Krasznahorka

Az Andrássyak gömöri fészke

Szerző: Szarka László

Gömör, Szepes és Torna-Abaúj megyék, a magyar-szlovák nyelv határán, ahol véget ér a Miatyánk és kezdődik az Otčenáš, ott magasodik a rozsnyói völgy felett a felső-magyarországi történelem egyik legismertebb emléke, szimbóluma – a krasznahorkai vár. Túlélve a zivataros századokat, a dél-gömöri mikrokozmosz épített és kulturális öröksége ma mindenkit gazdagíthat, aki azonosulni képes az ott élők múltjával, az Andrássyak által felhalmozott kulturális örökséggel, a túlélés mítoszával. A vár, a váralji galéria, a betléri kastély remek könyv- és képgyűjteményei, az Andrássy-mauzóleum páratlan értékei a tájnak.

A történeti Gömör-Kishont, Szepes és Torna-Abaúj vármegyék hármas határától nem messze, a Rozsnyói-hegység és a Szilicei-fennsík közt, a kacskaringós Csermosnya patak völgyében mégis mindenkit lenyűgöz a látvány. A Rozsnyóról Kassa felé vezető főút szoroskői hágóhoz közeli szakaszán az egykori vándorok, fuvarosok tekintetét éppúgy megragadta a vár látványa, mint a mai száguldozókét. Romantikus időfölöttiségében, a kitáruló völgy fölött az alsó, középső és felső vár légies, tornyos egyensúlya folyamatosan ünnepi ragyogást, történelmi dimenziót kölcsönöz a helynek.

A 13. század végén, a várral egy időben keletkezett váraljai település nevét egy 1322-ben kiadott oklevélben Karaznahurka formában említették először. A név szláv eredetét az magyarázza, hogy a hegyvidék és az alföld találkozásának széles sávjában ősidők óta éltek szláv etnikai csoportok. Föld- és palánkváraik – a hradistyék – átmenetileg a magyar honfoglalás után is megmaradhattak, így biztosítva egyfajta átmenetet az avar és a magyar uralom települési viszonyai között. Csak a 13. század közepén, a tatárjárást követően épültek fel azok az első kővárak, amelyek közül az egyik Krasznahorka volt. Ila Bálint gömöri monográfiája az oklevelek adataira támaszkodva sorolta fel, hogy az Ákos nemzetség ötvennél több falut alapított. Köztük a szász bányászokkal telepített Rozsnyót, valamint a szomszédos csetneki erdő valach, rutén pásztorokkal benépesített hegyi falvait.

* Az 1941. évi magyarországi népszámlálás adatai.
** Ebből 2001-ben 904, 2011-ben 906 roma, többi ismeretlen. A 2013. évi szlovákiai romafelmérés szerint a faluval lassan egybenövő telepen 1506 roma élt.

Nyelvhatár romateleppel

A falu hosszú századokon át a hadi utak és végvárak logikája miatt játszott kiemelt szerepet. A dualizmus fél évszázadában viszont Krasznahorkaváralja a magyar–szlovák nyelvhatáron elfoglalt magyar etnikai őrhelyének köszönhetően értékelődött fel. A korabeli magyar királyi statisztikai hivatal által a „felvidék eltótosodásaként” emlegetett jelenség minden olyan kistérségben mozgósította a kormányzati és vármegyei nemzetiségi politika felelőseit, ahol az eleve nagyobb természetes szaporulattal rendelkező szlovákok a szomszédos református magyar falvakba beköltözhettek.

A statisztikai hivatal elnökének, Vargha Gyulának a javaslatára Széll Kálmán idején kidolgozták az úgynevezett nyelvhatárakciót, amivel fokozottan figyelték az etnikai kontaktuszónákban zajló változásokat. Az akció összekapcsolódott az ezer magyar állami népiskola létesítését célul kitűző millenniumi iskolatelepítéssel, valamint az Apponyi Albert-féle 1907. évi két népoktatási törvény magyarosító elképzeléseivel.

A település 1899-ben a millenniumi akció részeként épült, ma is a magyar tannyelvű oktatást szolgáló, impozáns épülete a közelmúltig jól szolgálta a település, illetve a Csermosnya-völgyi aprófalvak magyar jellegének megőrzését. Száz évvel később azonban a krasznahorkai magyarok létszámban alulmaradni látszanak a telepi romákkal szemben. A magyar iskolában immár húsz-huszonöt éve szinte kizárólag roma gyermekek tanulnak, míg a település magyar családjai vagy Rozsnyóra viszik gyermekeiket, vagy a helyi szlovák iskolába íratják be őket. A romák a Váraljától másfél kilométerre fekvő telepen laknak, többnyire siralmas állapotú vályogviskókban, bádogbódékban. Innen járnak be reggelente a krasznahorkai magyar iskolába a gyermekek. A 2013. évi szlovákiai romafelmérés szerint a település népességének már nagyobb részét, 58,5 százalékát a romák alkották.

A 2012-es tűzvész után a szlovák szélsőjobboldal időközben a szlovák parlamentbe is bejutott Mi Szlovákiánk nevű pártja sorakoztatta fel a romák ellen fekete inges híveit, hogy a tűzvész okozóiként a romákat eltávolítsák, a telepet pedig felszámolják. A politikai propaganda biztosan jól jött Marián Kotleba Hitlert és Tisót példaképként tisztelő pártjának, a romatelepen viszont kevés dolog változott.

Rozsnyó közelsége miatt maga a település is növekedésnek indult. 1996-ban a magyar államalapítás 1100. évfordulója alkalmából Ullmann István várhosszúréti faszobrász impozáns emlékoszlopot állított, amelyet a Mečiar-korszak hivatalai több más millecentenáriumi emlékművel együtt betiltottak és lebontásra ítéltek. A rakamazi turul képét tartó két tölgyoszlopon a régió Árpád-kori magyar falvainak neve olvasható. A helybeliek egy része és a rozsnyói járás magyar szervezeteinek képviselői egymást váltva három hónapon át őrt álltak az emlékműnél. S jóllehet a falu a korabeli szlovák nacionalista kormánysajtó céltáblájává vált, az államalapítási emlékmű megmentése a felvidékiek számára ismét a hűség próbáját jelentette.

Az Andrássyak értékteremtő szerepe

Miután a vár urát, a hamis pénzt verető gróf Bebek Ferencet 1567-ben Izabella királyné parancsára megölték, fia nem sokkal később bekövetkezett halála után a királyi kincstár szerezte meg Krasznahorkát. 1578-ban jelent meg a várban az első Andrássy: Báthory István erdélyi fejedelem Andrássy Mártont jutalmazta meg a bizonytalan státusú Gömör megyei várral. Őt fia, a Habsburgok oldalára átállt Andrássy Péter követte, akit II. Rudolf krasznahorkai várkapitánynak nevezett ki. A Habsburg királyok által előbb bárói, majd grófi ranggal jutalmazott gömöri Andrássy család az egymástól kőhajításra lévő krasznahorkai, várhosszúréti és betléri uradalmakban és kastélyaikban élt. A szatmári béke után a Krasznahorkát védő István a betléri, testvére, a Lőcsét feladó György pedig a monoki ágat alapította, s mindkét ág Mária Terézia uralkodása idején grófi rangot szerzett.

A Krasznahorkához kötődő betléri ág három birtoktest tulajdonosaként szétágazott: a homonnai ág megalapítója Andrássy Aladár, a tőketerebesié Andrássy Gyula, a betléri főágé pedig Andrássy Manó volt. A Zemplén megyei tőketerebesi Andrássyak rendelkeztek a legnagyobb birtokkal, amelyet 1838-ban házassággal szereztek. A család 340 éves felvidéki, gömöri küldetését a történeti országot felosztó trianoni béke zárta le. Az egyes ágak 1920-ig lakták a betléri, hosszúréti, terebesi kastélyt. Magában a krasznahorkai várban már a kiegyezés korában is vármúzeum működött a család kezelésében. Jelenleg a Szlovák Nemzeti Múzeum felügyelete alatt a 20. század eleji állapotoknak megfelelően állítják helyre a várat. A tűzvész során megsérült bútorokat, festményeket, mortuáriumokat jórészt már restaurálták.

Végvár, búcsújáró és emlékezeti hely

Miként az egymást követő többi gömöri, tornai, nógrádi vár, Krasznahorka is a török időkben vált Kassa és a szepességi, Garam-vidéki bányavárosokat védő végvárrendszer fontos oszlopává. Ezek a várak a pogányoktól megszabadulva, a kuruc felkelések és háborúk alatt lettek újra ostromok célpontjává vagy éppen menedékké. A gótikus alapokon, reneszánsz átalakításokkal évszázadokon át folyamatosan (újra)épülő krasznahorkai várból, az uhornai szikár sziklahegy tetejéről csak érezni lehet a közeli Rozsnyót.

A „gyönyörű hegyecske” jelentésű Krasznahorka méltán vetekszik a többi felvidéki, erdélyi, dunántúli, őrvidéki várral. Búcsújáró helyként a környék magyar, szlovák és egyre számosabb roma lakói az Andrássyak által meghonosított segítő Szűz Mária kultuszát tisztelve keresik fel a várat. A vár kápolnájában található „gyolcsra festett” kegykép, a krasznahorkai Fekete Madonna immár négyszeri sikeres tűzpróbájának híre és legendája képes ma is ezreket megmozgatni. Szilárdfy Zoltán szerint a feltehetően lengyel eredetű Mária-képnek a tűztől való megmenekülése a „Sérelem nélkül való Anya mindenkori szüzességét is jelentheti”. Az istenanya képét négy Andrássy gróf – István, Károly, József és Lipót – vitte vállára emelve a kápolnában annak 1791. évi felszentelésekor. A családi magánáhítat szimbólumaként az oltár feletti kiemelt helyre tették.

A Mária-képtől eltérően a várat – az 1817. évi tűzvész után – 2012. március 10-én másodszor is tűz pusztította. A Krasznahorkaváralja község külterületén található, kiterjedt romatelep gyermekei játék közben meggyújtották a várhegy bokrait, fáit, s azok az élénk tavaszi szélben percek alatt elérték a vár tetőzetének fagerendáit. A tűzoltóknak és a hadsereg kirendelt alakulatainak négy óra alatt sikerült eloltaniuk a tüzet, de a vár tetőszerkezete elpusztult, s másnap a felső vár mennyezete is beomlott. Szerencsére a várban található műkincsek 90-95 százaléka a kápolna berendezésével együtt jórészt sértetlenül megmenekült. Két-három éven belül a vár régi pompájában újjáépült, jobb minőségben, mint a pártállami évtizedek alatt elvégzett utolsó felújításkor. A tervek szerint legkésőbb 2024 nyarán ismét látogatható lesz.

Napjaink magyar köztudatában talán a legszélesebb körökben ifj. Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra Krasznahorka büszke vára című zeneműve élteti a vár emlékét: „Krasznahorka büszke vára, ráborult az éj homálya. / Tornyok ormán az őszi szél, rég múlt dicsőségről mesél. / Rákóczinak dicső kora, nem jön vissza többé soha. / Harcosai mind pihennek bujdosó fejedelemnek. / A toronyból késő este tárogató nem szól messze. / :Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára.” A grófnő II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina, Esterházy Antal és Sibrik Miklós, valamint Thököly Imre hamvainak 1906. évi hazahozatala alkalmából írta és komponálta a Trianon után új értelmet nyert műdalt.

Andrássy-galériák

Az ipari vállalkozások iránt fogékony Andrássyak támogatásának köszönhetően az országhatár és nyelvhatár közötti dél-gömöri mikrokozmosz ma is tele van olyan értékekkel, amit máshol hiába keresnénk. Az értékteremtő grófok közt is kiemelkedett a Várhosszúréten született Andrássy Dénes (1835–1913), a krasznahorkai uradalom kalandos életű birtokosa, a magyar országgyűlés főrendiházának, a Magyar Tudományos Akadémiának a tagját és Andrássy Manó (1821–1891), a betléri főúri rezidencia építője. Dénes gróf a képzőművészet szerelmeseként 1909-ben Váralján, a falu közepén üvegtetős, szecessziós stílusú képgalériát emelt, hogy értékes képzőművészeti gyűjteményét ott helyezze el és tegye mindenki számára elérhetővé. Napjainkban a vár és a betléri kastély 18–19. századi festményei láthatóak. Izgalmasan sokjelentésű kiállítási tárgya Paczka Ferenc 1884-ből származó Attila halála című festménye.

A család gömöri ágaihoz kötődő értékek túlnyomó része azonban a Rozsnyóval szomszédos Betlér Andrássy-kastélyában található. Andrássy Manó, majd fia, I. Géza gróf (1856–1938) a 18. századi kisebb reneszánsz kastélyt angol és francia mintára átépítve igazi főúri rezidenciát hoztak létre. Berendezése, könyvtára 1944–1945 telén a frontok szerencsés alakulásának következtében sértetlenül átvészelte a második világháborút. A gazdag és látványos könyvtárnak, képtárnak, a gyönyörű parknak és környezetnek köszönhetően a betléri ma a régió legnépszerűbb múzeuma. Közönségbarát, szlovák, angol és magyar nyelvű tájékoztatási rendszere a járványos időkben is folyamatosan sok látogatót vonzott. (https://hu-hu.facebook.com/MuzeumBetliar)

Az 1905-re elkészült betléri Andrássy-kastély káprázatos és gazdag könyvtárral, tágas lépcsőházakkal, korszerű villanyvilágítással, 16 fürdőszobával minden igényt kielégített. A falakat az ősök képei mellett európai rangú festmények borítják. A második emeleti nagyszalonban pedig ott látható Anton von Werner festménye a família legnagyobb – a Monarchia és a Magyar Királyság szempontjából negyven évvel később végzetesnek bizonyult – diplomáciai sikeréről: Gróf Andrássy Gyula osztrák–magyar közös külügyminiszterként az 1878. júliusi berlini kongresszuson jogot szerzett Bosznia-Hercegovina fegyveres megszállására és a novipazari szandzsák ellenőrzésére.

Andrássy-mauzóleum

Dénes gróf németországi egyetemi és bécsi hivatalnoki évei után, 1866-ban feleségül vette a polgári származású Hablawetz Franciskát, amiért apja, Andrássy György átmenetileg kitagadta a családi örökségből. A házaspár Firenzében, Grazban, Döblingben, majd München közelében élt. Miután néhány éven belül öccse és atyja is meghalt, 1872-ben visszanyerte családon belüli elsőszülöttségi és örökösödési jogait. 1879-ben először látogatta meg Franciska grófnéval Krasznahorka várát, amely már akkor családi múzeumként működött. Mindketten hatalmas jótékonysági munkát végeztek: árvaházakat, iskolákat, templomokat támogattak, uradalmuk tisztikara részére pedig nyugdíjalapot hoztak létre.

Harminchat évi boldog házasság után, 1902-ben Franciska grófné München melletti kastélyukban elhunyt. Dénes gróf 1903-ban elhatározta, hogy felesége emlékére a hosszúréti kastélyban ereklyemúzeumot, emlékparkot és mauzóleumot építtet. Kiváló német iparművész, szobrász, mozaik- és ötvösművész együttműködésének köszönhetően másfél év alatt elkészült a ragyogó síremlék. A sokszögű, kupolás építmény – a házaspár itáliai útjai során megkedvelt – Ravenna bizáncias Theodorik-mauzóleumára emlékeztet. Kívülről a monumentalitás, belülről a légies könnyedség jellemzi: a kora keresztény hatású, színes márványfalak, a káprázatos mozaikkompozíciók visszatükrözik a kupoladob és a laterna achátos ablakain beszűrődő fényt és Szent Franciska égi tüneményként lebegő alakját. Az oltárapszis homorú falát aranymozaikkal és zöldessárga mozaiksávok borítják. Tizenkét életnagyságú, arany hátterű angyal veszi körbe Dénes gróf és Franciska grófné carrarai márványból készült szarkofágjait. Rajtuk az életükre utaló domborműveket keresztény szimbólumok fűzik egybe.

S minthogy Rozsnyó városát a házaspár különösen bőkezűen támogatta, Franciska grófnőnek a város 1905-ben a főtéren szobrot állíttatott. A grófnét – Krisztussal és két szegény kisgyermekkel együtt – ábrázoló szoborcsoport 1971-ben útjában volt a Husák-korszak sötét erőinek. A rendszerváltás óta azonban ismét ott áll a Főtéren