1836. február 4. – Széchenyi házassága

2023.02.06.

Csorba László

Ma is népszerű babona, hogy a kéményseprő szerencsét hoz annak, akivel találkozik. A néprajzkutatók szerint már a középkorban fölbukkan ez a hiedelem, de az is lehet, hogy egyenesen – a házi tűzhely révén az otthont oltalmazó – ókori istenekig nyúlnak vissza a gyökerei. Talán ennek az ártatlan, de szívós babonának is szerepe volt abban, hogy az 1830-as évek Pest-Budáján népszerű házasságkötő helyszínnek számított a krisztinavárosi katolikus plébániatemplom, amelynek oltárképe nemcsak csodatévő hírrel, de szoros kéményseprős kapcsolatokkal is büszkélkedhetett. A szentegyház elődjéül szolgáló épületet ugyanis egykoron Vérehulló Szűz Mária-, másként Kéményseprő-kápolnaként tisztelte a környék jámbor népe, mégpedig azért, mert egy Franczin Péter Pál nevű, a távoli Itáliából Budára szakadt, jómódú kéményseprő mester emeltette a 17. század végén. Sőt, a hagyomány pontos évet is számon tart: állítólag 1694-ben tett fogadalmat a derék férfiú, hogy megvédje családját egy súlyos pestisjárvány fenyegetésétől. Azt vállalta, ha övéi elkerülik a vészt, akkor elzarándokol távoli szülőföldjére. az észak-itáliai Vigezzo-völgy híres-neves Mária-kegyhelyére, Re községbe, és elhozza az ottani csodatévő, Vérehulló Szűzanya-kegykép másolatát.

Olvassa a teljes cikket ide kattintva a Rubicon Online Naptár rovatában!