Zrínyi Ilona és Thököly Imre házassága

1682. június 15.

2023.06.15.

Kovács Örs

„Nagy lelkeken is erőt vesz a szerelem hatalma” – írta Vallomásaiban II. Rákóczi Ferenc édesanyja második házasságáról, amely 1682. június 15-én Munkácson köttetett Thököly Imre és Zrínyi Ilona között. Igazi szerelem volt kettejük között, leveleikben kölcsönösen rendkívül bensőségesen szólítják meg egymást. A kor szokásának megfelelően császári engedéllyel kerülhetett sor a frigyre, enélkül Zrínyi Ilona gyermekei jövőjét kockáztatta volna. Az ország főméltóságai jártak közre a császári engedélyért, az esztergomi érsek, a kancellár és a Magyar Kamara elnöke. A főméltóságok és a Habsburgok az ország megosztottságának felszámolását remélték a házasságtól. Vajon volt-e ennek realitása?

Zrínyi Ilona 1676-ban özvegyült meg, miután első férje, a Wesselényi-féle összeesküvésből is ismert I. Rákóczi Ferenc elhunyt. Valószínűleg Thököly Imre kezdeményezésére 1677-ben kezdődött a kapcsolatuk, és bár „Thököly Imrének öt évig kellett rám várnia s még sem estünk kétségbe” – írta Zrínyi Ilona. A 8 éves korkülönbség szokatlan volt, de nem volt rendkívüli. Ráadásul a vallásuk is különbözött: Thököly evangélikus, Zrínyi katolikus volt. Végül úgy tartották meg az esküvőt, hogy a hivatalos császári engedély csak néhány nappal később érkezett meg. Az esketést Lipóczy Miklós evangélikus lelkész végezte. Alig hihető, hogy a mélyen vallásos Zrínyi Ilona nélkülözte volna a katolikus szertartást, erről azonban még nem ismert forrás. II. Rákóczi Ferenc 6 éves kori emlékeit megírva Vallomásaiban nagy vigasságot említett. Az esküvőről Tarcal jegyzője is írt, aki azonban kevés pompáról számolt be. A vonzalom mindazonáltal közös volt, és sírig tartó. A házasság csak I. Rákóczi Ferenc édesanyja, Báthory Zsófia halála után jöhetett létre, aki mindvégig egy számító betolakodót látott Thökölyben, akitől meg kell védenie a Rákóczi-vagyont, amely majd II. Rákóczi Ferencet illeti meg.

Miért érdemes összeházasodniuk?

Zrínyi Ilona a gazdag, katolikus, Habsburg-hű horvát származású család politikai, társadalmi és vagyoni szempontból is előnyös házasságot kötött Északkelet-Magyarország leggazdagabb főurával, az erdélyi trón lehetséges örökösével, I. Rákóczi Ferenc választott fejedelemmel. A házastársak valószínűleg kölcsönös tisztelettel viseltettek egymás iránt, de nem alakultak ki mindent elsöprő érzelmek. Rákóczit Zrínyi Péter bevonta a Habsburg-ellenes összeesküvésbe, amelyben csak azért nem jutott apósához hasonlóan a vérpadra, mert anyja, Báthory Zsófia megvásárolta a szabadságát. 1676-ban, II. Rákóczi Ferenc születése után alig három hónappal Zrínyi Ilona megözvegyült, így valódi támasz nélkül maradt. 

Anyósa, Báthory Zsófia egyszerre volt átok és áldás. Politikai és társadalmi védelmet nyújtott, képviselte unokája érdekeit, és próbálta felügyelni és irányítani menye életét. Thököly színre lépése után mélyült az ellentét a két asszony között. 

Thököly Imre gazdag marhakereskedő családból származott, apja nyerte el a grófi címet. A család előmenetelére kedvezően hatottak a megkötött házasságok. Thököly Sebestyént Dóczy Zsuzsannával való házassága a Forgách és Nyáry családokkal hozta rokonságba, fia, István Hoffmann Zsófia és Thurzó Zsuzsanna mellett hatalmas birtokokat szerzett, illetve az árvai főispánság is így került a család kezére. Thököly Imre apja Gyulaffy Máriával kötött házasságával Erdélyben jutott birtokokhoz, illetve a Bethlen családdal került rokonságba. Thököly nővére pedig az ország első főméltósága, Esterházy Pál nádor (1681–1713) felesége lett. 

Az evangélikus, késmárki születésű Thököly gróf 13 éves korától kezdve – ha addig bizonytalan lett volna benne – biztosan gyűlölte a Habsburgokat. Apja belekeveredett a Wesselényi-összeesküvésbe, így a Habsburg csapatok megostromolták a család kezén lévő Árva várát, ahonnan 1670-ben az ifjú Thökölyt álruhában kiszöktették. A család mintegy három és félmillió forint értékű kincset veszített el; szerencsére az erdélyi és kelet-magyarországi birtokok révén így is tekintélyes vagyona maradt. Kétségtelen, hogy Zrínyi Ilonával kötött házasságával megnövelte az 1670-es években megszervezett kurucmozgalom anyagi erejét. Ráadásul, mint láttuk, ez a házasság sokkal inkább érzelmi, mint politikai alapokon állt.

A házasság megítélése

Kapcsolatuk története alapján joggal feltételezzük szerelmi kötődésüket. Viszonyuk gyermekáldás terén termékenynek bizonyult, de mindhárom esetben tragédiával ért véget. Közös gyermekeik valamennyien rövid életűek voltak. Thököly az 1685–1688 között Munkácsot hősiesen védő feleségének nem tudott segítséget nyújtani, mert török fogságban volt, majd kiengedése után nem rendelkezett elég haderővel a vár felmenéséhez. Az biztos, hogy Zrínyi Ilona Thököly házastársaként megváltoztatta a Rákóczi-árvák politikai helyzetét. Egykori anyósa, Báthory Zsófia ugyanis a Habsburgokkal való jó viszony kialakítására törekedett. Már csak ezért is neheztelt a Thökölyvel kötött házasságra. 

Zrínyi Ilona első házasságából született gyermekei, Júlia és Ferenc sem rajonghattak túlzottan mostohaapjukért. II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban általában kevés jó szót kap Thököly. A kettejük közti törést az 1683-as török hadjáratban való részvétel során szerzett negatív élmények okozták. Itt a hétéves II. Rákóczi Ferenc kemény tábori életet élt: találkozott hideggel, vérhassal és az éhezéssel. Később ugyan a tapasztalatnak hasznát vette, de ezek a napok egész életére szóló rossz emlékként maradtak meg. 

Valójában Zrínyi Ilona férje nézeteit teljes mértékben támogatta, és ezt jól bizonyítják fennmaradt egymásnak írt leveleik is. Elég gyakoriak voltak a bensőséges megszólítások, az aggódó gondolatok és az egymás iránti erős érzelmeket tükröző sorok. Nemcsak gondolataik, hanem cselekedeteik is a két fél összetartozását mutatják. Munkács várát három éves ostrom után, 1688. január 18-án Zrínyi Ilona kénytelen volt átadni a császári csapatoknak. Ezután Bécsben elszakították tőle gyermekeit és házi őrizetbe helyezték. A Habsburg fogságból Thököly Imre szabadította ki, amikor a zernyesti csatában fogságba esett két császári generálist elcserélte imádott feleségére, aki ezt követően azonnal férjéhez utazott Törökországba, és ott élte le élete hátralévő részét, példázva a köztük lévő különleges kapcsolatot.

Thököly és Zrínyi Ilona megítélése

Az európai udvarokban még 1695-ben is politikai tényezőként emlegették őket. A megítélés terén inkább Zrínyi Ilonát emlegetik pozitívan forrásaink, csodálva a hős asszony műveltségét, közösségteremtő képességét. 

Thököly azonban a törökkel szövetkezett, sőt kitartott mellettük a visszafoglaló háború idején is. XI. Ince pápa egyik levelében így írt: „Mentsége nincs és lázadónak tekintendő.” Leibniz német filozófus Thökölyt hibáztatta a németek elleni felkelésért, szerinte a „lelkét is eladná egy fejedelemségért.” A szövetséges franciák természetesen másként látták Thököly személyét és szerepét, hisz a magyarok „több szabadságot találtak a töröknél, mint a név szerinti keresztények között!” – jegyezte fel Moret de La Fayolle, korabeli francia író. 

A példák jól illusztrálják, hogy míg Thököly kapcsán mindenféle megközelítéssel találkozunk – akár hazai, akár külföldi szerzőktől –, addig Zrínyi Ilonáról többségben pozitívan vélekedtek. S bármit is írt róluk II. Rákóczi Ferenc haláluk után, végül felismerte, hogy anyja tetteinek nincs más racionális magyarázata, csak a Thököly iránt érzett szereleme. Így elmondhatjuk, hogy az 1682. június 15-én Munkácson megkötött frigy két szerelmes ember valóban életre szóló kapcsolatát jelentette.