Egy brit bulvárlap 1927-ben kiállt a trianoni béke revíziója mellett

Tarján M. Tamás

A két világháború közötti magyar külpolitika legfőbb célkitűzése az igazságtalan trianoni határok módosítása, a revízió volt. Ennek sikeres megvalósítására csak 1938-tól kezdődően, német és olasz támogatással kerülhetett sor. Kevéssé ismert, de egy bő évtizeddel korábban, 1927-ben már felsejlett a revízió reménye, amikor egy brit sajtómágnás, Lord Rothermere a Daily Mail című lapban a trianoni békediktátum igazságtalanságáról és a magyar határok tarthatatlanságáról írt. A cikk nagy reményeket ébresztett a magyar közvéleményben és komoly lökést adott a hazai irredenta szervezkedéseknek. A következőkben azt kívánjuk bemutatni, mit tartalmazott Rothermere Magyarországról szóló cikke, milyen okokkal magyarázható az írás megszületése és hogy milyen politikai következményekkel járt annak publikálása.

Lord Rothermere portréja. Forrás: Wikipédia

A kisantant szorításában

A trianoni békediktátum 1920-ban traumatizálta a magyar társadalmat, a közvélemény felháborodását pedig fokozta az a tény, hogy a területcsonkítással korántsem ért véget Magyarország megbüntetése. A lehetséges revíziós törekvések megelőzése érdekében 1921 júniusáig a szomszédos (utód)államok, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia kétoldalú szerződésekkel egy tömböt hoztak létre hazánk elszigetelésére. Megszületett a kisantant, amely az európai nagypolitikában is igyekezett ellehetetleníteni a háború utáni Magyarország kapcsolatépítési kísérleteit, megpróbálta például megakadályozni hazánk felvételét a Népszövetségbe.

Ennek okán Bethlen István kormánya aligha foglalkozhatott érdemben a békediktátum revíziójával. Sokkal inkább arra törekedett, hogy kitörjön a szomszédos államok szorításából.

„Magyarország helye a Nap alatt”

Ebben a szituációban a magyar közvéleményt ámulatba ejtette a hír, hogy 1927. június 21-én az egyik legnagyobb példányszámú brit lap, a Daily Mail a trianoni békediktátum igazságtalanságáról írt. A cikket maga a laptulajdonos, Harold Sidney Harmsworth, Rothermere lordja jegyezte. A Magyarország helye a Nap alatt. Igazságot Közép-Európának! címet viselő írás arra a vezérgondolatra épült, hogy az első világháború után meghúzott térségbeli államhatárok egy újabb háborús konfliktust idézhetnek elő. Annak érdekében, hogy olvasói értsék a probléma súlyát, Lord Rothermere a közép-európai területi vitákat Elzász-Lotaringia esetével állította párhuzamba, amely tartományokért a franciák és a németek a kora újkortól kezdve háborúk sorozatát vívták.

A Daily Mail cikke az antant hatalmakat csak enyhe kritikával illette. Lord Rothermere szerint „a szövetséges hatalmak államférfiai maroknyi csoportjának vállára [nehezedett] a világtérkép átrajzolásának feladata”, akik elsősorban Németországra koncentráltak, és kevéssé figyeltek a néhai Osztrák–Magyar Monarchia bonyolult etnikai viszonyaira. Ugyanakkor tényként állapítható meg, hogy „a különböző szerződésekben az igazságosság néha áldozatul esett a mohóságnak, aminek az lett a következménye, hogy Közép-Európa nagy része ma nagyon ingatag egyensúlyi állapotban, teljesen balkáni körülmények között él.”

A 8 Órai Újság 1927. június 22-i híradása Lord Rothermere cikkéről. Forrás: Arcanum

Rothermere különösképpen a magyarok helyzetét emelte ki, akik közül 3,5 millióan kerültek idegen uralom alá Trianon után. A lord a hibás szerződést oly módon akarta „kigyomlálni”, hogy a Magyarországgal határos területeket, ahol mintegy kétmillió magyar élt, visszacsatolják az anyaországhoz. Tehát a Daily Mail tulajdonosa az etnikai revízió mellett érvelt, amellyel szerinte meg lehetett volna előzni egy háború kirobbanását, és szavatolhatták volna a kisantant országainak biztonságát is.

Csodavárók és királycsinálók

A gyászoló, reménytelenségbe taszított magyar társadalomban Lord Rothermere cikke valóságos eufóriát ébresztett. A tény, hogy a revízió ügyét egy milliós példányszámú brit lap és egy dúsgazdag lord vetette fel, csodavárásra ösztönözte az embereket. Úgy tűnt, a határok módosítása hirtelen egy karnyújtásnyira került. A Daily Mail cikke a szomszédos államokat is nyugtalansággal töltötte el, amit jól mutat, hogy Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter egyenesen háborús uszítással vádolta meg Lord Rothermere-t.

A magyarországi lapok természetesen fokozták a lelkesedést. A Magyarság például nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy azok a „közvéleménygyárak”, amelyek a háború és a békekonferencia alatt hazánk ellen hangolták a briteket, végre a mi oldalunkra álltak. Más sajtótermékek igyekeztek kidomborítani Lord Rothermere társadalmi befolyását és hatalmas vagyonát (a 8 Órai Újság például azzal ejtette ámulatba olvasóit, hogy a Daily Mail szerkesztőségének kétszáz telefonkészüléke napi hatezer hívás lebonyolítására képes).

Néhány nappal a cikk megjelenése után a neves író, Herczeg Ferenc mozgalmat indított egymillió aláírás összegyűjtésére, amellyel az igazságos békét követelő magyar nemzet akaratát kívánta demonstrálni. Ezt a gyűjteményt később ünnepélyes külsőségek között adták át a lordnak. Hálás magyarok üdvözlőtáviratok és ajándékok özönét zúdították Rothermere-re, akinek londoni palotájában egy külön szobát kellett kialakítania ezek tárolására. A hivatalos elismerések sem maradtak el: a főváros közgyűlése aranytollat küldött a lord számára, és később több utcát, illetve egy sétányt is elneveztek róla Budapesten. Rothermere tiszteletét mutatja, hogy az 1928-ban felállított, Szabadság téri Ereklyés országzászlónál egy márványtáblán a „Hungary’s place in the sun” idézet is megjelent. A Wenckheim-palota (a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete) előtt pedig napjainkban is látható a Magyar Igazság kútja, amelyet a lord és fia tiszteletére állítottak.

A Magyar Igazság kútja a Szabó Ervin téren, a Wenckheim-palota előtt 2013. április 21-én.

Fotó: Jászai Csaba / MTI

A brit sajtómágnás cikkével az irredenta mozgalmaknak is lökést adott. 1927 júliusában, Herczeg Ferenc elnökségével megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely ugyancsak igyekezett erősíteni Rothermere kultuszát. Részben a ligához volt például köthető a lord fiának 1928. májusi magyarországi utazása, amely során Esmond Harmsworth uralkodóknak kijáró fogadtatásban részesült. Ez akár szó szerint is érthető, hiszen az idős sajtómogul, Rákosi Jenő a látogatás során felajánlotta a lordnak és fiának a magyar koronát. A Rothermere iránti rajongás ezen túlhajtása már a közvélemény egy részét is ellenérzéssel töltötte el.

Kalandornő, magyarországi utazás, olasz machinációk

Joggal merül fel a kérdés, hogy egy brit sajtócézárban miként vetődhetett fel a magyar revízió támogatásának gondolata. Lord Rothermere fellépését több okból is eredeztethetjük – és ezek a lehetséges okok azt is világosan megmutatják, hogy a sajtómágnás korántsem volt az a köztiszteletnek örvendő nemesúr, mint akinek a magyar sajtó igyekezett beállítani.

Rothermere főnemesi rangját azután nyerte el, hogy a XIX. század végétől fivérével, Alfreddel felépítette sajtóbirodalmát. Lapjaik (a Daily Mail mellett a Daily Mirrort érdemes még megemlíteni) a bulvárkiadványok közé tartoztak, tehát a sajtómágnástól nem állt távol a politikai szenzáció hajhászása. Néhány évvel a revízió felkarolása előtt például hamis levelet közölt arról, hogy a szovjetek a brit munkásság fellázítására készülnek, és ezzel fontos szerepet játszott abban, hogy a Munkáspárt leszerepelt a választásokon. Üzletpolitikája miatt Rothermere az ellenzéki oldalra szorult, vagyis a magyarországi vélekedéssel ellentétben minimális befolyása volt a londoni kormányzó körökre. A szűk elitbe magánéleti botrányai miatt sem tudott bekerülni.

A cikk megírása előtt unokái nevelője, valamint egyik szeretője, Stephanie Richter „kalandornő” is felkeltette a lord figyelmét az apró közép-európai ország iránt. A legjelentősebb impulzus viszont minden bizonnyal Benito Mussolinitől érkezett, akit Rothermere néhány héttel a magyar–olasz barátsági szerződés 1927. áprilisi megkötése után látogatott meg. A Duce arra ösztönözte a sajtómágnást, hogy lapjaiban közöljön Magyarországot támogató írásokat. Annak érdekében, hogy információt gyűjtsön, Rothermere 1927 júniusában hazánkba látogatott.

A lord a cikk megírása után is fenntartotta érdeklődését Magyarország iránt, igaz, akaratossága miatt egyre többször került konfliktusba a Revíziós Ligával és a budapesti kormánnyal. 1939 márciusáig összesen mintegy félmillió pengővel támogatta az irredenta mozgalmakat. Ekkor brit lordhoz méltó módon szakított a magyar üggyel: miután a náci Németország megszállta a cseh és morva területeket, Rothermere úgy nyilatkozott, hogy a közép-európai átrendeződések eredményeként Nagy-Britannia és Magyarország ellentétes szövetségi tömbbe került, így nem segítheti tovább a revíziót. Ez hazai tiszteletét kevéssé befolyásolta, 1940 novemberében bekövetkező haláláig jelentős népszerűség övezte.

Haszontalan segítség

Annak ellenére hogy a közvélemény ujjongva fogadta Rothermere kiállását a magyar igazság mellett, a Külügyminisztériumnak és a londoni nagykövetségnek nem kevés fejfájást okozott a túlbuzgó lord aktivitása. A Daily Mail cikke nem csupán a kisantant aggályait keltette fel, hanem Franciaországban is kedvezőtlen visszhangot keltett, a briteket pedig arra ösztönözte, hogy visszalépjenek a magyar revíziós törekvések óvatos támogatásától. Ezzel a Londonban működő magyar diplomaták sokéves munkája veszett kárba.

Rubido-Zichy Iván nagykövet nem csupán ezért írt panaszos hangú leveleket a Bethlen-kormánynak. A londoni magyar képviseleten azt is sérelmezték, hogy a Rothermere köré szerveződő kampány és különösképpen a lord fiának 1928. májusi magyarországi fogadtatása nevetségessé, groteszkké tette a revíziós törekvéseket.

A korona felajánlásáról terjedő pletykák nyomán az európai közvélemény „Esmond királyon” és a magyarokon gúnyolódott.

Esmond Harmsworth látogatása Budapesten 1928 májusában. Forrás: filmhiradokonline.hu

De Lord Rothermere fellépése az országban is kritikákat ébresztett. A sajtómágnás által javasolt etnikai revízió (tehát a magyarlakta területek visszacsatolása) ugyanis nem elégítette ki a Mindent vissza! jelmondatot harsogó közvéleményt. A magyar kormány sem akart elzárkózni a nagyobb mértékű határmódosítás esetleges lehetősége elől. Így aztán a húszas évek végétől megszülető félhivatalos revíziós tervekben és röpiratokban a „Rothermere-vonal” csak a magyar irredenta követelések minimumaként jelent meg.