Ahova a szovjet katonák nem mertek bemenni

A győri nádorvárosi temető a második világháborús szovjet megszállás alatt

2022.08.26.

Kas Géza

Győrt a második világháború 1944. április 13-án érte el, amikor a város ipartelepeit először bombázták amerikai gépek. A front csak majd egy évvel később, 1945. március 28-án érkezett el a városhoz, s másnap már be is fejeződtek a harcok: a németek a bekerítéstől tartva kiürítették a vizek városát, az összes hidat felrobbantva maguk után.

Győr szovjet megszállásának híres eseménye az 1997-ben boldoggá avatott Apor Vilmos győri püspök meggyilkolása, aki a Püspökvárban bújtatott nőket saját élete feláldozásával védte meg a garázdálkodó szovjet katonáktól. Az emberek, félve az atrocitásoktól, elrejtőztek a megszállók elől, ki hol tudott.

A győri nádorvárosi temető főkertésze, Patka Vendel már a második világháború alatt is segített a menekülőknek, nemcsak személyük, hanem értékeik elrejtésében is. Kiválóan alkalmas volt erre a nádorvárosi temető: a temetőben, a bejárathoz közel álló főkertészi lakóépület szenespincéjében bújtatta el a menekülőket, akik a szénkupacokba ásták be magukat és fejükre szeneskosarakat borítottak, míg az értékeket a temetőben lévő nagyobb családi kriptákban rejtették el. Ez folytatódott a szovjet megszállás alatt is.

Szerencsére a főkertésznél alkalmazott cseléd ukrán származású volt, és jól tudott oroszul. Emiatt őrá hárult a feladat, hogy a nappal érkező szovjet katonákat távol tartsa a főkertészi épülettől. Éjszaka azonban semmitől sem kellett félniük a megbújóknak: egyetlen szovjet katona sem mert éjjel belépni a holtak közé. Így a nappal rejtőző emberek éjszaka ki tudtak menni friss levegőt szívni, mozogni a sírok közé, ahol a legteljesebb biztonságban voltak.

Olvassa a többi Egypercest ide kattintva a Rubicon Online-on!