítését, és foglalkozhat ezenkívül egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel is. A város egyesítésekor született Budapest-törvény értelmében a vármegyei főispáni tisztség mintájára Budapesten kialakítottak egy főpolgármesteri tisztséget is. A főpolgármestert a kormány és az uralkodó – a két világháború között a kormányzó – három jelöltje közül a közgyűlés választotta hat évre, így lényegében a kormányt is képviselte.

A rendszer 1930-ban úgy módosult, hogy kizárólag a kormányzó kezébe került a kinevezési jog, sőt el is mozdíthatta a főpolgármestert. A kormány és a főváros közötti jó viszony nagyon fontos volt, hiszen minden jelentős beruházáshoz a kormány adta az anyagi hátteret. Ez tehát hasonlít a napjainkra jellemző főpolgármesteri feladatkörre, hiszen a város fejlesztésében ma is nélkülözhetetlen a kormánnyal való jó kapcsolat. Tisztségéből adódóan gyakran kellett fogadnia a királyt, a királyi család tagjait vagy idegen méltóságokat: „mindig megjelent ő és beszélt a főváros nevében” – írta a Pesti Napló Ráthot méltató írásában a halála utáni napon. 

Sikerességét mutatja, hogy az általa teremtett hagyományok a politika minden hullámverése ellenére időtállónak bizonyultak. A központi kormány és az önkormányzati városigazgatás közötti erőviszonyok változásai közepette hetven évre kiható érvénnyel sikerült kialakítania a főpolgármesteri szerepmodellt. Ennek lényege, hogy a főpolgármester legyen képes a kormány és a főváros közötti felesleges viták elsimítására Budapest fejlesztése érdekében. A fővárosi közgyűlés elnöke volt. Hatáskörét tekintve a főpolgármester a végrehajtó hatalmat képviselte. Ennek keretében ellenőrizte a fővárosi önkormányzatot, és őrködött a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei fölött.

A főpolgármester – a rendkívüli felhatalmazás szigorúan körülírt esetét kivéve – általában egyetlen fővárosi közegnek sem adhatott közvetlen utasítást, törvényes hatásköre azonban bő teret hagyott annak, hogy rendszeres ellenőrzésekkel vegzálja a hivatalokat. Ráth a fennmaradt iratok szerint nem igazán élt ezzel a lehetőséggel. A főváros autonómiájának a gyakorlatban érvényesülő legfőbb korlátját az jelentette, hogy legfontosabb döntései az ügyek széles körében miniszteri jóváhagyásra szorultak. Azaz a vitahelyzet akkoriban is megvolt, de ő mindig világossá tette, hogy ilyen ügyekben a polgármestert és a tanácsot illeti a programadás és kezdeményezés. Ebben emlékezetes eset volt a Rudas fürdő megépítése körüli vita, amely a közbenjárására indult meg. A hatáskörét meghatározó jogszabályok szorosan vett keretein kívül a gyakorlatban kialakult feladata volt a felségjogokkal kapcsolatos ügyek intézése. Fővárosi lakosok nemesítése, címek, rangok odaítélése, külföldi rendjelek viselésének engedélyezése iránti kérelmeikkel az illetékes hivatalok általában a főpolgármesterhez fordultak informálódás, véleményezés céljából. 

Budapest a dualizmus korában valódi világvárossá vált. Tervszerű városrendezés, kiépülő közművek és tömegközlekedés, új ipari befektetések tömege és a reprezentatív – a közigazgatási és kulturális központhoz illő – épületek mutatták a városvezetők sikerét. Mindezt megkoronázta a millennium, amelynek keretében Ráth fogadhatta a külföldi vendégeket és a királyi udvartartást is. Szociális érzékenységét bizonyította a fővárosi népkonyhák rendszerének megteremtésében játszott, kiemelkedő szerepe. A Patrubány Gergely tiszti főorvos beadványa következtében felállított társadalmi népkonyhabizottmány élére állt, gyűjtést szervezett a cél érdekében, amihez még a királyi pártól is kapott adományt. Így nyolc népkonyha kezdte meg tevékenységét a városban. Ezek nem ingyenkonyhák voltak, amelyek kizárólag elesetteket és hajléktalanokat láttak el, hanem a legelesettebbek számára elérhető áron ételt biztosító intézmények.

A hatósági gondozásra jogosult szegények javát pedig olyan formában szolgálta az intézmény, hogy ők pénzsegély helyett étkezési utalványt kaptak, amelyet a jótékony egyletek is vehettek gondozottjaik számára, de a népkonyhaalapnak ezek az összegek is megtérültek, amelyek kamataiból lényegében a felszerelést, a bérletet és a személyzet fizetését kellett fedezni.

Budapest mai képének kialakítását Rákosi diktatúrája idején az 1949. évi XXVI. törvény szabályozta, oly módon, hogy egyesítette Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városokat, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket a fővárossal. Soroksár 1994-ben önálló kerületté vált, így a kerületek száma 22-ről 23-ra nőtt. Az 1950-től létrehozott tanácsrendszer megszüntette a főpolgármesteri tisztséget, miként Rákosiék eltörölték az önkormányzatokat is. A fővárosi tanács elnöke vált a város hivatalos vezetőjévé a rendszerváltozásig. 1990-ben a Fővárosi Közgyűlés nevezte ki négy évre a főpolgármestert, akit 1994 óta a budapestiek közvetlenül választanak meg.

Az új főpolgármester jogköre és szerepköre is jelentősen átalakult, feladatai sokkal inkább a Ráth-korszak polgármesterééshez (Kamermayer Károlyéhoz) váltak hasonlóvá, az 1945 előtti kettős szisztémát átvéve. Egyrészt elnöke a Fővárosi Közgyűlésnek, és vezeti az üléseit, a döntéseket illetően viszont abszolút vétóval rendelkezik. Másrészt irányítja a fővárosi önkormányzatot, melynek ellátandó feladatai egységesen kiterjednek az egész városra, miközben a helyi ügyeket közvetlenül a kerületek polgármesterei igazgatják. A Ráth-féle városvezetési modell ma már nem létezik, ám Ráth integratív személyisége és érdemei többet érdemelnek a mai politikai elittől, városvezetéstől. Ráth előtt ugyanis halálakor dísztemetéssel, megemlékező cikkek sorával tisztelegtek, ma mégsem viseli fővárosi közterület a nevét, sőt még szobra sincs a városban.