1998. április 15. – 25 évvel ezelőtt hunyt el Pol Pot, Kambodzsa kommunista diktátora

2023.04.14.

Kovács Örs

Pol Pot halálát legendák övezik. Egyes újságírók azt állították, hogy öngyilkosságot követett el, mások azt, hogy orvosa mérgezte meg. Élete különösen titokzatos körülmények között ért véget, ami még mindig kétséget hagy halálának valódiságát illetően. A holttest személyazonosságával kapcsolatban szkeptikus kambodzsai kormány a nemzetközi közösség támogatásával független boncolás elvégzésére szólított fel, de a testet nagyon gyorsan elhamvasztották, és a haláláról soha nem szolgáltak bizonyítékkal. Hitlerhez hasonlóan sok legenda kezdett el terjedni róla. A legismertebb változat szerint Thaiföldre menekült, ahol az ottani kormány áldásával maroknyi követőjével visszatért a dzsungelbe. A fikció hamar népszerűbbé vált a valóságnál. Ám nem számít, mikor és hol halt meg Pol Pot, csak egy dolog biztos: nem fizetett a bűneiért.

A kambodzsai diktatúra bukása után Pol Pot 1985-ig a Vörös Khmer élén maradt. Az egykori vezető lemondása után is megőrizte befolyását a mozgalomban, és újra aktivizálódott, amikor 1993-ban ismét Szihanuk király került a kormány élére. A vörös khmerek szétszakadtak, mert egy részük Pol Pot utasítása ellenére hajlandó volt támogatni a kormányt. 1997-ben Pol Pot elrendelte barátja és korábbi védelmi minisztere, Song Sen meggyilkolását, akit a kormánnyal való együttműködéssel gyanúsított. Song Sen feleségét és gyermekeit is kivégezték. Pol Potot ezután hazaárulás és gyilkosság vádjával letartóztatták, és a Népbíróság elé állították. Ez az ügy és nem több millió ember halálba küldése vált a vád alapjává. Életfogytiglani házi őrizetre ítélték, az Egyesült Államok pedig azon dolgozott, hogy nemzetközi bíróság elé állítsák. Nem sokkal azután hivatalosan szívrohamban meghalt – de ismerünk olyan történészi véleményt is, hogy öngyilkosságot követett el –, hogy megtudta, egykori harcostársa, a „Hóhér” ragadványnevet viselő Ta Mok csatlakozott a kormányhoz, és javasolta kiadatását.

Már a származása is bizonytalan 

A Vörös Khmer későbbi vezetője feltehetően 1925. május 19-én született Prek Sbovban (Kampong Thom tartományban) Saloth Sar néven. Születésének időpontját azonban sokan kétségbe vonják, és 1928-ra teszik. Paraszti származása, ami a hivatalos változatban szerepelt, szintén kérdéses, hisz egyes kutatók szerint gazdag „kínai–khmer” családból származott. Apja nagybirtokos volt, és jó kapcsolatokkal rendelkezett a főváros királyi hatóságaival. Az biztos, hogy ezt az életrajzi adatot hatalomra jutva eltüntette és átírta. 

Először a délkelet-ázsiai királyság fővárosában, Phnom Penhben, katolikus iskolában tanult. Népszerű, vicces, de kissé félénk tinédzser volt. Testvére 1999-ben így jellemezte őt a Figaróban: „Buddhista volt, aki nem szeretett harcolni, ő volt a család értelmiségije.” 1949 és 1953 között ösztöndíjat kapott és a párizsi École française de radio-électricité hallgatója lett, majd villamosmérnöknek készült. Amint megérkezett Franciaországba, csatlakozott a Francia Kommunista Párt köreihez, és megismerkedett a marxista ideológiával. A Sorbonne padjain találkozott Yeng Saryval, Song Sennel és Khieu Samphannal, akikkel a Vörös Khmer mozgalom vezetését átvette. Franciaországi tanulmányait nem fejezte be, hazatérése után franciatanár lett Phnom Penhben.

Politikai fellépése

Amikor a franciák 1954-ben kivonultak Indokínából, Norodom Szihanuk királyt államfővé nevezték ki, és a genfi egyezmények elismerték Kambodzsa függetlenségét, ahol ismét a monarchiát állították helyre. Ezt a kormányt természetesen a Párizsból hazatérő csoport ellenezte, és tagjai az Indokínai Kommunista Párthoz csatlakoztak. A pártban a többség amúgy vietnámi volt. Miután a Kambodzsai Kommunista Párt (köznapi nevén Angkar, jelentése: a szervezet) főtitkárát, Tou Samouthot megölte a királyi rendőrség, 1963-ban Pol Pot lett a vezetője. A kommunista Kína hatósága, amely elkezdett érdeklődni a kambodzsai kommunista mozgalom emelkedő csillaga iránt, a Politique potentielle, azaz „Politikai hatalom” becenevet adta neki. Becenevét haláláig megtartotta, azzal a céllal, hogy feledtesse származását.  

1965 után a térség kommunista pártjai egyre komolyabban vették Pol Potot. Járt Vietnámban és Kínában, mindkét országban meleg fogadtatásban részesült. A vörös khmerek rendszeresen fellázították a parasztokat a király uralma ellen, akit azonban az amerikaiak buktattak meg. A vietnámi háború kapcsán az amerikaiak támogatásával Lon Nol marsall 1970-es államcsínye után a monarchiát eltörölték. Pol Pot csoportja ezt sem ismerte el, így az amerikaiak kivonulása után, 1974-től kezdte el hatalma kiépítését. Peking támogatása tette lehetővé számára, hogy eltávolodjék Hanoitól. Pol Pot 1975-ben vette át a hatalmat. A lakosság ekkor felszabadító erőnek tekintette a Vörös Khmer tagjait, akiket az „első számú testvér” vezetett.

Pol Pot rémuralma és bukása

1975 áprilisában a kommunista szervezet elfoglalta a fővárost, Phnom Penh kiürítésével és kifosztásával pedig kezdetét vette Pol Pot rémuralmának négy esztendeje, mely teljesen átrajzolta – megcsonkította – Kambodzsát. 1997-ben egy amerikai újságírónak adott életében először és utoljára filmre vett interjút, amelyben ezt kérdezte a riportertől: „Nézzetek meg, kegyetlen tekintetem van? Egyáltalán nem…” – azaz még élete végén is tagadta kegyetlenkedéseit. Pol Pot az első években egyáltalán nem mutatkozott a lakosság előtt, csak 1977-től ismerték meg a őt az emberek, és győződtek meg róla, hogy tényleg létezik. 

A marxista, maoista és nacionalista eszmék jegyében viszonylag egyszerű programmal állt elő: Vietnám gyűlölete, a társadalom azonnali osztálymentesítése, a földműves életforma visszaállítása és az értelmiségi réteg üldözése. A vietnámiak iránti mérhetetlen gyűlölete miatt bárkit, akinek bármilyen kapcsolata volt velük, üldözött. A városi lakosságot megbízhatatlannak nyilvánította, és olcsón megúszta, aki a rizsföldekre került kényszermunkára. Az elvben a parasztságra támaszkodó rezsim mindenkiből parasztot akart nevelni. A gazdaság katasztrofális állapotba került, a faluközösségekbe átszervezett „egyenlő társadalomban” nem volt magántulajdon, pénzforgalom és kultúra, felrobbantották a nemzeti bank és a nemzeti könyvtár épületét is. A családokat szétszakították, a családtagokat elválasztották egymástól. A földeken dolgozók persze állandó hiányt szenvedtek mindenben, ami az élethez szükséges, így a legtöbben valószínűleg az itt kitörő járványoknak estek áldozatul. 

A Demokratikus Kambodzsának nevezett rendszerben az értelmiségiek – abszurd, de minden szemüveget viselő e kategóriába került – üldözésén túl vallási diszkrimináció is érvényesült. A katolikusok, a muszlimok és a buddhisták sem voltak biztonságban. A kivégzések mindennapossá váltak, központi börtönnek egy egykor szebb napokat megélt iskola épületét választották. Ez lett a hírhedt Tuol Sleng börtön, amelyet S-21-nek is neveztek. A rezsimnek összesen 1,7-2 millió áldozata volt, az akkori lakosság közel egynegyede. A tömegsírok ma is borzalmas emlékei a rendszernek, bár sok áldozat holttestét a mezőgazdasági termelés javításához használták fel. 

1978-ban Vietnám megszállta Kambodzsát, azzal a céllal, hogy megdöntse Pol Pot rezsimjét. Pol Pot híveivel a thaiföldi határhoz közeli dzsungelbe menekült. A Vörös Khmer bukása után, 1979. január 11-én Kambodzsa élére egy mérsékeltebb kommunista kormány került, amelynek tagjai Pol Pot korábbi Vörös Khmer-ellenfelei közül kerültek ki. Gerillaharcát érdekes módon ebben az időben Kína és az Egyesült Államok is támogatta, Vietnám beavatkozása ugyanis nagyhatalmi érdekeket sértett, így például Peking büntetőhadjáratot is indított déli szomszédja ellen. A véreskezű diktátor így politikai tényező maradhatott.

Pol Pot mozgalmának elítélése

A mai napig nem ismerjük halálának pontos okát, mivel testét személyes holmijaival együtt egy gumiabroncsokból készített ágyon nagyon gyorsan elhamvasztották. A kambodzsai és nemzetközi igazságszolgáltatásra hárul a feladat, hogy megtalálják és elítéljék mindazokat, akik a „kambodzsai népirtásért” felelősök közül még életben vannak. Sajnos nagyon keveseket ért utol az igazságszolgáltatás keze, 2014-ben azonban az egykori Vörös Khmer rendszer két vezetőjét sikerült elítélni. 

Az emberiesség elleni bűncselekményekre való tekintettel kicsi volt a kockázata annak, hogy Nuon Chea és Khieu Samphan, Pol Pot két közeli munkatársa megússza életfogytiglani börtönbüntetésnél kevesebbel. A vád alapjául szolgáló bűncselekmények igen súlyosak voltak: megsemmisítés, gyilkosság, politikai okokból történő üldöztetés, a lakosság erőszakos kitelepítése és elüldözése, embertelen cselekmények és az emberi méltóság elleni támadások. Nuon Chea volt a kettes számú testvér, Pol Pot jobbkeze, a főtitkár helyettese, akit 88 éves korában ítéltek el. Khieu Samphant 83 éves korában ítélték el, mint az egykori Demokratikus Kambodzsa államfőjét. Az ő ötlete volt a külföldön élők hazahívása, majd megölése, hogy ezzel előzzék meg a diktatúra ellen kívülről indított puccsot.

Rajtuk kívül ténylegesen végrehajtott ítélet nem született a genocídium kapcsán, amelyet értelmiségiek követtek el. Kambodzsa máig nyögi Pol Pot diktatúrájának következményeit.