Przemyśl ostromai

2025.04.02.

Nánay Mihály

Budapesten sétálva, a Margit híd budai hídfőjénél a járókelő egy látványos szobrot talál. A magas talapzaton egy bömbölő oroszlán áll, szövegként pedig csak egy rövid, ám a magyar fülnek idegenül csengő név olvasható rajta: Przemyśl 1914–1915. Az állatok királya a Monarchia óriási erődvárosát védő magyar katonák bátorságának és hősiességének állít emléket.

Milyen stratégiai célt töltött be az erőd az Osztrák–Magyar Monarchia védelmében? Hány ostromot kellett kiállnia? Miért kellett végül feladni az erősséget?

Przemyśl védőinek hősi emlékműve Budapesten Forrás: Wikimedia Commons

Az erőd elhelyezkedése, építésének oka

Ha ma valaki el kíván látogatni Przemyślbe, a lengyel-ukrán határ nyugati oldalán találja meg a települést, az első világháború előtt azonban a terület Galícia tartomány közepén terült el. Az erőd építésének egyértelmű oka az volt, hogy a Monarchia hadvezetése – a Bismarck által összekovácsolt három császár szövetsége ellenére – hosszabb távon számolt egy Oroszország ellen vívott háború eshetőségével, így az egyik várható orosz támadási főirányt akarták elzárni. A konkrét stratégiai feladata az erődnek a San-folyón való átkelés megakadályozása, illetve az ott lévő hidak védelme volt. Az építkezésről szóló döntést 1871-ben hozták meg. Bár rövidesen elindult a munka, az erődrendszer tulajdonképpen a világháború kitöréséig sem készült el teljesen (főképpen az egyes erődöket összekötő vonalak hiányoztak).

Przemyśl és környéke az első világháború idején Forrás: Wikimedia Commons

A hatalmas munka során mintegy negyven erőd épült meg, két védelmi körben. A munka impozáns méreteiről jó képet ad, hogy a külső kör hossza 45 kilométer, míg sugara 15 kilométer volt! Ennek megfelelően Przemyśl erődje egyértelműen az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb erődrendszerét képezte, de európai szinten is csak Verdun és Antwerpen utasította maga mögé. Hozzá tartozik azonban a kép teljességéhez, hogy ez az erődépítési technológia – a tüzérség fejlődése okán – már a 19. század végére elavulttá vált, ám az ide összpontosított katonai erő mértéke miatt mégis nagyon fontos védelmi pontot jelentett, amit jól bizonyított, hogy 1914. augusztus-szeptemberében az osztrák–magyar hadseregfőparancsnokság (Armeeoberkomando – röviden: AOK) is Przemyślben tartózkodott.

A háború kezdetén

Bár 1914 júliusában a Monarchia külpolitikai vezetése és az AOK bízott benne, hogy sikerül elkerülni az orosz háborút és csak a szerb konfliktusra lokalizálni a harcokat, reményükben csalatkozniuk kellett. Ráadásul mivel a haderő felvonulásának úgynevezett „B” lépcsőjét a szerb frontra irányították (az utolsó pillanatig reménykedve az orosz támadás elmaradásában), így a meginduló orosz offenzívát nem sikerült feltartóztatni Galícia határán, sőt a tartomány teljes keleti és középső részét elfoglalták, Bukovinával együtt, míg a Monarchia erői a Kárpátokig vonultak vissza, ideális védelmi állásokat keresve.

1914. szeptember 13-án érte el a visszavonulók hulláma az erődöt, köztük a szegedi 23. honvéd gyaloghadosztály is, melyben túlnyomó részt magyarok, de sok nemzetiségi is harcolt, főképpen a bánsági Lugos, Versec környékéről (parancsnokuk Tamásy Árpád altábornagy volt). Przemyśl környékén sem sikerült azonban megállítani az orosz előrenyomulást, így szeptember 16-án az Osztrák–Magyar Monarchia visszavonuló erői magára hagyták az erődöt (az erődben székelő AOK is kapkodva tudott csak visszavonulni). Az itt maradó erőket Hermann Kusmanek gyalogsági tábornok vezette, aki feladatként az erőd végsőkig való megtartását kapta, úgy, hogy minél nagyobb orosz erőt kössön le ezáltal.

Hermann Kusmanek von Burgneustädten (1860–1934) Forrás: Wikimedia Commons

Az ostrom

Az ostromgyűrű 1914. szeptember 26-án zárult be az erőd körül, az oroszok pedig egészen a Kárpátokig nyomultak előre. A támadók kezdettől fogva inkább a védősereg felőrlésére, kiéheztetésére törekedtek, mintsem az erőd rohammal történő bevételére. Éppen ezért elhúzódó ostromra lehetett számítani, amelynek során kulcsjelentőségű volt, hogy a Monarchiának sikerül-e felmentenie a szorongatott erősséget. Nem is késlekedett sokat a Svetozar Borojević gyalogsági tábornok által vezetett osztrák–magyar 3. hadsereg támadása, mely október 8–tól 12-ig zajló hadműveletével széttörte az orosz ostromgyűrűt, ezáltal az első ostromnak véget vetve. A november 5-én bekövetkező újabb orosz támadás ellenében a Monarchia erői ismét visszavonultak, melynek eredményeként november 8-ától újra bezárult az erőd körüli, Andrej Szelivanov tábornok által irányított orosz ostromgyűrű.

Orosz ábrázolás Przemyśl ostromáról Forrás: Wikimedia Commons

Egy 1914. november 11-i kimutatás szerint a védők létszáma összesen 130.767 fő volt, valamint további mintegy harmincezer civil lakos maradt a városban, sőt, még az erődben maradt kétezer orosz hadifoglyot is élelmezni kellett, nem beszélve a 21.484 lóról. A kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a legsúlyosabb problémát nem az orosz támadások, hanem az élelmezés jelenti, mivel viszonylag csekély ellátmányra hatalmas létszám esett. Decembertől kezdve már a lovakat kezdték levágni élelmezési céllal, de a cukorrépát is elfogyasztották, míg a kenyérlisztbe falisztet és korpát is kevertek takarékossági okokból.

1915. januárban, februárban és márciusban is kísérletet tett az Eduard Böhm-Ermolli lovassági tábornok által vezetett 2. osztrák–magyar hadsereg az erőd felmentésre, ám a zord téli körülmények között végrehajtott kétségbeesett támadások nem tudtak átjutni az orosz vonalakon. Ezzel megpecsételődött a Przemyślben harcolók sorsa, hiszen az élelmiszerhiány egyre inkább elhatalmasodott rajtuk, a további ellenállás a tömeges éhhalálhoz vezethetett volna. Az erőd feladását elkerülendő 1915. március 19-én Kusmanek csapatai végső kitörést kíséreltek meg: hősiesen küzdöttek, de nem sikerült az áttörés, és óriási veszteségeket szenvedtek. A fentebb említett szegedi honvédhadosztály gyakorlatilag felmorzsolódott.

Ezek után nem volt más lehetőség az éhhalál elkerülésére, mint Przemyśl teljes feladása. 1915. március 22-én az erődöket és hidakat felrobbantották, továbbá hatalmas mennyiségű lőszert öntöttek a San-folyóba, hogy ne tudják az oroszok azt később felhasználni. Az ellenség március 23-án vonult be a romok közé, melyek jelentősebb stratégiai értéket innentől fogva nem képviseltek. Az ostrom végeztével mintegy 117 000 osztrák–magyar katona (köztük 9 tábornok) került fogságba. Ez a létszám az egész 20. századi hadtörténelmet végigtekintve is hatalmasnak számít. A fogságból jellemzően a breszt-litovszki különbékét követően, 1918 tavaszán térhettek haza a katonák. (A visszatérők közül sokan rögtön a piavei frontra kerültek.)

Orosz katonák az ostromot követően szemügyre veszik az erőd maradékát. 1915. Forrás: Wikimedia Commons

Az erődrendszer (romjainak) történetében a gorlicei áttörés hozta az újabb fordulatot, melynek során az 1915. május 31–június 3-ig tartó 3. przemyśli ostrom eredményeként a központi hatalmak erői visszafoglalták, ám további stratégiai szerepet nem játszott. Az erőd védelmének jelentősége nehezen becsülhető túl, hiszen az eredeti parancsnak megfelelően valóban jelentékeny orosz erőket kötött le. Tekintetbe véve, hogy a kárpáti téli harcokban így is nagyon nehéz volt megakadályozni, hogy az oroszok betörjenek a Kárpát-medencébe, így kijelenthető, hogy Przemyśl védelme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország határán sikerült feltartóztatni az orosz offenzívát.