Vitaestek
Rubicon-est: Forradalom és megtorlás
2022.11.02.
Rubicon Intézet
Az 1848–1849. évi szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. Az 1849 januárjától 1850 júniusáig tartó időszakban mintegy 144 főt végeztek ki.
A hadbíróságok első fokon több száz honvédtisztet, képviselőt, kormánybiztost, lelkészt ítéltek halálra, majd enyhítették ítéletüket többéves börtönbüntetésre. Szintén százakra szabtak ki vár- vagy sáncfogságot, illetve sokakat botoztak vagy vesszőztek meg, és több tízezer főt soroztak be a Császári-Királyi Hadseregbe.
A magyarországi zsidó közösségre a magyar szabadságharc támogatása miatt óriási hadisarcot vetettek ki. Alig volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette volna a megtorlás, mert ha más nem, a Kossuth-bankók betiltása és kárpótlás nélküli megsemmisítése csaknem mindenkit érintett.
A megtorlás célja – az olykor felfedezhető bosszúvágy kielégítésén felül – a megfélemlítés volt, hogy nemzedékekre elvegye a magyarok kedvét a lázadástól.
A megtorlás irányítója, a kegyetlenségéről elhíresült Julius Haynau táborszernagy, Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka egy levelében így írt erről: „Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”
1849. október 6-án Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtisztjét, Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost végezték ki.
A Rubicon Intézet utolsó Rubicon-estjén az aradi vértanúkra emlékezve felidézzük a forradalmakat, szabadságharcokat követő megtorlások jellemzőit és körülményeit.