Auguszta főhercegnő, a „magyar hadsegélyezés védangyala”

2024.12.20.

Nánay Mihály

Magyarországon a 20. század első felében a legmagasabb presztízsű arisztokrata párt egyértelműen József (Ágost) királyi herceg és felesége, Auguszta királyi hercegnő alkotta. Tevékenységük azonban nem csak származásuk miatt érdekes, hanem saját jogon is fontos szerepet játszottak a magyar közéletben: József főherceg első világháborús tábornokként, majd politikai szereplőként, Auguszta főhercegnő pedig szociális- és nőmozgalmi tevékenysége révén, különösen az első világháborús hadsegélyezés megszervezőjeként vált ismertté.

Mit érdemes tudni Auguszta főhercegnőről? A Nagy Háború idején hogyan igyekezett segíteni a sebesülteknek és a rászorulóknak? Mi történt vele és férjével az I. és a II. világháborút követően?

József (Ágost) királyi herceg és felesége, Auguszta királyi hercegnő 1900-ban Forrás: Wikimedia Commons

A főherceg(nő)i származás

A Habsburg-ház magyar ága a dinasztia egyik ún. szekundogeniturájaként jött létre a 18. század végén. II. Lipót fiai különböző feladatokat kaptak a Habsburg birtokokon: így lett József (Antal) Magyarország nádora, mely tisztséget több, mint fél évszázadon keresztül töltötte be – közmegelégedésre. Ő tekinthető a magyar ág alapítójának, hiszen nádorként Magyarországra költözött, megtanult magyarul és beilleszkedett a hazai közéletbe. A nagy nádor unokája, azaz a család harmadik generációjának családfője volt József (Ágost) főherceg, aki a 20. század első felében meghatározó szerepet játszott a magyar történelemben: ő tekinthető a legmagasabb (tábornagyi) rendfokozatot elért magyar katonának a 20. században, de a háborút követő években a közjogi kérdésben is kiemelkedő szerepet játszott, a Tanácsköztársaság bukása után néhány hétig az ország kormányzójaként is fellépett.

József (Ágost) főherceg felesége, Auguszta főhercegnő a bajor királyi családból, azaz a Wittelsbach-dinasztiából származott. 1875-ben született Münchenben. Az 1848-ig uralkodó I. Lajos bajor király dédunokája, illetve Lipót bajor királyi herceg lánya volt. Anyai ágon közvetlen leszármazottja volt Ferenc Józsefnek is, hiszen édesanyja a császár lánya, Gizella főhercegnő volt. Ez azt jelenti, hogy a későbbi férj és feleség egymás távoli rokonai voltak.

József Ágost és neje Auguszta Forrás: Wikimedia Commons

Megismerkedésük, házasságuk

A Wittelsbach család már a 19. század végén is Európa legrégebbi, megszakítás nélkül uralkodó dinasztiája volt (1180 óta uralkodtak Bajorországban), így kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy Auguszta is a katolikus arisztokrácia legmagasabb köreiből fog házasodni. A Habsburg dinasztiával meglévő kapcsolat közismert Ferenc József és Erzsébet királyné házassága kapcsán, így nem tekinthető meglepőnek, hogy egy újabb Habsburg–Wittelsbach frigy is köttetett a század végén. József Ágost főherceg aranylakodalmuk alkalmából, 1943-ban így számolt be megismerkedésük történetéről:

„Tizennyolc éves ifjú voltam, amikor 1890. július 31-én Ischlben Mária Valéria királyi hercegnő esküvőjére szüleimmel együtt hivatalos voltam. Lipót bajor herceg neje, Gizella királyi hercegnő is megjelent két leányával a lakodalmi ünnepségen. Az ebéden egymás mellé kerültem Auguszta királyi hercegnővel. Vígan elbeszélgettünk ezer apróságról, amivel fiatalok szórakoztatják egymást. Nekem nagyon megtetszett későbbi feleségem víg kedélye, igen okos gondolkodásmódja, de akkor ő tizenöt éves volt, én, mint mondottam, tizennyolc. A benyomás azonban, amelyet rám tett, nem múlt el. Igen sokat gondoltam rá az ünnepségek után is. Így múlt el majdnem három esztendő, mígnem Bécsben ismét találkoztunk. Farsang volt, a nagy bálok idénye és mi több mulatságot együtt táncoltunk végig. Akkor már komolyan beleszerettem…”

Az esküvőt 1893. november 15-én tartották Münchenben, majd közös szenvedélyüknek, az utazásnak hódolva, Palesztinában, majd Afrikában tartották nászútjukat. Ennek során József Ágost több vadászaton is részt vett, melyekre Auguszta is elkísérte őt. Kapcsolatukról elmondható, hogy harmonikus, szerelmi házasság volt. Bár a két világháború közötti sajtóban gyakorta élcelődtek Auguszta testalkatán, ezzel szemben elég csak rápillantani a fiatalkori fényképeire, hogy az elfogulatlan szemlélő láthassa: kisugárzása volt a fiatal feleségnek.

Auguszta főhercegnő 1896-ban Forrás: Wikimedia Commons

Házasságuk nem maradt gyermekáldás nélkül: Auguszta hat gyermeket hozott világra, akik közül sajnos ketten fiatalon elhunytak. A későbbiekben a főhercegnő tökéletesen megfelelt a korabeli társadalmi elvárások által rárótt feladatoknak: a családi élet motorjaként felügyelte gyermekei nevelését, jól megtanult magyarul, így a társasági életben kellőképpen tudott reprezentálni.

„A magyar hadsegélyezés védangyala”

Az arisztokrata úri hölgyek közvélemény által elvárt hagyományos szerepéhez hozzátartozott a jótékonykodás, esetleg az egészségügyi feladatokban való részvétel. Ennek természetesen Auguszta főhercegnő is megfelelt, már a háború előtt dolgozott ápolónőként, esetenként műtéteken is segédkezve. A nagy háború kitörése e téren óriási fordulatot hozott. Ami addig önként vállalt úri jótékonykodást jelentett, az onnantól kezdve az ország háborús erőfeszítéseinek létszükségletévé vált. A kialakuló polgári állam természetesen megpróbált állami keretek között gondoskodni a háború kárvallottjairól (legyen szó sebesültekről, rokkantakról, akár hadiözvegyekről vagy hadiárvákról), ám ez a rendszer még igencsak gyerekcipőben járt, a szociális és egészségügyi segélyezésen hatalmas rések tátongtak. A háborús szenvedés és tragédiák sokakat indítottak jótékonykodásra, ám ezek a kísérletek szinte kivétel nélkül helyi jelentőségűek és korlátozottak maradtak. Egyetlen társadalmi kezdeményezés nőtte ki magát országos támogatottságú akcióvá: ez volt az Auguszta Gyorssegély-alap, mely legnagyobb részben a főhercegnő társadalmi befolyásának, kapcsolatainak és személyes anyagi támogatásának volt köszönhető.

Auguszta főhercegnő életében óriási fordulatot hozott az I. világháború kirobbanása. Egyfelől férjét elszólította otthonról a háború, másfelől maga is teljes erőbedobással vette ki részét a szociális munkában. Minden nap kint volt a vasútállomásokon, amikor megérkeztek a sebesülteket szállító vonatok. A főhercegi család kistapolcsányi kastélyát is hadikórházzá alakíttatta, ahol innentől kezdve sebesülteket ápoltak, mely munkában a főhercegnőn kívül gyermekei is részt vettek.

Auguszta főhercegnő 1914-ben Fortepan / Library of Congress

Több alkalommal a frontra is ellátogatott férjéhez, ahol nem csak a biztos hátsó vonalakban fordult meg, hanem az ellenséges tűz alatt álló szakaszokra is elment, személyes biztonságát is kockáztatva.

„Egész néprétegeket mentett meg a legszörnyűbb sorstól” (Az Újság, 1915)

Egyéni helytállása mellett az Auguszta Gyorssegély-alap országos szinten még fontosabb kezdeményezés volt. Rögtön a háború kezdetén közzétette felhívását a Budapesti Hírlapban:

„Nekünk, akik az állam oltalmát élvezzük, amíg férjeink, fiaink, fivéreink és rokonaink büszkén és bátran teszik kockára életüket, hősi önfeláldozásukra kétszeresen kell adóznunk. Nem szabad addig nyugodnunk, míg valamennyi könnyet fel nem szárítottunk és enyhítettünk a nyomoron ott, ahol tehetjük. […] Magyar asszonyok, segítsetek! […] Mondjatok le minden feleslegesről! És adjátok gyorsan! Adjátok ide filléreiteket a nyomorgóknak és szenvedőknek!” Ennek nyomán gyorsan felállt az Alap igazgatósága és megindult az adakozás. Kezdetként maga Auguszta főhercegnő járt élen, 5000 koronát fölajánlva (ez mai áron többmilliós tételt jelent).

Az Alap leghíresebb kezdeményezése az aranyat vasért mozgalom volt. Ennek keretében a felajánlott ékszerekért cserébe „Pro Patria 1914” feliratú vasgyűrűt adtak (jól jelzi, hogy mennyire nem számítottak hosszú háborúra, hogy csak az 1914-es évet vésték rá – később született 1914–1915-ös feliratú gyűrű is). Nem csak ékszerekért, hanem pénzért is lehetett vásárolni, maga az uralkodó 5000 koronáért vette meg a sajátját. A megkapott ékszereket aukciókon árverezték el és a befolyó jövedelemmel gazdálkodhatott az Auguszta-alap. A gyűrűket később karperec, óralánc, sőt, nyakkendőtű is követte.

Az Alap hadsegélyező kreativitása számos más kezdeményezésben is megnyilvánult. Kiadták az Auguszta-segélybélyeget, melyet a boltokban lehetett megvásárolni és árát hozzáillesztették a számlához. A vásárlás mellett jótékonykodási alkalmakat is tartottak, mint például az Auguszta-serlegmérkőzéseket, melyeken a befolyó bevétel szintén az Alapba került. Nevezetes kezdeményezésük volt a Pasaréti lövészárok is, mely az I. világháború frontkörülményeit kívánta bemutatni a fővárosi közönségnek. Az ebből származó jegyárbevétel szintén az Alapba folyt be. Különleges alkalom volt az ún. „füsttelen nap” (1915. május 1.): az ebben résztvevő emberek vállalták, hogy aznap nem dohányoznak, hanem az arra fordítandó költséget az Auguszta-alapba fizetik be. A részvételt jelvénnyel lehetett igazolni. Ha valaki semmiképpen sem bírta ki dohány nélkül, akkor azt is megtehette, hogy csak befizette a megfelelő összeget.

Az Alapba érkező jövedelmeket különböző módokon fordították a rokkantak, sebesültek, hadiárvák és hadiözvegyek segítésére. A támasz nélkül maradt hölgyek segítésére indították el az Auguszta-asztalt, melynek keretében a társaságot és közös étkezést biztosítottak számukra. Az Auguszta-hajó rokkant katonákat szállított Budapest-környéki sétahajózásra, miközben a Gerbaud-cukrászda biztosította a süteményeket és kávét (amennyiben nem rászorulókat szállított a hajó, úgy a bevétel szintén az Alapot gyarapította). Az Auguszta-karácsonyfa alatt ezer hadiárvát jutalmaztak meg, de a katonák karácsonya program keretében a fronton harcolóknak küldtek ajándékdobozokat (pl. szivarral), míg az Auguszta-konyha a rászorulók étkezését biztosította.

Az egészségügyi ellátás terén a legfontosabb lépés az Auguszta-kórházvonat felállítása volt, mely a Monarchia legnagyobb kötöttpályás utazó egészségügyi intézete lett.

Az Auguszta főhercegnő védnökségével létesült, a közadakozást gyűjtő Gyorssegély – Auguszta Alap által felállított kórházvonat. Forrás: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár

De a háború kitörése után a TBC-s betegek kezelésére indított debreceni Auguszta-szanatóriumot is hadikórházzá alakították. Később Kőbányán is nyitottak egy barakkokból álló szükségkórházat, mely a háború után vált a menekültek egyik fogadóhelyévé (sajnos a világháború után sem sikerült az itt uralkodó nehéz körülményeket érdemben javítani, így az Auguszta-telep néven hírhedté vált barakktábort később sok kritika illette).

Mindezeket a kezdeményezéseket végigtekintve egyet lehet érteni Az Újság című lap 1915-ös karácsonyi számában szereplő értékeléssel, miszerint Auguszta főhercegnő „egész néprétegeket mentett meg a legszörnyűbb sorstól”.

A világháború után, Horthy-korszak, emigráció

Auguszta főhercegnő életének egyik legszürreálisabb alkalma lehetett ezüstlakodalmuk, ugyanis a főherceg és felesége 1918. novemberében ünnepelte 25 éves házassági évfordulóját. Normális esetben ez valószínűleg az egész közélet figyelmét kiváltó esemény lett volna, sok ünnepi megemlékezéssel – ám ekkor épp a legnehezebb napokat élte a főhercegi család. Az első világháborús vereség és a Monarchia összeomlása természetesen az ő sorsukban is óriási fordulatot hozott. A mélypontot a Tanácsköztársaság alatt élték meg, amikor elsőszülött fiúkat, József Ferenc főherceget a Gyűjtőfogházba szállították, a családfőnek, József Ágostnak pedig favágóként kellett dolgoznia az alcsúti uradalomban, míg magának a főhercegi kastélynak jelentős részét lefoglalta a direktórium. Mindeközben ráadásul cseh csapatok foglalták el a család kedvelt felvidéki fészkét, Kistapolcsányt.

Kistapolcsányi kastély Forrás: Wikimedia Commons

Az ellenforradalmi rendszer konszolidációja azonban helyrehozta a család kizökkent életét is. A Horthy-korszakban a főhercegi pár, mint az ország legmagasabb rangú családja állt a társadalmi élet csúcsán. Ehhez mért reprezentatív udvartartást vittek pesti palotájukban, számos bált rendezve.  Auguszta főhercegnő a háború elmúltával is tovább folytatta jótékony tevékenységét. A Trianon által nehéz helyzetbe hozott országban például a balatoni nyaralást kezdték népszerűsíteni: a főhercegi pár maga is nyaralót építtetett Tihanyban és hosszú időt is töltöttek a Balatonnál.

A nehéz idők a második világháború idején ismét visszatértek, ekkor ünnepelte a főhercegi pár aranylakodalmát. Ennek kapcsán érdemes felidézni Auguszta főhercegnő gondolatait:

„Huszonöt éves házassági évfordulónk, tehát ezüstlakodalmunk alkalmából a forradalom nehéz napjait éltük, most a második világháború folyik… Változik a világ és én szomorúan, de egyre biztosabban tudom, hogy a régi szép idők nem térnek vissza soha többé…”.

Auguszta főhercegnő szobra Debrecenben. Nánay Mihány fényképe

Sajnos a főhercegnőnek valóban igaza lett: a szovjet megszállás elől a főhercegi család nyugatra menekült, végül Bajorországban telepedett le és ott éltek szerény körülmények között. Auguszta, két évvel férje után, 1964-ben hunyt el. Emlékét máig őrzi Magyarországon a Debrecenben található mellszobra, hamvait pedig a rendszerváltás után hazahozták és a dinasztia magyar ágának temetkezési helyén, a budavári nádori kriptában helyezték örök nyugalomra.