Könyvismertetés

Miért oly nehéz megszabadulni a marxista gondolkodásmódtól?

Recenzió Tony Judt és Timothy Snyder könyvéről

Dr. Hahner Péter

Tony Judt with Timothy Snyder: Thinking the Twentieth Century. London, 2012, William Heinemann. 414 oldal

A szerzők nem ismeretlenek hazánkban. Tony Judtnak több kötete is megjelent, melyek közül alighanem a kétkötetes A háború után. Európa története 1945 óta (2007, Európa) volt a legsikeresebb. Kiadták még a következő műveit is: Európa – A nagy ábránd (2002, Kairosz), Befejezetlen múlt (2008, XX. Század Intézet), Balsors ül e tájon (2012, Európa). Timothy Snydernek pedig világsikert aratott a magyarul Véres övezet címmel kiadott feldolgozása a Németország és Oroszország közti régióban lezajlott népirtásokról (2012, Park). Egyéb hazánkban kiadott művei: A vörös herceg (2015, Libri), A szabadság felszámolása (2019, 21. Század), A zsarnokságról (2017, 21. Század). Mindkét szerző jól ismeri Kelet-Európát, gyakran írtak róla, többször is ellátogattak e régióba – tehát ez nem olyan történelmi munka, amelyben csak néhány nyugat-európai ország történelme jelenti az európai történelmet.

Ahogy Snyder megfogalmazza a kötet bevezetőjének első mondataiban: „E könyv történelem, életrajz és etikai értekezés. Európa és az Egyesült Államok modern politikai eszméinek története. Témája a hatalom és az igazságosság, ahogy azt liberális, szocialista, kommunista, nacionalista és fasiszta értelmiségiek értelmezték a tizenkilencedik század végétől a huszonegyedik század elejéig. Ugyanakkor Tony Judt történész és esszéíró intellektuális életrajza… Végül pedig elmélkedés a politikai eszmék korlátairól (és megújulási képességükről) valamint a politikával foglalkozó értelmiségiek erkölcsi kudarcairól (és kötelességeikről).”

A könyv különös módon készült: Timothy Snyder 2009 első felében minden nap felkereste az amiotrófiás laterálszklerózis (avagy Lou Gehrig-betegség) miatt egyre jobban megbénuló Tony Judtot, és pár órát beszélgetett vele. E beszélgetéseket elektronikusan rögzítették, majd leírták. Snyder kilenc fejezetbe rendezte a szöveget, valamennyi fejezetet elküldte Judtnak, aki ezeket átolvasta és visszaküldte, mielőtt 2010 nyarán, hatvankét éves korában meghalt. Ezért a könyv szövege párbeszédes – fél oldalas, egy oldalas, másfél oldalas kérdések, feleletek és viszontválaszok követik egymást benne. Mivel a szövegnek az élőbeszéd az alapja, nincsenek benne jegyzetek, viszont spontán, élénk és olykor játékos eszmecserékre került sor, ami megkönnyíti az olvasását.

Valamennyi fejezet Tony Judt életrajzának egyik részletével indul, majd Snyder felteszi kérdéseit. A kilenc fejezet témái: a holokauszt mint zsidó és német probléma, a cionizmus és európai eredete, az angol kivételesség és a francia univerzalizmus, a marxizmus és kísértései, a fasizmus és az antifasizmus, a liberális etika újjáéledése Kelet-Európában, a társadalmi tervezés Európában és az Egyesült Államokban.

Az első fejezet konklúziója meglehetősen megnyerte tetszésemet: „Az igazi probléma természetesen az, hogy amikor egy közösség »az igazság elmondásáról« beszél, akkor nem csak saját szenvedésük maximális verzióját tárják elénk, de implicit módon csökkentik mások szenvedéseit.” (45. o.) Jó lenne ezt a ritkán felismert igazságot észben tartani, s így elkerülni más közösségek megsértését. A második fejezetben remek fejtegetés olvasható arról, hogyan védelmezte az angol társadalmi elit saját árulóit is, ha azok a felső osztályokból származtak. Számunkra valószínűleg a harmadik fejezet a legérdekesebb: azt fejtegeti, miért oly nehéz megszabadulni a marxista gondolkodásmódtól. Remek elemzéseket olvashatunk Leninről. Mi is az a sokat emlegetett marxista dialektika? Judt Semprúnt idézi: „Annak művészi módszere, hogy mindig a talpunkra essünk!” Nagyon jó az is, amit a lenini forradalom-elméletről ír. „A forradalom fényében értelmezve a történelem végső célja azonos a halhatatlan lélekével: meg kell menteni bármilyen áron. Ez már több, mint a triviális értelemben vett hit vagy hűség. Évtizedekre misztériummá változtatta a forradalmat, s olyan értéket tulajdonított neki, amely minden áldozatot igazol – különösen mások feláldozását, és minél véresebben, annál jobb.” Igen érdekesek a következő fejezetben a cionizmussal kapcsolatos fejtegetések is. Az ötödik fejezetben, a fasizmus kérdéseinek tárgyalása során szerzőink elismerik, amit mindmáig sokan tagadnak, és a nácizmus mentegetésének tekintenek: hogy „a kommunista forradalom fenyegetése nélkül a fasisztáknak sokkal csekélyebb lehetőségük nyílott arra, hogy a kisajátítsák a hagyományos rend védelmezőinek a szerepét.” Jól hangsúlyozzák az antifasizmus történelmi szerepét is: „az antifasizmus logikája kétpólusú: aki nincs velünk, ellenünk van. Ez megnehezíti Sztálin kritikáját, mivel úgy tűnhet, hogy ez Hitlert segíti.” Egyáltalán, a nácik és sztálinisták összehasonlítása kiváló része a szövegnek. Ez ma még sokak számára hazánkban is tabu – ezért jó, ha ez két baloldalinak tekintett történész beszélgetései során kerül elő.

A hatodik fejezet Kelet-Európával foglalkozik, s Snyder megállapítja, hogy e régió finom szellemi, társadalmi és kulturális folyamati szinte felfoghatatlanok a kívülállók szemében. Már csak a kommunizmussal való megismerkedés során is az itteni értelmiség olyan tapasztalatokra tehetett szert, amelyek ismeretlenek maradtak a nyugatiak előtt. Jó, hogy ez is elhangzik. Majd arról értekeznek, hogyan lehet megírni Európa történelmét,

Kiválóan állítják szembe szerzőink az intellektuális elköteleződés két formáját a következő fejezetben: a század elején „az elköteleződés azt jelentette, hogy feltárjuk valaminek a hamisságát. Egy nemzedékkel később már absztrakt igazságok kinyilvánítását jelentette.” Mai értelmiségünk dilemmáira is fény derül: „Ha hiszünk abban, hogy a nép szabadon választhat, de abban is, hogy jobban tudjuk másoknál, mi jó nekik, akkor potenciális ellentmondással kerülünk szembe. Egy következetes univerzalista hogyan kényszeríthetne másokra egy kultúrát vagy saját preferenciáit – de hogyan mondhat le erről, ha komolyan veszi saját értékeit?”

Vagyis csupa aktuális, ma is jelentős, gyakran felmerülő, gyakran megvitatott gondolat. Mindezek pergő, élénk, érdekes, „beszélgetős” formában.