Kisebbségek a királyi Jugoszláviában

2025.07.31.

Hornyák Árpád

Az 1918. december 1-én Belgrádban kikiáltott Szerb–Horvát–Szlovén Királyság – közkeletűbb nevén Jugoszlávia – a külső szemlélő számára már elnevezésével is hirdette, hogy nem egy nemzet állama. Ennek ellenére az új ország megpróbált fából vaskarikát csinálni, és nemzetállamként definiálta magát, a hivatalosnak tekintett felfogás szerint ugyanis az államot a „háromnevű vagy háromtörzsű” szerb–horvát–szlovén nemzet alkotta. A valóságban azonban a délszláv királyság ugyanolyan heterogén ország volt, mint azok a korábbi birodalmak, melyektől megörökölte területei jelentős részét. A háromnevű államnemzet egyes részei között meglévő vallási, kulturális, nyelvi és egyéb különbségek eleve illuzórikussá tették a nemzetállami koncepciót.

Ezen túlmenően a szerbek, horvátok és szlovének mellett számos nemzettöredék, kiforrott nemzeti identitással nem rendelkező nép élt a Júliai-Alpoktól a Vardár folyóig húzódó délszláv birodalomban, arányuk elérte az összlakosság 17%-át. Többségük nem szláv eredetű volt, egyeseket nem is ismertek el kisebbségnek, mint a macedónokat, mások létezését pedig tagadták, például a bolgárokét.

Hogyan nézett ki a délszláv királyság nemzetiségi összetétele? Milyenek voltak a kisebbségi lét keretei? Hogyan bántak az „államalkotó” délszlávok a többi nemzetiséggel?

…

A teljes cikk ide kattintva olvasható a Rubicon Online A versailles-i Közép-Európa rovatában.

A cikk megjelenését a Rubicon Intézet Nonprofit Kft. támogatta.