Malcolm X, a harcos próféta halála

1965. február 21.

2024.02.21.

Kovács Örs

Malcolm X – eredeti nevén Malcolm Little, élete végén pedig El-Hajj Malik El-Shabazz – az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb alakja volt. A békés integrációt hirdető Martin Luther Kinggel szemben a feketék önvédelmét és a fehérektől való teljes elkülönülését, esetleges Afrikába történő visszatérését szorgalmazta. Éles hangvétele és radikális nézetei sokakban ellenérzést keltettek, de elkötelezettsége és bátorsága inspirálóan hatott a feketék generációira. A karizmatikus szónok 1965-ben New Yorkban merénylet áldozata lett. Tevékenysége kiemelkedő fontosságú volt a faji egyenlőség megteremtéséért vívott küzdelemnek, halála felrázta évtizede társadalmát.

Miért volt már életében rendkívül vitatott személyiség? Mi állt radikális nézetei hátterében? Milyen örökséget hagyott hátra a jelen emberének?

Ifjúkori traumák

Malcolm Little néven 1925-ben született Omahában, Nebraska államban. Gyermekkorában családját gyakran zaklatta a Ku-Klux-Klan, ami mélyen befolyásolta a faji identitásról alkotott képét. Apja, Earl Little, a Nemzetnevelés Egyesületének baptista prédikátora volt. Malcolm X elmondása alapján apja tanította meg neki a fekete büszkeség és a faji egyenlőség fontosságát, azonban valószínűleg rasszista indíttatású gyilkosság áldozata lett. Malcolm X még tízéves sem volt ekkor. Anyja ezután idegösszeroppanást kapott, így Malcolm X és testvérei nevelőotthonba kerültek.

Tizenhároméves korában eltávolították az iskolából, egy fiatalkorúaknak szánt otthonba küldték. Az otthont vezető fehér házaspár jól bánt vele, de önéletrajzában Malcom X azt írta, hogy inkább úgy bántak vele, mint egy „rózsaszín uszkárral” vagy egy „kedvenc kanárival”, mint emberrel. Itt újra elkezdett iskolába járni, ahol elég jól teljesített. Az angoltanárával való egyik beszélgetése ébresztette rá, hogy feketeként nem sok értelme van a tanulásnak, mert az ügyvédi pálya kapui emiatt zárva maradnak előtte. Így tizenötéves korától abbahagyta az iskolát. 

Bostonba költözött az egyik nővéréhez, ahol belemerült az alvilági életbe. Pompás, csíkos zoot öltönyökben járt az éjszakai klubokban, és elsősorban drogárusításból finanszírozta pazar életmódját. 1946-ban lopás vádjával börtönbe került, 10 évre ítélték. A börtönben sokat olvasott, és itt csatlakozott az Iszlám Nemzet (Nation of Islam) nevű fekete muszlimok által létrehozott szektához. Ez a vallási alapon létesült szervezet a fekete nacionalizmus ideológiáját fogadta el – azt az elképzelést, hogy a szabadság, az igazságosság és az egyenlőség biztosítása érdekében a fekete amerikaiaknak saját államot kell létrehozniuk a fehér amerikaiaktól teljesen elkülönítve. 1952-es szabadulásakor már Malcolm X néven jött ki a börtönből. A családnevét a szekta szokásainak megfelelően X-re változtatta, amely eredeti, rég elfeledett afrikai nevét szimbolizálta.

Az Iszlám Nemzet lelkésze

A polgárjogi mozgalmak okát – annak ellenére, hogy a feketék hivatalosan már régóta az Egyesült Államok állampolgárainak számítottak – a valóságban létező szegregáció negatív tapasztalatai táplálták. Mindez olykor párosult a rendőri brutalitással, és azzal a kilátástalansággal, hogy a feketék a társadalom peremén ragadnak. A déli államokban élő feketék gondolatvilágában élénken élt az az elképzelés, hogy az északi államokban jobbak a feketék lehetőségei. Közülük sokan a jobb élet reményében északra vándoroltak, de reményeik általában nem teljesültek. Egyáltalán nem élhettek úgy, mint a „többi” amerikai, nem feltétlenül lakhattak ott, ahol akartak, nem ott dolgozhattak, ahol akartak, és a gyerekeiket sem járathatták bármelyik iskolába. Hamar városi „gettókban” találták magukat. Miként Malcolm X is megtapasztalta Bostonban, a feketék helyzete – a munkanélküliség, a prostitúció, kábítószer, a fekete bűnözés és a rendőri túlkapások miatt – olykor rosszabb, mint délen. Az a szegregáció, ami délen teljesen nyíltan zajlott, északon is az élet része volt.

Malcolm X szabad emberként Detroitba utazott, ahol együtt dolgozott az Iszlám Nemzet vezetőjével, Elijah Muhammaddal, hogy meggyőzze a feketéket az ellenállás szükségességéről. Ez egy fontos hangsúlybéli különbség volt a korszak másik nagy polgárjogi harcosa, Martin Luther King és Malcolm X között: amíg Malcolm X a feketékhez, King elsősorban a fehér többségi társadalomhoz intézte szavait. A két vezető életük során csak egyszer találkozott egymással, amikor az Egyesült Államok szenátusa meghallgatást tartott egy diszkriminációellenes törvénytervezetről. 

Ekkor még a módszerek terén is jelentős volt a differencia, hiszen az Iszlám Nemzet a fekete szeparatizmus elvét hirdette, és elutasította a faji integrációt. Malcolm X szenvedélyesen bírálta a fehér amerikaiakat a rasszizmusért, és a feketék fegyveres ellenállását szorgalmazta. Gyakran hangoztatta, hogy a feketéknek külön államot kell létrehozniuk Amerikában. Ostorozta azokat a feketéket is, akik hittek a fehérekkel való együttműködésben. A fehérektől folyamatosan követelte a történeti múlttal és bűnökkel való szembenézést. Ennek elmaradására vezette vissza a fehérek elnyomását, illetve hogy a feketék nem részesültek azokban a szociális, politikai és állampolgári jogokban, mint a „többi” amerikai. A kifejező, szenvedélyes és inspiráló szónok, Malcolm X arra buzdította a feketéket, hogy „minden szükséges eszközzel” dobják le a rasszizmus béklyóit, beleértve az erőszakot is. „Nincs békés forradalom. […] Nincs olyan, hogy erőszakmentes forradalom” – harsogta különböző beszédeiben mint a közösség egyik harlemi, majd későbbi bostoni templomának a lelkésze. Új templomokat alapított Hartfordban és Philadelphiában is. Militáns tevékenységével sokakat vonzott a közösségbe, amely szabadulásakor csak 400 főt számlált, 1960-ra azonban már 40 000 tagjuk volt. 

Malcolm X radikális nézetei sokak számára ellenszenvesek voltak, ugyanakkor nagy hatással voltak a fekete polgárjogi mozgalomra. 1957-ben vált először ismertebbé a Hinton Johnson-ügy kapcsán. New York utcáin két rendőr ütlegelt egy afroamerikai férfit. Az Iszlám Nemzethez tartozó Johnson és két társa beavatkozott, mire a rendőrök Johnsont is megverték, majd mind a négy fekete férfit letartóztatták. Egy szemtanú riasztására Malcolm X és muszlimok egy kis csoportja elment a rendőrségre, és követelte, hogy láthassa Johnsont. Így sikerült a sérült férfinek mentőt szerezni, és a nyilvánosság is értesült a feketék ellen létező letagadhatatlan rendőri erőszakról.

1959-ben a Mike Wallace Show-ban való szereplése azonban inkább Martin Luther King álláspontját erősítette. A tévéműsorban kifejtett radikális nézetei riasztóak voltak a fehér többség számára, amihez képest King nézetei mérsékeltnek és ezáltal sokkal inkább támogathatóbbnak tűntek. 

Szakítása az Iszlám Nemzettel és meggyilkolása

1963 újabb fordulópont volt Malcolm X számára. Ekkor ismerte fel, hogy az Iszlám Nemzet vezetője, Elijah Muhammad saját tanítását sem vette komolyan. Egykori hőse és mentora ugyanis sok házasságon kívüli viszonyt folytatott, amelynek következtében házasságon kívüli gyermekei voltak. Majd abban sem értettek egyet, hogyan viszonyuljanak Martin Luther King 1963 augusztusában, a washingtoni Munkahelyekért és Szabadságért Felvonuláson Lincoln-emlékműnél elhangzott híres „Van egy álmom…” kezdetű beszédére. Muhammad mindig óvta Malcolm X-et a Kinggel történő nyílt szembefordulástól. A radikális Malcolm X szerint a feketék többségének Amerika nem álmaik megvalósulását jelentette, hanem legrosszabb rémálmaik színteréül szolgált. Éppen ezért hazugságnak tartotta King beszédét, és a feketék ügyét illetően nagyon kártékonynak találta azt. A szakításhoz a végső lökést Malcolm X Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos véleménye adta, amelyben érzéketlennek tűnt az elnök halálával kapcsolatban. Így 1964-ben elhagyta az Iszlám Nemzet szervezetét.

A szakítással járó traumát egy észak-afrikai és közel-keleti utazással, az iszlám vallás mélyebb megismerésével kívánta kezelni. Az utazás politikai és szellemi fordulópontnak bizonyult életében. Megtanulta a polgárjogi mozgalmát egy globális, gyarmatellenes harc kontextusába helyezni. Hatott rá a szocializmus. Malcolm X a hagyományos muszlim zarándoklatot is megtette Mekkába, melynek során áttért a hagyományos, szunnita iszlám hitre. és ismét megváltoztatta a nevét, ezúttal El-Hajj Malik El-Shabazzra.

Miután visszatért az Egyesült Államokba, új szervezetet alapított, ez volt az Iszlám Mecset. A leggyökeresebb változás az amerikai faji problémák békés megoldásának kilátásait illetően történt. „Az igazi testvériség, amelyet láttam, arra késztetett, hogy felismerjem, a harag elvakíthatja az emberi látást” – mondta. „Amerika az első olyan ország, amelyben vértelen forradalom indulhat.” Az iszlámból, a fekete nacionalizmusból és a kommunista elképzelésekből összekevert ideológiája immár veszített radikalizmusából. Elijah Muhammad sem tudta lenyelni a sértést, többször kijelentette, hogy Malcolm X-nek bűnhődnie kell. 1965. február 21-én Malcolm X beszédet tartott a manhattani Audubon Ballroomban. Éppen beszélni kezdett a teremben, amikor több férfi rohant a színpadra, és fegyverükkel többször közelről eltalálták, ezzel megölték Malcolm X-et, aki ekkor még csak 39 éves volt.

Malcolm X megítélése

Malcolm X bátorsága és elszántsága inspirálta a feketéket, hogy kiálljanak a jogaikért, és ne tűrjék tovább a faji diszkriminációt. Hatására a feketék öntudatosabbá váltak; elősegítette, hogy felvállalják múltjukat, önmagukat és céljaikat. Kezdjenek el feketeként gondolkodni, feketeként cselekedni. A bokszvilágbajnok, Muhammad Ali is részben az ő hatására vált a polgárjogi mozgalom egyik arcává. 

Személye és tevékenysége azonban megosztó volt, és mai megítélése is az. Rasszista és szélsőséges retorikája olykor riasztónak tűnt, azt azonban érdemes felismerni, hogy nézetei pont élete végére változtak meg, és kezdett közeledni a fehérekkel való integráció gondolatához. Malcolm X szerint „az erő a szabadság védelmében nagyobb, mint az erő a zsarnokság és elnyomás nevében, mert az igazi erő meggyőződésünkből fakad, amely tiszta, megalkuvás nélküli cselekvést eredményez.”