Pázmány Péter megalapítja a nagyszombati egyetemet

1635. május 12.

2023.05.11.

Kovács Örs

„Nem ímmel-ámmal, nem tunyán és puhán, nem restül és álmos szemmel, nem lágyan és unatkozva, hanem éberen és nyersen, szorgalmatossággal, telhetetlenül, nyughatatlanul, fáradhatatlanul, unatkozás nélkül kell munkálkodnunk” – fogalmazta meg nemzetnevelő tevékenységének ars poeticáját Pázmány Péter esztergomi érsek, aki 1635. május 12-én megalapította a nagyszombati egyetemet. Ugyanabban az évben történt mindez, amikor egy bizonyos Richelieu bíboros megalapította a Francia Tudományos Akadémiát, elsősorban az irodalom ápolására, művelésére, valamint „megtisztítani a nyelvet a szennytől”. Pázmány nem hasonlított Richelieu-höz, aki azt mondotta, hogy az állam szempontjából a francia hugenottát többre becsüli, mint a spanyol katolikust. Pázmány inkább volt térítő szerzetes, akinek buzgalmát megérezzük államférfiúi törekvésein is. Az egyetemalapítás mögött is a katolikus megújulást elősegítő szándéka húzódott meg.

Pázmány céljai

Pázmány Péter (1570–1637) egyszerre volt jezsuita szerzetes és professzor, prédikátor és térítő, lelkiatya és hitvitázó, minden személyeskedő intrikát kiálló politikus és főpap (1616–1637), valamint a jövőbe tekintő intézmény- és egyetemalapító. Hatalmas és szerteágazó szervezőmunkájának tükre több mint 1200 fennmaradt levele, amelyekből megismerhető bölcs és kitartó mindennapi munkája, illetve (ön)ironikus szemlélete. Néhány nappal halála előtt írt utolsó levelében egy ismerősétől húsz évet fiatalító gyógyszert kért.

A jezsuita szerzetesből esztergomi érsekké vált Pázmány nagy lendülettel fogott hozzá a trienti zsinat (1545–1563) határozatainak gyakorlatba történő átültetéséhez. Pázmány a katolikus megújulást nemcsak a hitvitákon vagy a katolikus bibliafordítás támogatásán keresztül képzelte el, hanem az oktatásnak is hatalmas szerepet tulajdonított. Pázmány 1619-ben Nagyszombatban az ifjúság számára nevelőintézetet és papneveldét alapított, majd 1623-ban a bécsi egyetem magyarországi hallgatói számára előbb az Annagassén, majd a Postgassén házat vásárolt, illetve a működés költségére több mint 150 000 forint tőkeösszegű alapítványt hozott létre. Így jött létre a ma is létező – bár ma az épületében félig a bécsi amerikai nagykövetség működik – Pázmáneum. 

A trienti (tridenti) zsinat a katolikus megújulás jegyében előírta a papképző/papnevelő intézmények (szemináriumok) felállítását. 1558-ban, a zsinat befejezte után nem sokkal Oláh Miklós esztergomi érsek, humanista tudós akadémiai rangra emelte a nagyszombati káptalani iskolát, majd ugyanitt 1566-ban papi szemináriumot nyitott, miközben komoly pénzösszegekkel támogatta legtehetségesebb növendékeit. Pázmány átszervezte a papi szemináriumot. Először az intézet anyagi alapjairól gondoskodott, megszerezve a királytól a budafelhévizi prépostság jövedelmeit a szeminárium számára, majd saját jövedelmeiből házat vásárolt a papnevelő intézetnek.

A másik fontos kezdeményezése a világi ifjakat nevelő nemesi konviktus (bentlakásos diákotthon) megalapítása volt a városban. Ez az intézmény vált később az egyetemisták kollégiumává. Az egyetemistákat egy 100 000 forintnyi vagyonnal rendelkező alapítvány támogatta. A befolyó összegekből ezer forintot a szegény sorsú diákok támogatására kellett fordítani. Az épület 1852 óta érseki gimnáziumként működött, és később itt érettségizett Kodály Zoltán is. 

A Pázmány által létrehozott oktatási intézmények jó alapot adtak az egyetem megalapításához is. Kezdetben ezt a bécsi egyetem leányintézeteként tartotta megvalósíthatónak. A jezsuita rend elöljáróinak biztatására végül a török megszállás miatt ideiglenes érseki székhelyként működő Nagyszombatra esett a választása. A város Pozsonyhoz hasonló adottságokkal rendelkezett. Pázmány Péter a leendő egyetem alaptőkéjét, a II. Ferdinánd (1619–1637) királytól kapott 40 ezer forintot további 60 ezerrel egészítette ki a magánvagyonából. Jellemző, hogy az uralkodótól kapott pénz is az érsek pénze volt, mivel az 1632-es római követségének útiköltségét II. Ferdinánd nem fizette ki neki.

Az alapítás

„Gyakran aggódva fontolgattuk magunkban, hogyan tudnánk a katolikus hitet Magyarországon elterjeszteni és a nemes magyar nemzet méltóságának is szolgálni. Minden más eszköznél előbbre valónak tűnt fel előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyház kormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek” – írta Pázmány az egyetem alapító levelében 1635. május 12-én, Pozsonyban. Azaz az intézmény céljai egyértelműek: világi és egyházi kormányzásra alkalmas emberek képzése és a katolikus hit erősítése.  

Pázmány egyetemalapító tervét VIII. Orbán (1623–1644) pápával szerette volna jóváhagyatni, akinek azonban a Habsburg-ellenes politikájába ez a lépés nem illeszkedett. A pápa Richelieu bíboros befolyása alatt állt, és ahol tudott, szembefordult a Habsburgokkal. Másrészt nem felejtette el korábbi vitáját sem a császári követként Rómában nála járó Pázmánnyal. Az ellentét oka az volt, hogy Pázmány hiába próbálta rávenni az egyházfőt, VIII. Orbánt a protestáns svéd II. Gusztáv Adolf (1611–1632) támadásával végveszélybe jutott császár (és a német katolikusok) megsegítésére. A pápa ugyanis reménykedett a Habsburgok meggyengülésében, ami az itáliai befolyásuk csökkenésével járt volna. Pázmány számára a dinasztia esetleges bukása egyet jelentett volna a török elleni védekezés és az általa irányított katolikus megújulás összeomlásával. A vita eredményeként a pápa mégis kénytelen volt jelentősebb pénzsegélyt adni a császárnak, azaz Pázmány eredményesen járt el Rómában.

A pápa formai okokra hivatkozva, a jogi és az orvosi kar hiánya miatt nem adott engedélyt az egyetemalapításra. Az esztergomi érsek ekkor II. Ferdinándhoz fordult, aki viszont készséggel felruházta az új egyetemet mindazokkal a jogokkal, amelyekkel a Habsburg Birodalom régi, híres univerzitásai rendelkeztek. A grazi egyetem is csak ezzel a két karral működött a korszakban, aminek oka, miként Nagyszombatban is, az anyagi feltételek hiánya volt. A pápai jóváhagyás elmaradását Pázmány úgy védte ki, hogy az egyetem a jezsuita rend irányítása alá került. A rend – pápai kiváltságainál fogva – mind saját tagjainak, mind azoknak a tanulóknak, akik egyetemein tanultak, hittudományból és bölcseleti tudományból akadémiai fokozatot adhatott. 

Végül 1635. november 13-án két karral nyílt meg az Archiepiscopalis Universitas, azaz Érseki Egyetem, amellyel kapcsolatban a nagyszombati egyetem elnevezés vált általánossá. A megnyitóünnepség Veni Sancte miséjét a városi Szent Miklós-templomban maga Pázmány tartotta nagyszámú és előkelő hallgatóság előtt. Majd felolvasta az alapítólevelet, valamint a császári és királyi okiratot, és megőrzés végett átadta ezeket az új rektornak, P. Dobronoki Györgynek.

A tanári gárda nem volt túl népes, kezdetben a két karon 11 fő, akiknek többsége Magyarországról, kisebb része a Habsburg Birodalom többi részéből érkezett, és jelentős részük pap volt. A középkori hagyományokat követve Pázmány egyeteme is nemzetközi volt, benne természetesen latinul oktattak. A jezsuiták egyetemein már négy évtizede egységes tanulmányi szabályzat volt érvényben, amelynek grazi változatát a nagyszombati egyetem is átvette.

Új karok, új hely

Az egyetem igen korán, 1667-ben kiegészült a jogi karral, amelynek alapítólevelében már „Pázmány-féle akadémiaként” említették az intézményt. A gyulafehérvári és a sárospataki protestáns intézmények esetén sem volt orvosi kar sehol, és a színvonala sem volt különb (például a kézjóslást, csillagjóslást is tanulmányozták). 

Mivel az orvosi kar költségei igen magasak voltak, csak 1769-ben tudott teljes szerkezetű klasszikus egyetemmé válni, amikor a negyedik, orvosi fakultása is felállt. A jezsuita rend feloszlatása után az egyetemet Mária Terézia (1740–1780) Budára helyezte, majd fia, II. József (1780–1790) Pestre telepítette az intézményt. Ez egyébként egyezett Pázmány eredeti szándékaival is, aki a török kiűzése utáni időszaktól várta, hogy az ország valódi fővárosa ad majd helyet az egyetemnek. A reformkor szellemének megfelelően 1844-től a tanítás magyar nyelven folyt. 1895-től már nők is beiratkozhattak az egyetemre, amely 1921-ben Pázmány Péter, majd 1950-ben Eötvös Loránd nevét vette fel. A nagyszombati intézményt az ELTE mellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a SOTE is jogelődjeként tartja számon. 

Az egyetemalapítás emlékére háromszáz évvel később, 1935 májusában Hóman Bálint kulturális miniszter javaslatára jubileumi törvényt hoztak. A törvény hangsúlyozta a keresztény-nemzeti értékek melletti látványos kiállást. Igyekeztek történelmi párhuzamot felrajzolni abban, hogy Pázmány Péter egyetemalapítása a nemzet jövőjét elősegítő, a vallási különbségeket a tudomány oltárán elfelejtő jó példa volt a török hódítás korában, és ma is mintául szolgál a Trianon által szétszabdalt országnak. A törvény arra is emlékeztetni kívánt, hogyan lehet egy szimbolikus történelmi eseményt nemzetegyesítő gondolatok közvetítésére felhasználni.