Három szerep, egy istennő: Epheszoszi Artemisz ábrázolásának titkai

2024.12.30.

Turcsán-Tóth Zsuzsanna

Artemisz Epheszia kultusza és kultuszszobra keleti és nyugati kultúrák találkozási pontján született. A hosszú évszázadok alatt számos változáson ment keresztül, az adott kor társadalmi, politikai, vallási helyzete mind hozzátette a maga jegyeit a Kr. u. 2. századra kiformálódó összképhez. Legalább három szerep biztosan köthető Artemiszhez: az állatok úrnője, a szülés és a lélek védelmezője, valamint Epheszosznak, a városnak a védelmezője.  

Mik voltak az Epheszoszi Artemisz ábrázolásmódjának főbb jellemzői? Mikor született és milyen múltra tekint vissza a kultusza? Milyen tárgyi forrásokkal rendelkezünk az istennővel kapcsolatban?

Epheszoszi Artemisz szobor Forrás: Wikimedia Commons

Szón ajándéka, mint tárgyi lelet

A nap első sugarai még épp csak megcsillantak a keleti égbolton, de az utazót már a város szélén találták. Szón mélyet sóhajtva körbenézett, még egy utolsó búcsúpillantást akart vetni a vidékre, ahol oly sokáig élt. Ideje lesz már hazatérni, de a veszélyes tengeri útra nem indulhatott el anélkül, hogy istennőjétől oltalmat ne kérne. A nemrég alapított város mellett kis liget terült el, Artemisznek szentelve. Szón nem volt gazdag ember, de úgy érezte, hogy valamit adnia kell az istennőnek. Elővette a gondosan becsomagolt ajándékot, amelyen napokig dolgozott. Valaha egy bronzszűrő nyele lehetett, de néhány este alatt, aprólékos munkával emberformájúvá alakította. A nyél rövidsége miatt csak ennyit véshetett rá: Szóntól Artemisz Ephesziának. Az ajándékot óvatosan egy nagy lapos kőre helyezte, majd bízva az istennője kegyelmében a kikötő felé vette az irányt.

Szón nem sejtette, hogy e szerény fogadalmi ajándék évezredekkel később izgalmas régészeti leletté válik, amely nem csupán információval szolgál Epheszoszi Artemisz kultuszának jelenlétéről a Fekete-tenger északi partvidékén, de talán az istennő első ismert ábrázolásaként is lesz azonosítható. Noha a történet számos eleme a képzelet szüleménye, de a lelet maga valóságos.  Egy etruszk bronzszűrő nyele, amelyet egy régészeti ásatás során találtak, a VI. Mithridatész pontoszi uralkodóról (Kr. e. 135–63) elnevezett hegyen, Pantikapaion (Kercs, Krím-félsziget) akropoliszán, 1949-ben. Egy bolygatott rétegből került elő, így keltezése csak a betűformák alapján lehetséges, feltehetően valamikor a Kr. e. 6. század második harmadában készülhetett. Pantikapaiont a Kr. e. 7–6. század fordulóján alapították milétoszi telepesek. Epheszoszi Artemisznek talán szentélye is állt a város mellett, bár erre mindössze csak néhány felirat utal.

Szónról, a nevén kívül nem sokat tudunk, lehetett kereskedő vagy a telepesek egyikének leszármazottja. A neve mindenesetre nem volt túl gyakori, Rhodoszról ismerünk egy hasonló nevű, kürénéi férfit, de a két személy nem kapcsolható össze. A bronzszűrőnek csak a nyele maradt meg, nem teljesen világos, hogy maga a szűrő volt az ajándék, vagy csak a nyél, bár az utóbbi valószínűbb, a tárgy feltűnő formája legalábbis erre enged következtetni. A felirat szövege teljes, szinte bizonyos, hogy nem töredékről van szó.  Ha a nyelet függőlegesen tartjuk, akkor egy emberformájú alak rajzolódik ki belőle. Feltehetőleg úgy készülhetett, hogy a szűrőről előbb leválasztották a nyelet, majd emberformájúvá csiszolták, így alakítva ki belőle egy bronzfigurát.

Epheszoszi Artemisz szobrai

A hellenisztikus kor végére, a császárkor elejére Epheszoszi Artemisz ábrázolásmódja többé-kevésbé egységessé vált. Ennek fő jellemzői: merev testtartás, összezárt lábak, a felsőtesthez szorított felkarok, párhuzamosan előrenyújtott alkarok, a fejen magas fejdísz (polosz), a fej mögött szétnyitott, merevített, hosszú, a vállig vagy a hát középig, esetleg a derékig érő fátyol (nimbusz), a derékon övvel vagy pánttal összefogott ruha (khitón), az alsótesten egy merev, kötényszerű, rendszerint a bokáig érő ruhadarab (ependütés). A poloszt, a nimbuszt és az ependütészt egyaránt különböző mitológiai lényeket, állatalakokat és rozettákat ábrázoló rátétekkel díszítették. A mellkason láncok, virágkoszorú, asztrológiai szimbólumok és szárnyas nőalakok szerepelhetnek, alattuk pedig, több sorba rendezve a „mellek” láthatók. A felkarokon gyakran oroszlánok, az alkarokon pedig csavart mintájú karperecek tűnnek fel. Az érméken, gemmákon és néhány kisplasztikán két további részlet is megjelenik: a tenyerek éléről alácsüngő gyapjúcsomók és az istennőt kísérő szarvasok. A szobrokon ezekből legfeljebb csak töredékek maradtak fenn.

Az epheszoszi Artemisz Forrás: Wikimedia Commons

Bár mindegyik ábrázolás az epheszoszi Artemisz-templom, az Artemiszion kultuszszobrának másolataként értelmezhető, mégsem teljesen azonosak, mivel díszítőelemeik kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak. Ennek az az oka, hogy a kultuszszobor egy fából készült emberalak lehetett, amelyet ruhákkal és ékszerekkel díszítettek. Az Epheszoszból fennmaradt feliratok szerint a templom személyzetéhez tartozó tagok közül néhányan kifejezetten a szobor ápolásáért és öltöztetéséért feleltek. Az ápolásra – legalábbis Plinius beszámolója alapján – azért volt szükség, mert a szobrot nem egyetlen tömbből faragta ki, hanem több részből állította össze annak készítője. A részek illesztéseinél található nyílásokat nárdusolajjal kenték be, hogy megőrizzék a szobor állapotát, és megakadályozzák, hogy a fa az illesztéseknél megvetemedjen. A kezelésnek volt egy mellékhatása is: a fa színe besötétedett, egészen fekete lett. Emiatt számos Artemis Ephesia-szobron a szabadon maradt, ruhákkal vagy ékszerekkel el nem takart bőrfelületeket fekete színű anyagból formálták meg a szobrászok, hiszen ilyennek látták az eredeti kultuszszobrot.

Az egyes szobrok díszítményeinek eltérései azzal magyarázhatók, hogy az istennőt a különböző ünnepeken mindig más-más ruhába öltöztették. Epheszoszi Artemisznek a császárkorra valószínűleg már tekintélyes méretű ruhatára volt. A ruhák és ékszerek egy része felajánlásokból származott, míg másokat a templom személyzete készíttetett az istennő számára. Ezeknek a felajánlásoknak a nyomai már a legkorábbi, Kr. e. 8–7 században épült templom fennállása idején is kimutathatók, az ásatások során számos kisméretű, díszített aranyplakett, gyöngy, valamint két öv is előkerült. amelyek erre a századra datálhatók.

A Kr. u. 2. századra, amelyből a legtöbb ismert szobor származik, az istennő kultusza már több mint nyolcszáz éves múltra tekintett vissza. Az ábrázolása egy hosszú fejlődési folyamat eredménye, amelynek során a kultusz és a szentély életében bekövetkezett változások a kultuszszobor díszítményeinek változásaként képeződtek le. Az újabb és újabb elemek nem tűntették el a korábbiakat, hanem rétegenként rakódtak egymásra. Ezek a rétegek azonban külön is vizsgálhatók és értelmezhetők. Az alábbiakban három ilyen réteget veszünk szemügyre.

Az állatok úrnője

Az állatok úrnője vagy potnia thérón egy széleskörben elterjedt ábrázolástípus az ókori Közel-Kelet és a Mediterráneum területén. A motívum rendszerint egy olyan nőalakot ábrázol, akit állatok vesznek körül. Gyakran megfigyelhető közöttük valamilyen fizikai kapcsolat: az úrnő nyakuknál, szarvuknál vagy farkuknál fogva tartja az állatokat.

Az epheszoszi Artemiszion területén végzett ásatások során a régészek több, nőalakot ábrázoló szobrocskát találtak, amelyek a Kr. e. 7–6. századból származnak. E kisplasztikák értelmezése azonban vitatott, mivel nem egyértelmű, hogy istennőket vagy papnőket jelenítenek-e meg. Csupán egyetlen darab esetében lehet biztos választ adni a kilétét illetően: ez egy daedalikus stílusú töredék, amely egy szárnyas potnia thérón ábrázolás része lehetett. Ennek a leletnek a legközelebbi párhuzamai azok a Kr. e. 7. századi rhodosi aranylemezek, amelyeken egy szárnyas nőalak látható, amint oroszlánokat tart a farkuknál fogva. Ez a kisplasztika töredék különösen jelentős, mivel ez az első és eddig egyetlen olyan tárgy, amely a szentély területéről került elő, és egyértelműen kapcsolatba hozható Artemisszel, akit már az Iliasz is potnia thérón-ként, az állatok úrnőjeként említ.

Artemisz bronz szobrocskája Forrás: Wikimedia Commons

Az Artemiszionban azonban nem ez az egyetlen ilyen típusú lelet. Előkerült egy töredékes elefántcsont lemezke és egy kis méretű pecsételő is, amelyeken szintén szárnyas nőalakok láthatók. Az egyik ilyen figura oroszlánokat fog, míg a másikon egy kígyó és egy madár jelenik meg a nőalak két oldalán. Ezek az ábrázolások azért különösen jelentősek, mert közvetlenül vallási eszmékre utalnak, azt sugallva, hogy az Artemiszionban tisztelt istennőnek lehetett egy állatok úrnője aspektusa is. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a szentély a városon kívül, az édesvíz és a sós víz találkozásánál épült, ahol számos állatfaj élt. Az állatok úrnőjét az ókori művészetben nemcsak oroszlánokkal, hanem szarvasokkal és madarakkal is gyakran ábrázolták. Ezek a motívumok, bár átalakult formában, az Artemis Ephesia-szobrokon is megjelennek. Az istennő karján oroszlánok ülnek, kézfejéhez sólymok vannak rögzítve, jobb és bal oldalán szarvasok állnak.

Érdemes kiemelni, hogy ezek az állatok nem kapcsolódnak közvetlenül a szobor egyéb díszítményeihez, mint az alsótestet szorosan körbe ölelő kötényt vagy a fátylat díszítő rátétek, hanem önálló elemek. Ha ezeket a figurákat külön vizsgáljuk, egy olyan állatok úrnője képét láthatjuk magunk előtt, amely hasonlít a Kr. e. 7. századi vázaképeken megörökített ábrázolásokhoz.

A várost védelmező istennő

Artemisz szerepe Epheszosz életében már a Kr. e. 6. századtól meghatározó volt. A Kr. e. 2. században új jelentést nyert, amikor az istennőt a város érméin elkezdték ábrázolni, ezzel is hangsúlyozva a polisz lakóinak identitását. A római uralom alatt a város az istennő és szentélye révén őrizhette meg a jelentőségét a birodalomban. Artemisz kultusza a Kr. u. 2. században érte el csúcspontját, amikor Pauszaniasz szerint tisztelete általánossá vált.

Az epheszosziak különleges kapcsolatát istennőjükkel leginkább a helyi feliratok tükrözik, amelyek szövegében Artemisz többek között megmentőként és védelmezőként jelenik meg. A Kr. e. 7. században Artemisz epheszoszi kultusza túllépett a lokális kereteken, és széles körben ismertté vált. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy szentélye egyedülálló módon ellenállt a Kis-Ázsiába betörő kimmerek támadásának. Hasonlóan, Kroiszosz támadásakor a városlakók az istennő oltalmába helyezték magukat, és a szentély menedékjogát egy a templomhoz erősített kötél segítségével az egész városra kiterjesztették. Az Artemiszion kiemelkedő jelentőségű menedékhelyként működött, amely a későbbi időkben is védte a személyeket és a vagyont, bár Augustus korától kezdve ezt a jogot többször is korlátozták a visszaélések miatt.

III. Hendrik van Cleve Artemisz templomának építése Epheszoszban Forrás: Wikimedia Commons

Artemisz védelmező szerepe a szobrokon is leképeződik, a fejdíszén és a gyapjúcsomókon keresztül. Az előbbi legjobban a „nagy” Epheszoszi Artemisz-szobron ragadható meg. A fejdísz felső részét templomhomlokzatok, hátoldalát pedig kváderkövek mintája ékesíti. Ez nemcsak az istennő oltalmazó szerepére utal, hanem arra is, hogy azt szentélye révén biztosította. A gyapjúcsomók, amelyeket az Artemisionban menedéket lelők is viseltek, szintén az istennő oltalmazó funkcióját hangsúlyozták.

Az Artemiszion nemcsak vallási, hanem gazdasági központ is volt. A szent kerület garantálta a kereskedelem szabadságát, és védelmet nyújtott a kereskedők számára. Pénzverde is működött a területén, és bankként is funkcionált. Az istennő misztériumkultusza szintén sok látogatót vonzott, ami hozzájárult a város gazdagságához és ismertségéhez. Artemisz gondoskodása és védelmező szerepe így nemcsak a város lakói, hanem az ide látogatók számára is közvetlenül érzékelhető volt.

A bába

Epheszoszi Artemisz kultuszának egyik legérdekesebb aspektusa az istennő mellkasán látható ornamensekben nyilvánul meg. A díszítések a születést szimbolizálják, ez legegyértelműbben a Jeruzsálemi Múzeumban őrzött Epheszoszi Artemis szobor mellkasán látható kompozícióban mutatkozik meg. A jelenet közepén egy virágkehelyből kiemelkedő nőalak látható, akit két, szárnyas női figura vesz körül. Szintén központi elem a háttérben felsejlő lunula, amely – a korszak egyes filozófiai rendszerei szerint – a Holdat, a születés felett őrködő égitestet jelképezi.

Ez a jelenet párhuzamba állítható Artemisz bába szerepével. A mitológia szerint az istennő első cselekedete születése után az volt, hogy öccsét, Apollónt világra segítette. Szerepét a születésnél számos hálaadó felirat igazolja. A mellkas díszítésén látható elemek, például a lunula vagy a virágkehelyből kiemelkedő nőalak, a lélek földi életbe lépésének pillanatát jelenítik meg. Ez az égi és földi dimenziókat összekötő szerep emeli Artemiszt a szülés és a lélek védelmezőjévé, aki mind a szó szoros, mind átvitt értelmében a létezés kapujaként jelenik meg.

Ebben a cikkben három ilyen réteget különítettünk el, de ennél még sokkal több rejtőzhet az ókori istennő alakja mögött. Epheszoszi Artemisz szobrai többek egyszerű műtárgyaknál: az ábrázolások mögött a közösség identitása, a vallási szertartások ritmusa, és a természeti világ erői iránti tisztelet bontakozik ki. Az istennő alakja nemcsak a múltat idézi meg, hanem az ókori ember univerzumát is láthatóvá teszi számunkra.