Rubicon-est: Apagyilkosság. Kádár János és Grósz Károly küzdelme

Péterfi Gábor, a Rubicon Intézet főmunkatársa beszélget Medgyesi Konstantin történésszel az október végén megjelent új könyvéről.

2022. november 24. 18.00 óra

Kádár János és Grósz Károly között egy békés hatalomátadási kísérlet történt 1988-ban. Ismerve a történelem fordulatait, tudjuk, hogy az ilyesfajta politikatechnikai próbálkozások nem igazán szoktak sikerülni. Alig van példa arra, hogy egy korszakot meghatározó történelmi figura még életében egy általa kiválasztott utódra képes testálni a hatalmat. Kádár csavaros eszű közéleti sakkjátékosként igyekezett kellő óvatossággal eljárni az utódlási játszmában, de sokáig, túlontúl sokáig kivárt a zárójelenettel, az utód személyének bemutatásával. Amikor a helyzet, a politikai szükségszerűség pedig már parancsolóvá vált, akkor úgy tűnt a nagy cselszövő, a „kompromisszumok robotosa” csak fut az események után. A Kádár-Grósz hatalomátadási kísérlet azért is izgalmas história, mert a közelmúltra vonatkozóan adja illusztrációját annak, hogyha a hosszú ideje hivatalban lévő politikus nem tesz megfelelő ütemérzékkel lépéseket az utódlás érdekében, akkor a késlekedést a történelem megbünteti.

Az öregedő Kádár János hosszú éveken keresztül kereste, hogy ki léphetne az örökébe. Voltak, akiket egyszerűen csak versenyeztetett, de akadtak önjelöltek is. Egy idő után viszont Kádár egyfajta politikai fogadott fiaként Grósz Károlyt választotta. Az 1988-as májusi pártértekezleten azonban a fogadott fiú “az apa” ellen fordult – a megsebzett Kádár az értekezlet után közvetlen munkatársának azt mondta, hogy “a Brutusok megjelentek.” Az idős politikus fejében a számára traumatikus főtitkárváltás után a világtörténelem egyik legdrámaibb eseménye, Julius Caesar meggyilkolása és Brutus árulása ötlött fel. Kádár János nem volt különösebben művelt ember, de ez az ókori történelmi klisé számára is nyilvánvalóan ismert és átélhető volt. Úgy érezte, utóda nem bánt vele méltányosan.

Amikor 1987 nyarán Grósz Károly miniszterelnök lett, még csak kevesen gondoltak rendszerváltozásra, mikor 1989 őszén megszűnt a főtitkári megbízatása, már mindenki a saját életében tapasztalhatta meg: rendszerváltozás zajlik az országban. Grósz maga úgy gondolta, hogy 10-12 évet tölthet a hatalomban; ebben az időhorizontban gondolkodott, s ebből kiindulva igyekezett összeilleszteni a politikáját. Az utolsó magyar pártfőtitkár pusztán modellváltást szeretett volna, de ezt a bizonyos modellkísérletet a történelem elsöpörte. Grósz Károly volt az utolsó magyar főtitkár, azt is mondhatjuk: ő volt a legmagasabbra jutott kádári kisember. Szimbolikus az a történet, amit a Grósz Károllyal a hatvanas-hetvenes évek fordulóján szinte baráti kapcsolatban álló Szinetár Miklós rendezőtől tudhatunk: „Volt Grósszal kapcsolatban egy tragikus élményem. Április 4-én mindig volt egy fogadás a Parlamentben; az egy rituális dolognak számított. Erre a televíziós vezetőket is meghívták, úgyhogy több éven át engem is. Mindig az volt a koreográfia, hogy a nagyteremben beszélgettünk, majd egyszerre csak nyílt az ajtó, és belépett Kádár János. Akkor egyszerre halálos csend lett a teremben. Mindenki elhallgatott, mindenki odafigyelt, s Kádár ennek köszönt, annak köszönt, de nagy csend volt; olyan, mint amikor a filmben bejön a cár vagy a király. Na most amikor Grósz Károly lett Kádár utódja, ugyanígy volt egy április 4-i fogadás; arra is meg voltam hívva, és ugyanígy beszélgettünk, majd nyílt az ajtó, bejött Grósz Károly, és nem történt semmi. Mindenki beszélgetett tovább, oda se figyeltek. Ennyi változott meg.”

Helyszín: Szeged, Fekete Ház

Időpont: 2022. november 24. 18.00 óra