Film-történelem

Ellenállók

Katartikus film a második világháborúról

Dr. Hahner Péter

Edward Zwick: Ellenállók (Defiance), 2008. Színes, amerikai film, 137 perc.

A rendező Az 54. hadtest (Glory, 1989) című filmjével már bebizonyította, hogy kiváló érzéke van a történelmi témákhoz. Ezt az alkotását 2008 tíz legjobb filmje közé választották. A hangulata és eseményei alapján Steven Spielberg Schindler listája című filmjére emlékeztet – ugyanolyan magával ragadó, katartikus élményt nyújtó, megrázó alkotás.A horrorfilmek, thrillerek és krimik rendezője már régen bebizonyította, hogy kiváló történelmi filmeket is képes készíteni.

A film moziplakátja. Forrás: Wikipédia

Edward Zwick 1995-ben egy nekrológra figyelt fel: Zus Bielski halálakor a lapok megemlékeztek a második világháborúban játszott szerepéről. Miközben Belorussziában a németek megöltek mintegy másfél millió embert, a Bielski fivérek több mint ezerkétszáz személy életét mentették meg. És ami a legfurcsább: ez a történet szinte ismeretlen maradt.

Egy karizmatikus vezető

A család vezető személyisége Tuvia Bielski volt. 1906-ban született Stankiewiczében, amely akkoriban az Orosz Birodalom fennhatósága alatt állt, ma pedig Belorussziához tartozik. Tizenkét gyermekes zsidó család tagja volt, az első világháborúban tolmácsolt a német hadseregben, majd a lengyel hadseregben szolgált. Malmot működtetett, majd Lengyelország 1939-es német–szovjet felosztása után visszatért szülőfalujába. Nem volt kommunista, de részt vett a helyi kormányzat megszervezésében. 1941-ben, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, szüleit a nowogródeki gettóba vitték, s ott is haltak meg, más családtagokkal együtt. Tuvia ezután a fivéreivel, Asaellel, Zussal és Aronnal partizáncsoportot alakított, és mindenkit kiszabadítottak a gettókból, aki csak hajlandó volt velük tartani: asszonyokat, gyermekeket, öregeket. Kiválóan ismerték a belorusz erdőséget, a csempészek, banditák, partizánok otthonát. Évekig bujkáltak itt, volt iskolájuk, óvodájuk, kórházuk, műhelyeik, zsinagógájuk és még színjátszó csoportjuk is.

A háború után

Nem volt könnyű a szovjet, majd náci uralom alatt élő zsidók mozgósítása, Sztálinnak minden spontán, németellenes akció felkeltette a gyanakvását. A minszki zsidó földalatti szervezet vezetőit, akik mintegy ötszáz zsidót mentettek meg a gettóból, a sztálinisták a Gestapo ügynökeinek nyilvánították. Tuvia Bielski csoportjáról ezt nem mondhatták el, de a bujkálóknak óvatosnak kellett lenniük, hogy ne vonják magukra se a német hadvezetés, se a szovjet hatóságok figyelmét. A szovjetek visszatérésükkor egy időre el is ismerték a partizánok érdemeit. Asael Bielski a szovjet hadsereg tagja lett, és Németországban esett el. A háború után Tuvia és Zus feleségeikkel Palesztinába, majd az Egyesült Államokba költöztek. New York Cityben harminc éven át működtettek teherautókkal egy szállítási vállalatot. Tuvia 1987-ben ismeretlenül és elszegényedve halt meg. Először Long Islanden temették el, majd miután kiderült, hogy hány emberéletet mentett meg, Jeruzsálemben, teljes katonai tiszteletadással.

Egy realista dráma

A filmet Litvániában forgatták, mintegy száz mérföldre az egykori tábor helyszínétől. Daniel Craig kiválóan alakítja Tuvia Bielski szerepét. A többi szereplő már nem ennyire ismert színész, s ez alaposan felerősíti a nézőkben azt az érzést, hogy nemcsak mozit néznek, hanem a valóságban lejátszódott történettel ismerkednek meg. A párbeszédek is valósághűek – a szereplők a jiddis, lengyel, belorusz és orosz nyelv keverékét beszélik. A film meggyőzően tárja fel azt a drámai helyzetet, amelyben a főszereplőknek egyszerre kell óvakodniuk a németektől, a szovjet katonáktól és a megfélemlített helybéli lakosságtól.

Egy remekmű, ami nem vált sikeressé

A korabeli szovjet hatóságok gyanakodva fogadták a csoport tevékenységét. Tuvia emberei ugyanis nem tartottak a szovjet partizánokkal. Egyrészt azok antiszemita előítéletei miatt, másrészt pedig azért, mert a szovjet hatóságok pár hónapja még a németek szövetségesei voltak, és a tömeges terrort képviselték. A Bielski-csoport csak úgy élhette túl a háborút, ha elkerüli az élesebb konfrontációt. Nem németetek akartak ölni, hanem zsidókat menteni. A szovjeteket mégis sikerült valahogy meggyőzniük ennek az ellenkezőjéről, hogy velük is elkerüljék a konfliktust. A filmnek nem is volt sikere a mai Oroszországban – mert nem voltak benne hős oroszok.

Az Egyesült Államokban sem volt átütő sikere, mert nem voltak benne igazi, gonosz nácik, egyértelmű „rossz fiúk”, akik zsidókat ölnek. Belorussziában ugyanis nem kizárólag a nácik ölték a zsidókat. Itt zsidó rendőrök őrizték a gettókat, a helyi lakosság pedig német utasításra segédkezett az üldöztetésükben. Tuvia mindent megtett, hogy távol tartsa a megmentett embereket a harcoktól, ezért a filmben csak kevés német szerepel. Egyesek azért támadták a filmet Amerikában, mert azt sugallta, hogy a holokauszt idején számított valamit az egyéni elszántság – holott ott, Belorussziában, egy rettenetes történelmi pillanatban minden jel szerint csakugyan számított.

A filmnek Lengyelországban sem volt sikere – mert nem voltak benne gonosz sztálinisták. A Bielski fivérek pedig nem csatlakoztak a lengyel Honi Hadsereghez sem. Még azzal is megvádolták őket, hogy részt vettek lengyel civilek szovjetek által szervezett lemészárlásában Nalibokinál. A Bielski fivérek ezt azonban határozottan tagadták, s nem is sikerült rájuk bizonyítani.

Mind az orosz, mind az amerikai, mind a lengyel nézők érzékenysége érthető. Mégis el kell ismernünk, hogy felejthetetlen film született egy olyan csoportról, amelynek „csak” emberek megmentése volt a célja – és ezért minden oldalról gyanakvás vette körül. Sajnálatos, hogy ez a gyanakvás a film fogadtatását is beárnyékolta.