Lezsák Sándor: „Megpróbáljuk a lehetetlent, hogy elérjük a lehetségest!”

Rendszerváltás: 35 évvel ezelőtt volt a lakiteleki találkozó

Időpont: 2022. szeptember 27., 18.00.

Helyszín: Lónyay – Hatvany villa, 1015 Budapest Csónak utca 1.

A Rubicon Intézet 2022. szeptember 27-i estjén a rendszerváltás izgalmas évtizedéről, azon belül a népi-nemzeti eszméket képviselő értelmiségiek útkereséséről, az úgynevezett „demokratikus ellenzékkel” és az MSZMP-vel való viszonyukról fogunk beszélgetni az események egyik kulcsszereplőjével, az Országgyűlés alelnökével Lezsák Sándorral.

Az 1980-as években a Szovjetunióval együtt a Közép-Kelet európai megszállt országokban is recsegni-ropogni kezdett a diktatúra rendszere. A tervgazdaság csődje mindenhol éreztette hatását, az életszínvonal meredeken zuhant. Az évtized elején lezajlott lengyelországi események és Gorbacsov hatalomra jutása azonban gyökeresen megváltoztatta a közép-európai helyzetet, felerősítve a politikai- és társadalmi élet ellenállását Magyarországon is. A gorbacsovi peresztrojka (gazdasági és társadalmi átalakítás) nem tudta ellensúlyozni a felgyülemlett nehézségeket, ráadásul az általa meghirdetett glasznoszty (politikai nyitás, nyíltság) is inkább egyre nyíltabb szervezkedésre ösztönözte a diktatúrával kritikus értelmiséget.

A beszélgetés középpontjában a lakiteleki találkozók megszervezésének körülményei állnak. Az első az 1979-es Fiatal Írók Találkozója, amelyen az előadások és a hozzászólások leggyakrabban a nemzet- és történelmi tudat aktuális kérdéseit elemezték. Számos felszólalásban hangsúlyosan jelent meg a határon túli magyarság problematikája – mind a szomszédos országok elnyomó politikája, mind a magyarországi közbeszédben való elhallgatásuk szempontjából. A szervező Lezsák Sándor volt, nagy kérdés, hogyan és miként tudta elérni a találkozó engedélyeztetését ilyen tematikával.

A következő találkozóra 1985-ben került sor. Az október 22-i esemény jelentőségét tekintve az egyik legfontosabb volt a Kádár-rendszer lebontása felé vezető úton. Ezen est előtt ugyanis nem igen találunk a magyar történelemben ilyen jelentős, hazai, az 1956-os forradalomra emlékező és azt méltató, így a fennálló rendszerrel szemben demonstráló nyilvános fellépést, amely közel félezer, az ország minden pontjáról érkező résztvevőt vonultatott fel, szellemi és érzelmi egységet teremtve az anyaország és az elszakított, továbbá a nyugati emigrációba szétszórt magyarság között a magyar forradalom gondolatának – nemzeti szuverenitás, egyéni szabadságjogok, demokrácia és parlamentarizmus – égisze alatt. Az esemény jelentőségét nem is annyira az ott elhangzott – bár a rendszerrel szinte mindig kritikus versek – adták, hanem a sokfelől érkező tömeg, illetve az a terv, hogy az esemény az ország más városaiban is megismétlik. Lezsák Sándort két héttel később elbocsátották az eseménynek otthont adó lakiteleki Művelődési Házból.

1987: Lezsák Sándor egy villamosmegállóban beszélgetve kapta a felkérést Für Lajostól, hogy legyen a házigazdája a Bíró Zoltánnal, Fekete Gyulával, Kiss Gy. Csabával, Csoóri Sándorral, Bakos Istvánnal és Csurka Istvánnal közösen kitalált népi-nemzeti értelmiségi kör találkozójának. Ennek ekkor már itt volt az ideje, hiszen már megjelent a Beszélő-kör részéről a Társadalmi szerződés (politikai szempontú), míg az MSZMP úgynevezett reformkommunistáinak tollából a Fordulat és reform (gazdasági és szociális megközelítésű) irat, amelyek kiutat kívántak mutatni a válságból. A szervezőknek egyetlen percre sem jutott eszükbe, hogy a találkozó illegális szerveződés legyen, sőt arra törekedtek, hogy mind az előkészítése, mind a megvalósítása annyira nyílt legyen, amennyire csak lehet. Ennek érdekében nem leveleztek, hanem telefonon és találkozók során hívták meg a résztvevőket, tudva, hogy a telefonokat lehallgatják, és az előkészületeket feltérképezik. Így nem kell meglepődni azon sem, hogy Pozsgay Imre személyében az MSZMP is képviseltette magát. A felszólalók által előadott témák érintették a tulajdonviszonyok, valamint az újraelosztás rendszerének átszervezését, a politikai-hatalmi viszonyok átalakításának – többpártrendszer bevezetésének – az igényét, az általános politikai bizalmatlanságot, politikai pluralizmust, a vidék Magyarországát és az Európához való viszonyu­lást, végül egy új nemzeti gondolat megfogalmazását szerették volna elérni.

A találkozó 181 fős vendégserege – mai szemmel visszatekintve – elképzelhetetlenül sokszínű volt, amely utal arra, hogy a kölcsönös tisztelet alapján értelmes párbeszéd igenis lefolytatható volt közösen a diktatúra felszámolása érdekében. Az esemény végén közétett Lakiteleki Nyilatkozat a válság leküzdéséhez széleskörű társadalmi összefogást, a politikai vezetők részvételét és nyílt párbeszédet sürgetett, követelte a sajtószabadságot, az önálló és független nézetek, programok kifejtésére alkalmas keretek megteremtését. A nyilatkozatban – a hatalommal folytatandó, sokoldalú nézeteknek teret adó társadalmi párbeszéd keretéül – a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megalakítását javasolták.  A következő lakiteleki találkozón az MDF párttá válása következett be.

A fenti emlékek és események megidézője saját emlékein keresztül Lezsák Sándor lesz, akivel arra is kísérletet teszünk, hogy megvitassuk, mi valósult meg a 35 évvel ezelőtt megfogalmazott célokból.