Obeliszk és szárnyas napkorong egy Tolna megyei szántóföldön

2024.12.30.

Feró Eszter

A Tolna vármegyei Fadd település déli részén egy egyszerre impozáns és rejtélyes emlékmű magasodik: egy 23 méter magas vasbeton obeliszk. A tekintélyes építmény tetején egy ókori egyiptomi szimbólum, kígyókkal övezett szárnyas napkorong látható, alatta a következő felirattal: György a napsugár jött 1913. IX. 3. Elment 1936. VIII. 16. Áldott emlékének, hűséggel, hálával, szeretettel 1939. A hátoldalán: „Ember ne bántsd.”

Vajon mit keres egy obeliszk egy magyarországi szántóföld közepén? Ki lehet György, és mi köthette őt össze az ókori Egyiptommal?

A szimbólum története

Az obeliszkek látványa és különböző funkcióban, leginkább köztéri emlékműként való felállítása – Európában és ezen belül Magyarországon is – egyáltalán nem ritka. Az obeliszk az a legnépszerűbb egyiptomi szimbólum, ami a legsikeresebb karriert futotta be Európában. A római császárok szívesen használták fel ezeket saját reprezentációs céljaikra, gigantikus napórák mutatóiként, vagy leginkább a császári hatalom jelképeként. Feltételezhető, hogy az újjászületéssel kapcsolatos eredeti jelentésükkel és a Napistenhez való kötődéssel ekkor még tisztában voltak.

A kora középkorban elhalványult ez a tudás, ami előkészítette a terepet az obeliszkek kreatív újra értelmezéséhez. Ennek során a szimbólum az eredeti kontextusból kiszakadva, új értelmezést és felhasználási módot kapott. A folyamatnak az lett az eredménye, hogy a piramis és az obeliszk formailag és a jelentést tekintve is összemosódott és mindkettőt halotti emlékműnek kezdték el tartani. Az obeliszkek újabb fénykora a reneszánsz időszaka, az újrahasznosítás élén pedig a pápák álltak. Így került a Szent Péter bazilika elé a Pyramis Beati Petri-ként emlegetett vatikáni obeliszk. Erről úgy hitték, hogy Szent Péter itt szenvedett mártírhalált más keresztényekkel egyetemben, akiket a császárkor alatt a Circusban áldoztak fel. Később úgy gondolták, az obeliszk Julius Caesar sírhelye, és hamvait a tetején lévő bronz gömb tartalmazza. A 17. századtól az obeliszkeket kreatív módon modern emlékművekbe is elkezdték beépíteni. Ennek egyik nagy mestere Gian Lorenzo Bernini volt, aki egy korábbi reneszánsz ábrázolást alapul véve többek között VII. Sándor pápának tervezett emlékművet: egy elefánt hátán álló obeliszket.

Minerva obeliszkje, Gian Lorenzo Bernini műve Forrás: Wikimedia Commons

A 18. században egy új eszme, a felvilágosodás adott újabb lendületet az obeliszkek felhasználásának. Az úgynevezett angol stílusú kertekben az obeliszkeknek nem csupán díszítő funkciót szántak, mivel a kert egésze egy komplett filozófiai rendszer részét képezte. Az eldugott helyeken, egzotikus építményeken olvasható feliratok utaltak egy titkos, a szabadkőműves gondolatokhoz kapcsolódó és csak beavatottak számára érthető tudásra. Az új divat Magyarországon többek között olyan arisztokrata családok eredetileg barokk kertjeiben váltak népszerűvé, mint Széchenyiek, Brunszvikok, Esterházyak. Legtöbbjük angliai utazásaik alkalmával ismerkedtek meg a tájkerttel és a szabadkőműves eszmékkel is.

A 19. században az obeliszkek használatában ismét változás állt be. A titkos tudás közvetítése helyett Magyarországon is előtérbe került használatuk, mint általános és halotti emlékművek. Ekkor vált egyre jellemzőbbé a valódi síremlékként, széles körben történő felhasználása. Ezzel párhuzamosan megnőtt a száma a híres emberek, illetve a jelentős események emlékére emelt obeliszkeknek, melyek nem temetőkben, vagy privát parkokban kerültek felállításra, hanem jellemzően köztéren, kifejezetten reprezentációs céllal. Ezeket sokszor a helyi közösség, települési, megyei szinten közadakozásból állíttatta. Új, speciális csoportot képeztek a katonai események emlékének szentelt obeliszkek, melyeket először nagyobb számban az 1848-as szabadságharc emlékére emeltek.

1848-as honvéd emlékmű, 2017 Mór Forrás: Wikimedia Commons

Bartal Aurél és Barta György

A Bartal-obeliszk egy különleges, Magyarországon egyedülálló emlékmű. Mivel ez esetben nem egy köztéri szoborról, hanem egy magánterületen, félreeső helyen felállított obeliszkről van szó, kézenfekvő megoldásnak tűnhetne a szabadkőműves eszmékkel való kapcsolatot feltételezni. Azonban György emlékműve egy sokkal megindítóbb, szinte filmbe illő személyes és családi tragédiákban bővelkedő történetet tár elénk.

Az építtető, Bartal Aurél, aki fia, az 1936-ban motorbalesetben elhunyt legifjabb Bartal György emlékére emelte az obeliszket. Bartal Aurél tolna megyei középbirtokos nemesként a Tanácsköztársaság bukása után aktív szerepet vállal a szegedi ellenforradalmi kormány munkájában Horthy Miklós és Károlyi Gyula mellett. A levéltári adatok alapján összeköttetésben állt az Etelközi Szövetséggel (EKSZ), valamint a Magyar Országos Véderő Egylettel (MOVE) is. Ennek ismeretében tehát a Bartal-obeliszk esetleges szabadkőműves hátterét teljes mértékben elvethetjük, hiszen az EKSZ kifejezetten a szabadkőművesség ellenében alakuló, nacionalista elvek mentén politizáló titkos társaság volt. A MOVE a szabadkőművesség 1920-as betiltását követően a feloszlatott Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Podmaniczky utcai székházát is saját céljaira kobozta el.

Bartal Horthy kormányzóvá való kinevezését nem támogatta és a katonai műveletek kapcsán is véleménykülönbség alakul ki közötte és a kormány tagjai között. Bár Gömbös felkínálta neki a Tolna megyei főispánságot 1934-ben, végleg felhagyott az aktív politizálással. Bartal Aurél ugyanis már egy újabb birtokosi generációt testesített meg, aki felismerte, hogy a lecsúszást, a birtok eladósodásának veszélyét csak úgy lehet elkerülni, ha a gazdaságot fejlesztik, amihez a modern gazdasági ismeretek elsajátítása nélkülözhetetlen.

Bartal Aurél

A legjobb kezekben akarta tudni fiát, ezért bár a pécsi cisztercita gimnáziumba íratta be hivatalosan, a gyakorlatban legifjabb Bartal György oktatásáról egy magántanár, a tehetséges Eötvös kollégista, magyar és latin-görög szakos tanárjelölt, Bassola Zoltán gondoskodott a gimnázium 4. osztályáig, 1926-ig. A tanár és tanítvány között kölcsönös tisztelet, megbecsülés és őszinte barátság alakult ki, szinte testvéri szeretettel. Bartal György pályaválasztása – ahogy ezt Bartal Aurél visszaemlékezésében is írta – nem volt kérdés: gazdasági végzettséget kellett szereznie, hogy faddi birtokokat szakképzett gazdaként eredményesen kezelhesse. Felsőfokú tanulmányait így a budapesti Közgazdasági Egyetemen végezte, ahol doktori tanulmányokat is folytatott. Bartal György azonban Bassola emlékei szerint is egy kifejezetten tehetséges, művészi hajlammal is megáldott fiatalember volt, akinek érdeklődési köre nagyon szerte ágazónak bizonyult. Bartal György naplójában említi, hogy édesapja nem igazán támogatta és vette komolyan bölcsészeti irányú érdeklődését, amibe a jazz, az asztronómia, a bibliográfia és az észak-amerikai indián kultúra mellett, az egyiptológia kiemelt szerepet kapott.

Valószínűleg Bassolának nagy szerepe lehetett abban, hogy Bartal György érdeklődni kezdett az egyiptológia iránt. Pontosan nem ismert, hogy Bassola Zoltán hogyan és milyen szinten foglalkozott az egyiptológiával. Önéletrajzában egyik professzoraként említi Beöthy Zsoltot, aki 1911-ben a budapesti egyetemen helyezte letétbe egyiptomi magángyűjteményét, és az ő támogatása jelentős szerepet játszott a Mahler Ede vezetésével működő Egyiptológiai Tanszék megalakulásában. 1920-ban, amikor Bassola megkezdte tanulmányait, Mahler Edének már sikerült hivatalosan is létrehoznia a Keleti Szemináriumot két tanársegéddel, Pálfi Jánossal és Dávid Antallal, hogy biztosítsa az egyiptológia oktatásának rendszeres és strukturált módját. Csak feltételezhetjük, hogy az Eötvös Collegium tagjaként és klasszika-filológus hallgatóként Bassola is látogathatott néhányat ezek közül a kurzusok közül.

Bartal Györgyre, aki annak ellenére, hogy édesapja leírása szerint szívesen kapott bele időről időre különböző témákba, úgy tűnik az egyiptológia mellett igen komolyan és hosszabb időn keresztül kitartott még a közgazdasági egyetemi évek alatt is. Bartal Aurél életrajzában ekkor már elismerően ír fia ez irányú érdeklődéséről, megemlítve, hogy tanulmányozta és megtanulta az óegyiptomi nyelvet és önálló tudományos értekezésbe is belefogott. „Egyiptom műveltsége” címmel, amit saját rajzokkal látott el.

Bartal Györgynek azonban az egyiptológia mellett volt egy sokkal kedvesebb időtöltése: a versenymotorozás. Bartal Aurél életrajzából tudjuk, hogy a halál többször megkísértette Györgyöt a motorbaleset előtt is. Gyermekkorában sokat betegeskedett, egy perforált vakbélgyulladásba majdnem belehalt, 1926-ban pedig édesapjával együtt autóbaleset érte. A Bartal Aurél által vezetett autó defektet kapott, majd az árokban felboruló kocsi lángra kapott. Bartal Aurélnak nem esett baja, de György harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, bal kezén el is vesztette néhány ujját. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy felépülve később igazi szenvedélyének, a motorozásnak hódoljon. A Tolna Vármegyei Autós és Motor által rendezett motorversenyeken 1930-tól rendszeresen indult és kifejezetten eredményes sportolóként tartották számon. Éppen ezért a sors fintora, hogy életét nem egy versenyen, hanem Magyarország első feljegyzett, halálos közúti balesetében vesztette el.

Bartal György 1936. augusztus 16-án a Bernrieder családnál vendégeskedett Közép-Hídvégen, ahonnan Kölesdre indult a társaság. Az elöl haladó autót motorkerékpárján követte Bartal György a mögötte ülő Szent-Ivány Ödönnel. Amikor a nagy sebességgel száguldó motorkerékpár utolérte a hatalmas port felverő autómobilt Bartal György meggondolatlan előzésbe kezdett. A por miatt nem vette észre a szemből – szabályosan közlekedve – érkező kétfogatú kocsit és összeütközött vele. A kocsi rúdja eltört és az alig 23 éves Bartal György ennek ütközve azonnal meghalt. Utasa néhány sérüléssel megúszta a balesetet.

Emlékmű egy Tolna megyei szántóföldön

Az édesapa, Bartal Aurél teljesen összetört és a temetés utáni 2-3 évet azzal töltötte, hogy lázasan igyekezett valamilyen úton-módon fia emlékét az örökkévalóságnak megőrizni. 1937-ben egy görög stílusú kriptát építtetett a kastély parkjában, ahova György maradványait átszállíttatta. Bassola alapján már ekkor úgy hivatkozott a kriptán elhelyezett emléktáblán Györgyre, mint „Napsugár”. Ugyanebben az évben kezdeményezésére elkészült egy emlékobeliszk a baleset helyszínén Bartal György arcát mintázó domborművel, melyet a Tolnamegyei Automobil és Motors Club állított fel.

A gyászoló apa lelke azonban még mindig nem talált ezek után sem megnyugvást. Bassola Zoltán szerint ezek után még terméskövekből összerakatott egy kisebb piramist is a birtok Erzsébet-major nevű részén, ahol György annak idején sok időt töltött. Végül 1939-ben találta meg a legméltóbb módját fia emlékezetének megőrzésére, amikor Dicenty László építésznek megbízást adott egy 23 méter magas vasbeton obeliszk elkészítésére a Bartal birtok György-major nevű részén. Az obeliszk alatt kialakított fülkében helyezte el György írásait, kedvenc hangszereit, ruháit és a motorkerékpárját, valamint életrajzát.

Minden törekvés ellenére sajnos az obeliszk is az ókori egyiptomi sírok egy részének sorsára jutott. Az alatta lévő fülkét kifosztották, így a dokumentumok és a tárgyak, melyeket a leírásban felsorol, elvesztek. Ennek ellenére Bartal Aurélnak sikerült alapvető célját elérnie az általa emelt obeliszkkel. Legifjabb Bartal György emlékezete része a község, a megye életének. Faddon rendszeresen szerveznek autós- és motorosversenyeket, melyek alkalmával a kölesdi és a györgy-majori obeliszknél is megemlékezéseket tartanak koszorúzással egybekötve.

A Bartal-obeliszk egy kivételes és különleges magyarországi emlékmű, de legfőképpen egy, a fiát végtelenül szerető édesapa gyászának fizikai kivetülése, egy apa lázadása volt ez a megsemmisülés ellen.