Börtön, szabadságharc, menedék

Mindszenty József prímás és a kommunista Magyarország

2023.03.13.

Kovács Örs

Mindszenty a nyilasok börtönéből 1945. április 1-én szabadult, de nem egy szabad, hanem egy ismét idegenek által megszállt országba csöppent. A szovjet megszállás talán még fenyegetőbb volt az egyház számára, mint a nyilasuralom, mert a kommunizmus harcos materializmusa, ateizmusa az egyház teljes felszámolását, a vallásosság megszüntetését célozta. Mindszenty ebben a környezetben került a magyar egyház élére 1945 őszén. Hajlíthatatlan, következetes és harcos egyházfőként a Gondviselés olyan feladatot bízott rá, amelynek mártírjává nemesedhetett.

A Mindszenty-per előkészítése

Mindszentyről a politikai rendőrség adatgyűjtése már 1945-ben megindult, megfigyelési dossziéját 1947-ben nyitották meg, és haláláig folyamatosan – még az emigrációs évei alatt is – bővítették annak tartalmát. Az ügynökök tevékenysége, jelentései segítették a Mindszenty elleni koncepciós per elindítását is. Ehhez természetesen a bíboros jelentősen hozzájárult, hiszen kiállt az üldözöttek érdekében, és különösen felemelte a hangját az egyházat ért sérelmek miatt (például társadalmi szervezetek megszüntetése). Különösen élessé vált a viszony a kommunistákkal az egyházi iskolák és szerzetesrendek feloszlatása miatt. Közjogi méltósága okán diplomáciai védelem illette meg, ami tovább nehezítette a letartóztatását. 

Gondosan kiválogatták az 1948 novembere és 1949 januárja között letartóztatott nagyjából húsz ember közül azokat, akiket szerepeltetni kívántak Mindszenty társaiként. Mindszentyhez közel álló papokat vettek őrizetbe: Nagy Miklóst, az Actio Catholica országos titkárát és Ispánki Bélát, aki a Rómából érkező segélyszállítmányok elosztását kezelte. Ez a római szál adta a valutaüzérkedés vádjának alapját. Tóth László katolikus újságíró esete üzenet volt a világi katolikus hívőknek: ők is hasonló sorsra juthatnak, ha nem támogatják a fennálló rendszert. A köztársaság elleni szervezkedés vádjához két újabb legitimista szereplőt vontak be a perbe: Baranyay Jusztin ciszterci szerzetest és Esterházy Pál herceget, akik a formálódó koncepcióban a szervezkedés egy-egy vonulatát voltak hivatottak megjeleníteni.

Elsőként azonban titkárát, Zakar Andrást vitték el először, akiből vallomást csikartak ki Mindszenty ellen, erre épült a vád. 1948. december 26-án hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés gyanújával őrizetbe vették Mindszenty József esztergomi érseket. A vizsgálati fogság 39 napig tartott, ezután kezdődött a per. Mindszenty vallomásai kényszer hatására születtek, amit különböző trükkökkel próbált jelezni. Egy ideig az aláírásához odaírta: c. f. (coactus feci), ami azt jelenti, hogy a vallomás kényszer hatására született. Volt olyan eset is, hogy súlyos helyesírási hibákat vétett a szövegben, amellyel szintén azt akarta jelezni, hogy a szöveg hiteltelen. A vallomások – végül Rákosi személyes közbelépésének hála – „megfelelő” tartalmúvá váltak.

A tárgyalás

A Markó utcai tárgyalás helyszínét elzárták a külvilágtól. Arra is odafigyeltek, hogy katolikusok legyenek a szereplők: a bíró a szegedi Szent Imre Kollégium egykori növendéke, a kétes hírnevet szerzett, karrierista Olti Vilmos volt, a vádat pedig Komárom egykori polgármesterének, Alapy Zsigmondnak a keresztfia és unokaöccse, Alapy Gyula képviselte. Fontos vonása a pernek, hogy antifasiszta múltja miatt őt nem lehetett a németekkel való kollaborálással vádolni. Azonban a Habsburg-pártiságot jelentő legitimizmusa alkalmas lesz arra, hogy alátámasszák a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádját. Mindszenty soha nem tagadta legitimista meggyőződését, de az ekkor még ismeretlen helyen lévő Szent Korona hiányában teljesen megvalósíthatatlan lett volna bármiféle koronázás. A perről a rádió hangképekben számolt be. 

A per számtalan érdekes részlettel szolgált a koncepciós perek sajátosságai mellett. Mindszenty és vádlott-társai ügye bebizonyította a kommunista propaganda állításait a bíboros gyávaságáról, jelentéktelenségéről és gerinctelenségéről, amivel sikerrel zúzták össze azt a képet, hogy a magyar ellenzék szimbóluma, és képes megvédeni a híveket.  

A népbírósági tanács MDP által delegált tagjai halálbüntetés kiszabását kérték Mindszenty Józsefre, Baranyay Jusztinra, Esterházy Pálra s életfogytiglani fegyházbüntetést Ispánki Bélára. Az összesen hat napig tartó per végén, 1949. február 8-án kihirdetett ítélet szerint Mindszenty Józsefet és Ispánki Bélát életfogytiglani fegyházra, Baranyay Jusztint 15 év fegyházra, Zakar Andrást 6 év fegyházra, Esterházy Pált 15 év fegyházra, Tóth Miklóst 10 év fegyházra, Nagy Miklóst 3 év fegyházra ítélték.

A másodfok

A fellebbezések miatt a másodfokú bíróságon folytatódott az ügy. Itt a Szálasi-perből, a Magyar Testvéri Közösség, illetve a Kovács Béla elleni eljárásból ismert Jankó Péter volt a bíró. A népfőügyész az 1956 után a legtöbb halálos ítéletet kérő Borbély János volt. A vádlottak már jelen sem voltak, természetesen ítéletüket sem kapták meg. Mindszenty és Tóth ítélete nem változott, a többiek ítéletét viszont enyhítették, így Ispánki is 15 évet kapott. Mindszentynél a „beismerő” magatartását, a gyakorlati élettől távoli szemléletét értékelték pozitívan. Negatívan értékelték az iskolai végzettségét, magas egyházi méltóságát, mert így cselekedetei azt a látszatot kelthették, hogy a „népi demokrácia megdöntésére irányuló akciói az egyház és a vallás érdekében történnek”. Az indoklás szerint azért enyhíthettek az ítéleteken, mert a Mindszenty-ügy kevéssé volt fontos ekkor. A hazai belpolitikában a Rajk-per került az érdeklődés középpontjába: 1949. május 30-án letartóztatták a kommunista párt legszűkebb vezetéséhez tartozó Rajk László külügyminisztert. Rajk együtt raboskodott Mindszentyvel Sopronkőhidán, a nyilasok fogságában. Ugyanakkor a katolikusok elleni eljárások intenzitásában a Mindszenty-per utáni időszakban, a Sztálin halálát követő hazai politikai átrendeződés 1953-ban – és Nagy Imre miniszterelnöksége – sem hozott jelentős változást.

Szabadulás

Mindszenty az 1956-os forradalom idején szabadult ki, bár ez a szabadság ténylegesen csak öt napig tartott. Az amerikai követségi tartózkodás lényegében az emigráció kezdeteként is értelmezhető. Mindszentyt a fogság időszaka nem törte meg, de információk híján és a forradalom eltiprása következtében nem lehetett pár nap alatt sikeres. 

A menedékként használt amerikai követség fogsága mégis nagyobb mozgásteret nyitott számára. A hercegprímás nemcsak a hitéért üldözött keresztények megtestesítőjévé vált, hanem a vallás és az ateizmus, az egyház és az állam közötti összeütközések jelképe is lett. A diktatúrákkal szemben a keresztény tanításból következő emberi méltóságon alapuló nyugati értékrendet és kultúrát képviselte. Hajlíthatatlanul.