Emlékezés a tíz esztendős trianoni traumára

Emlékezés a tíz esztendős trianoni traumára

A két világháború közötti időszak magyar társadalmában egyetértés volt a tekintetben, hogy a békeszerződés rendelkezései igazságtalanok voltak, és azok megváltoztatása elérendő cél kell, hogy legyen. Noha a revízió kívánatos módját és mértékét illetően a közéletben eltérő vélemények léteztek, annak fontosságára egyaránt alapvetésként tekintettek a jobboldaliak és baloldaliak, konzervatívok és liberálisok, vagy éppenséggel a németbarátok és az angolszász orientációjú külügyi vonalvezetés hívei. A Trianon megítélésével kapcsolatos korabeli társadalmi konszenzus többek között a békediktátum aláírásának tizedik évfordulóján tartott megemlékezéseken keresztül is kiválóan látható, amelyeket Gali Máté, intézetünk tudományos főmunkatársa mutat be az alábbi írásában.

Trianon à la française

Trianon à la française

A magyar történelmi emlékezet a trianoni tragédiáért elsősorban a békekonferenciának otthont adó Franciaországot tekinti felelősnek. De vajon ők hogyan tekintenek vissza a 20. századi magyar történelem legmeghatározóbb eseményére? Mit gondolnak Trianonról? Hahner Péter a gyászos évforduló apropóján azt a kérdést igyekszik megválaszolni, hogy mit tudhatnak a franciák a békediktátumról és általában véve Magyarország első világháború utáni sorsáról.

Volt -e alternatívája az 1867. évi kiegyezésnek?

1867. május 22-én kelt Párizsban a híres Cassandra-levél, amelyben Kossuth Lajos tiltakozását fejezte ki az osztrák–magyar kiegyezéssel szemben, és a nyilvánosság erejével igyekezett eltántorítani Deák Ferencet a kompromisszum megkötésétől. A levél megírásának évfordulóján Tarján M. Tamás, intézetünk tudományos segédmunkatársa a Mandiner podcast adásában beszélt a kiegyezésről, Kossuth és Deák „igazságáról.”

Megszakítás
Close Bitnami banner
Bitnami