A magyar alkohol hírességei – A Dreher és az Unicum története

2024.12.04.

Varga Dániel – Antalffy Péter

A dualizmus idején Magyarországon a malomipar után a szeszipar volt a legfejlettebb ágazat. Ez több tényező szerencsés együttállásának volt köszönthető: számos technológiai újítást hazánkban vezettek be először, a korszakban végbemenő társadalmi és gazdasági változások kedveztek a szeszipar felfutásának, továbbá természeti okok is álltak a fellendülés mögött, elég csak kiemelni a magyar szőlőültetvényeket kipusztító filoxéra-járványt, ami helyzetbe hozott több nagy szeszgyártással foglalkozó vállalkozást is.

A fenti főbb tényezők mellett mi kellett ahhoz, hogy a Dreher és a Zwack elinduljon a siker útján? Mivel tudtak többet ők, mint a riválisaik? Míg egyes vállalkozások teljesen eltűntek, addig például ez a két név napjaikban is közismert. Mi kellett a sikerükhöz?

Vaspálya utca 4., Miklós Lajos járműgyártó mester üzeme előtt a Zwack Likőrgyárnak gyártott platós lovaskocsik Forrás: Fortepan / Miklós Lajos

A Zwack története

1790-ben dr. Zwack, a császári udvar orvosa egy korty Unicumot kínált II. Józsefnek, mint emésztést elősegítő orvosságot. A legenda szerint az uralkodó azt megkóstolva így szólt: „Dr. Zwack, das ist ein Unikum! (Dr. Zwack, ez egyedülálló!)” –  egyben nevet is adva a gyógynövényitalnak. Az Unicum híre és népszerűsége később fokozatosan túlnőtt a bécsi császári udvaron. Dr. Zwack egyik leszármazottja, Zwack József az 1840-es években indította el vállalkozását, az első boltja Pesten a város központjában, a Marokkó-udvarban nyílt meg. A magyar belpolitikai változások kedveztek annak, hogy a Csehországból származó zsidó család Magyarországon próbáljon szerencsét, és itt létesítsen egy likőrgyárat: 1840-ben engedték meg ugyanis a zsidóknak a szabad vándorlást, a szabad kereskedelmet, a mesterség gyakorlását és gyár létrehozását. Az 1867-es emancipációs törvény pedig tovább segítette a beilleszkedést, a letelepedést és a szabadabb üzletvitelt.

A gyors fejlődés folyamatos költözésre kényszerítette a vállalat termelői egységét. 1846-ban a Két Szerecsen (ma: Paulay Ede) utcában, 1867-ben pedig az Üllői út 19. szám alatt készült a likőr, ezt követően, 1892-ben a Soroksári út és a Dandár utca sarkán álló telekre építették fel azt a gyárat, amely ma is otthona a Zwack-központnak. A legismertebb fő terméküket, a gyógynövényekből készülő gyomorkeserűt, az Unicumot 1883. május 22-én védjegyeztették be, és készítésének titkát ma is féltve őrzi a család. Az Unicumot kezdettől fogva gömbölyű palackban forgalmazták, címkéjén vörös kereszttel. 1899-től kezdve ennek használati jogáért évente tekintélyes összeget fizetett a cég a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek. 1922 után ez a megállapodás megszűnt, ezért a kereszt színét aranyra, a háttérét pedig pirosra változtatták, ahogy ezt mind a mai napig láthatjuk.

1892 után palackozott Unicum Forrás: Wikimedia Commons

1886-ban Zwack József fia, Lajos is társ lett édesapja cégében, amelynek neve ezért Zwack J. és Társaira változott. 1895-ben a cég megkapta a nagy rangot jelentő Császári és Királyi Udvari Szállító címet, és több mint kétszázféle termékével Közép-Európa egyik legjelentősebb likőr- és szeszesital-gyártójává vált, amely szerte a világon mindenfelé – beleértve az Egyesült Államokat is – szállította termékeit. A Zwack italok nemzetközileg is elismertek voltak, számos díjat és aranyérmet kaptak. Ferenc József is elismerően beszélt a vállalatról, például az 1896-os Millenniumi Kiállítás alkalmával a Zwack pavilonját is meglátogató császár azt mondta: „Igazán már régen láttam ily szép és ízléses kiállítást!”

A Zwack cég mindig ügyelt arra, hogy hirdetései szellemesek és könnyen érthetőek legyenek. A legsikeresebb reklám a „Vizesember” volt, amit Pachl Viktor készített 1909-ben. Ez a plakát az Unicum legismertebb ikonja, mely kultikussá vált Magyarországon, hiszen az elmúlt évtizedekben gyakran szolgált szatirikus rajzok, politikai karikatúrák alapjául.

A híres Zwack-plakát, a Fulladás vagy a Vizesember, amelyet Viktor Pachl készített Forrás: Wikimedia Commons

Nem véletlen, hogy az Unicum, a cég fő termékeként hamisításokok áldozata lett. Ellenük mindig keményen fellépett a „generális” (így nevezték Zwack Józsefet, a cégvezető alapítót). Perek és ellen reklámkampányok indultak a századfordulón a jogos védjegyoltalomért. A vállalkozás első szakasza 1915-ben, a magyarországi céget alig húszévesen alapító és páratlan ütemben felvirágoztató József halálával zárult. Zwack József nemcsak a gazdasági és kereskedelmi életben alkotott maradandót, jótékonykodott is. Társadalmi szerepvállalása igen jelentős volt: tagja volt különböző zsidó szociális és kulturális intézményeknek, amelyeket bőkezűen támogatott.

Zwack József Forrás: Wikimedia Commons

Apja halála után Zwack Lajos vette át a cég irányítását. Az 1929-es gazdasági világválság természetesen a Zwack cégre is hatással volt. A veszteségek kompenzálására a gyár izzólámpák és fénycsövek gyártásába kezdett, melyek az Unicum neonreklámjait is megvilágították a korabeli utcákon. Még 1926-ban Lajos mindkét fia, János és Béla is csatlakozott a vállalat vezetéséhez, amely a két világháború között annak ellenére is virágzott, hogy a testvérek gyakran beszélő viszonyban sem voltak egymással.

Zwack János Forrás: Wikimedia Commons

Szinte mindenben eltérő véleményen voltak, még más-más focicsapatnak is drukkoltak, a maguk módján azonban mindketten nagyban hozzájárultak a cég sikereihez. Míg Béla gyártástechnológiával és termékfejlesztéssel foglalkozott, addig János a társaság marketing és exporttevékenységét irányította.

Zwack Béla Forrás: Forrás: Wikimedia Commons

A gyárat a II. világháború idején súlyos találat érte, ennek ellenére 1945-ben, még a romok között, két helyiségben újra megkezdték a munkát, és nem sokkal utána hozzákezdtek a gyár újjáépítéséhez is. 1948-ra sikerült az üzemet helyreállítani, de az államosítás miatt már nem tudták folytatni a gyártást, a Zwack család ezt követően pedig külföldre távozott. Az államosításkor sikerült az Unicum-titkot megőrizni, mert Zwack Béla hamis receptet adott át a gyárat átvevőknek, így hiába gyártották és forgalmazták a későbbiek során Unicum név alatt az ismert italt, az nem az eredeti volt. Zwack Péter családjával (feleségével és két gyermekével, Sándorral és Izabellával) csak 1987–88-ban tért haza, és ekkor hozták vissza magukkal az igazi receptet. „Az utolsók között hagytam el az országot, és az elsők között jöttem vissza.” – nyilatkozta Zwack Péter visszatértekor.

A Zwack-család Forrás: Wikimedia Commons

A Dreher története

A bajorországi Drehereket királyi családokhoz, dinasztiákhoz lehet hasonlítani, akik nem egy országot vezettek, hanem vállalatbirodalmat, és amelynek irányítása generációról generációra szállt. A „dinasztiaalapító” Franz Anton Dreher Pfullendorfban született, és ifjúévei alatt vendéglátással foglalkozott. 1760 körül a jobb anyagi lehetőségek reményében Bécsbe ment, ahol először pincérként dolgozott egy kis étteremben, majd pedig péksegédként. 1790-től egy olyan Schwechatban található sörfőzdét bérelt ki és kezdett el üzemeltetni, amelyet még 1632-ben alapítottak. Innen szokás datálni egyben a Dreher sörgyár történetét is. A családra jellemző, hogy tudatosan választottak maguknak olyan feleségeket, akiknek segítségével tovább gyarapíthatták „birodalmukat”.

Franz Anton Dreher Forrás: Wikimedia Commons

Franz Anton Dreher első felesége például egy gazdag vámszedő lánya volt, tőle azonban nem született „trónörökös”. 70 éves korában vette el második feleségét, akitől azonban négy gyermek is született.

A sörfőzdéjét fia, idősebb Dreher Antal (1810–1863) virágoztatta fel. A Dreher legendárium része, hogy angliai tanulmányútja során üreges sétapálcájába sörmintákat rejtett, így megszerezve a szigetországi mesterek féltett titkait. Schwechatban kísérletezte ki az alsó erjesztéssel készülő, bécsinek nevezett lager biert. A szakmabeliek elismerésük jeléül kezdték „Sörkirályként” emlegetni. 1859-ben földbirtokot – és vele együtt pincét – vásárolt Kőbányán, hogy helyi főzésű sörrel vegye be a magyar piacot. Idősebb Dreher Antal nem véletlenül választotta Kőbányát: a kiegyenlített hőmérsékletű, egyenletes páratartalmú pincejáratokban kiválóan lehetett malátát csíráztatni, és az erjesztést is meg lehetett oldani. Az sem mellékes, hogy itt volt található a Kőbányai Serfőző Társaság, amely komoly konkurenciát jelentett számára. A sörkirály megoldása ennek a főzdének a felvásárlása volt 1862-ben. Ez az év lett így a magyarországi Dreher Sörgyár „megalapításának” is az éve. Idősebb Dreher Antal további telkeket is szerzett a bővítéshez. Ennek hátterében az állt, hogy Magyarország ekkor igazán jó befektetési célpontnak számított, mivel a gyors iparosodás mellett elkezdett kialakulni egy egyre szélesebb fogyasztói társadalom is hazánkban. A sörkirály álmait korai halála miatt már a fia váltotta valóra.

A már négy városban (Schwechat, Triest, Michelob, Kőbánya) működő „sörbirodalmat” ifjabb Dreher Antal (1849–1921) örökölte. Az 1863-ban még kiskorú Antal csak apja halála után 7 évvel vehette át a cég vezetését: atyja végakarata szerint ugyanis egy londoni sörfőzdébe kellett mennie kitanulni a mesterséget, és csak 1870-ben vette át hivatalosan a cég vezetését. Egy prosperáló vállalatot vett át: a Dreher serföző 1873-ban a legtöbb adót fizető cég volt az Osztrák–Magyar Monarchiában, a gyárak után fizetett évi adó meghaladta a kétmillió forintot. Még 1870-ben hatalmas újítást vezetett be a vállalat: a Dreher sörgyár volt Magyarországon az első, amelynek terméke palackban került forgalomba. A vásárlók eleinte nem hitték el, hogy akár 8 napig is friss maradhat a palackba zárt ital.

Ifjabb Dreher Antal Forrás: Wikimedia Commons

Ifjabb Dreher Antal állandóan fejlesztette üzemeit: úgy kívánta növelni gyárainak termelését, hogy közben ne romoljon a sör minősége. Ez úgy volt lehetséges, hogy előrelátóan és következetesen növelte a gyártási folyamat minden pontján a kapacitást: levegőbefúvásos (pneumatikus) malátagyárat épített, így vastagabb rétegben is tökéletes minőségben csírázhatott az árpa, továbbá új főzőházat épített, így a régivel együtt már duplaannyi sört sikerült előállítani. 1895-re, amikor ifjabb Dreher Antal már 25 éve irányította cégbirodalmát, az össztermelés meghaladta az 1,2 millió hektolitert, amelyhez a kőbányai gyár több mint 400 000 hektoliterrel járult hozzá. A Dreher a külföldi piacokon is hódított: mesterséges hűtőrendszert hoztak létre, illetve jégtartályos hűtővagonokat rendszeresítettek, amelyekben akár külföldre is minőségromlás nélkül tudták elvinni a sört. Itthon közben a főváros utcáinak kedves színfoltjává vált a híres Dreher-lovaskocsi: a szállítók reggeltől estig szolgálták ki a város vendéglőit, s azok vendégeit.

1907-ben az új magyar iparfejlesztési törvény adta beruházási kedvezményeket kihasználva a kőbányai gyárat leválasztották az anyavállalatról, és önálló részvénytársasággá szervezték Dreher Antal Serfőzdei Rt. Budapest-Kőbánya néven. 1910 és 1912 között új főzőházat, gépházat és kazánházat építettek, bővítették az erjesztő és ászokpincét, hordótöltő és palackozó üzemet. A gyár termelőkapacitása 1 millió hektoliterre emelkedett, a legtöbb sört 1914-ben termelték, közel 700 000 hektolitert. Ifjabb Dreher Antal tehetséggel irányította birodalmát, hatalmas vagyonra szert. A korabeli bécsi dokumentumok szerint 1913-ban gondnokság alá helyeztette legkisebb fiát, Tivadart, aki tékozlóan szórta a pénzt, ami nem volt szokás a Dreher családban.

Ifjabb Dreher Antal más jövedelmező területeken is befektette sörgyártásban szerzett tőkéjét. Szenvedélyes versenylótenyésztő lett. A híres erdőmajori ménest 1884 óta birtokolta, a versenylovakat Alagon trenírozták. A dreheri színekben, piros-fehérben versenyző lovakat az 1890-es években a kor leghíresebb zsokéja, Bob Adams idomította. A sörgyáros maga is gyakran részt vett a versenyeken. Legsikeresebb lovának neve „Tovább” volt.

Az I. világháborút megelőzően már 800 munkás dolgozott a gyárban. A Dreher család jól bánt a dolgozóival: szolgálati lakásokat építettek és segítettek a rászorulóknak. Emellett óvodát, iskolát és szegénykonyhát is fenntartottak.

A Nagy Háborút követően a Dreher Sörgyár megváltoztatta üzletpolitikáját, felszámolta külföldi gyárait, majd likőr-, illetve konyakgyártásba is belekezdett, amelynek köszönhetően sikerült átvészelnie a nehezebb időket. Ezzel együtt magába olvasztotta korábbi vetélytársait, így a hazai piac 70%-át uraló sörgyárrá vált. A gazdasági válság idején a kereslet visszaesése miatt a sörgyárak, köztük a Dreher is melléküzemágak létesítésével maradt fent. Gyártottak Kőbányán pamutot, tápszert, margarint, szódát, de még csokoládét is. A Dreher és a Zwack vállalat nagyon jóban volt egymással, amit az is jól bizonyít, hogy az Unicum neves gyártója szerelte fel a Dreher első világító neonhirdetéseit.

Jászberényi út, Dreher Sörgyár Forrás: Fortepan / Fortepan

A II. világháború idején, 1944-ben a németek kisajátították a kőbányai sörgyárakat, a sziklapincékben repülőgép-összeszerelő üzemet működtettek, a tápszer üzemben pedig nitroglicerint gyártottak. A kőbányai gyárak ezzel együtt viszonylagos épségben vészelték át az ostromot, bár készleteik teljesen megsemmisültek, és a textilüzem gépeit jóvátétel fejében magukkal vitték az oroszok. A sörgyártás 1945 júniusában indult el újra a fővárosban, három évvel később pedig államosították az üzemet. Dreher Jenő 1949-ben halt meg, felesége, Haggenmacher Berta Lujza pedig visszatért Svájcba a családjához. Nevük 1987-ben tért vissza Magyarországra, a család ugyanis ekkor engedélyezte, hogy újra lehessen használni a Dreher nevet.

A cikk a Rubicon és a BKIK által szervezett közös rendezvény kapcsán készült, az ott elhangzottak felhasználásával. A beszélgetés szakértői Török Róbert és Szájbely Ernő voltak.

Az esemény felvétele megtekinthető: