Katonából politikus: Alexandru Averescu miniszterelnöki tevékenysége

2025.06.17.

L. Balogh Béni

„Az emberek már nem akartak földet, már nem akartak békét, már nem akartak élelmiszert, már nem akartak pihenést, ruhákat és bakancsot, Averescut akarták, mivel számukra összességében mindezt Averescu, és csak Averescu jelentette.” Túlzónak tűnnek Constantin Argetoianu, a neves román politikus és emlékiratíró fenti sorai, amelyekkel kortársa, Alexandru Averescu tábornok 1918-as romániai népszerűségét jellemezte. Pedig az első világháború végén és az ezt követő néhány évben Averescura valóban szinte Megváltóként tekintett a román, elsősorban az ókirályságbeli társadalom nagy része. Személyét misztikus rajongás övezte: viszonylag gyér vidéki látogatásai során a férfiak letérdeltek előtte, a köpenyét csókolgatták, a nők pedig hangosan sírtak és gyermekeiket tolták maguk előtt, hogy megérinthessék a „földre szállt Messiást”.

Mindezt utólag azért is nehéz elképzelni, mert alig több mint egy évtizeddel korábban hadügyminiszterként ő volt az, aki Ion I. C. Brătianu belügyminiszterrel együtt kemény kézzel verte le az 1907-es nagy parasztfelkelést. Azonban az első világháború során tanúsított kiváló hadvezéri képességei, a fronton harcoló román katonákkal való közösségvállalása, az uralkodó román elit inkompetenciájának és korruptságának éles bírálata, továbbá a román társadalmat a háború végén sújtó mély gazdasági, társadalmi, morális válság, és ezzel összefüggésben az emberek megújulás iránti vágya mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy Averescu valóságos népmesei hőssé váljon.

Hogyan lett katonából politikus? Miként sáfárkodott hirtelen jött népszerűségével? Háromszoros miniszterelnökként mivel járult hozzá Nagy-Románia megszilárdulásához?

…

A teljes cikk ide kattintva olvasható a Rubicon Online A versailles-i Közép-Európa rovatában.

A cikk megjelenését a Rubicon Intézet Nonprofit Kft. támogatta.