Szent István és kora

2023.11.17.

Rácz György

Szent István király az államalapító. Méltán emlékezik így rá az utókor. Elég sokat tudunk arról, hogyan uralkodott, annál kevesebbet arról, hogy milyen ember volt. Mint minden vezető esetén, meghatározó a személyiség szerepe, amely természetesen illeszkedik saját korához, annak eszköztárához. Politikai éleslátását mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az államalapításra egy különleges kegyelmi pillanatban kerített sort, amikor III. Ottó (996–1002) ült a császári, nevelője, II. Szilveszter (999–1003) pedig a pápai trónon, és közös uralkodásuk (999. április 2. és 1002. január 23.) két év tíz hónapnyi időszakában a birodalom vezetői nem leigázandó pogányokként tekintettek a közép-európai misszió alatt lévő népekre, ahogyan elődeik és utódaik, hanem egyenrangú partnerként. Öröksége a mai ember számára politikusi ideálképként is felfogható: jó szervező volt, és ha kellett, tudott nagyon kemény is lenni, ugyanakkor a források arról is beszámolnak, hogy személyisége nem illeszkedett az ellenséget mindenáron elpusztítani igyekvő általános középkori mentalitáshoz. Egy kortárs külföldi történetíró írta róla egyik cselekedete kapcsán: „Sohasem hallottam még másról, aki ennyire kímélte volna a legyőzötteket, így ezért a fentebb említett várban miként másokban is neki adta meg Isten a kitartással elért győzelmet.”

…

A teljes cikk ide kattintva olvasható a Rubicon Online Rubicon rendezvények rovatában.