Ördöngösfüzes

A különös nevű mezőségi falu

Szerző: Szilvay Gergely

A különös nevű Ördöngösfüzes gyönyörű népzenéje és táncai igen népszerűek a táncházmozgalom berkein belül. A Mezőséghez tartozó falu nevének több magyarázata is van, de tava, temploma és táncosai is híresek.

Ördöngösfüzes az erdélyi Mezőség északi peremének egyik legrégebbi magyar települése, a Mezőség északi kapuja; a Füzes-patak völgyében fekszik. Ma Kolozs megyéhez tartozik, egykoron azonban Szolnok-Doboka vármegye egyik települése volt. Szamosújvártól 6 kilométerre keletre található.

1910-ben 1633 lakosából 965 magyar, 667 román; vallásuk szerint 665 görög katolikus, 905 református. 2011-ben 1300 lakosából 530 volt magyar.

Nevét már 1173–76-ban, majd 1230-ban említették az oklevelek Fizesteleke, illetve Fizestelek néven. Nevének változatai: 1332–37 közt Fises és Fyuzes. 1369-ben Phyzes, 1456-ban Fyzes, 1594-ben Füzes. 1750-ben említik először Ördöngös-Füzesként. Már az őskorban is lakott hely volt, határában bronzleletekre bukkantak. Temploma 1176–1196 körül épült.

Füzes története

Füzest III. Béla király adományozza a Wass család őseinek: Lob és Tamás testvéreknek. Később a falu a Bánffyaké volt, de 1458-ban Mátyás király Vingárdi Geréb Jánosnak, Erdély alkormányzójának adományozza. 1463-ban újra a Bánffyak és a Várdaiak tulajdonába kerül. 1467-ben Mátyás király a Bánffyak hűtlensége miatt a nagyváradi püspökségnek adja. Később, 1606-ig egy bizonyos Kornis Boldizsár és családja birtoka volt, ekkor elveszik tőle, de egy évvel később Báthory Gábor fejedelem visszaadja neki. 1653-ban és 1658-ban 15 adózó füzesi jobbágya van a szamosújvári uradalomnak. 1738-ban Ördöngös-Füzes harmadát Szamosújvár elzálogosítja.

1602–1603 között és 1662–1670 között hadak dúlják, mivel a község hadi úton fekszik. Az eredetileg katolikus község a 17. században áttér a kálvinista hitre, református lesz. A templomot 1670 körül felégetik a törökök, Apafi Mihály fejedelem azonban 1675-ben újjáépítteti. A nagy harang felirata: „1726. évben öntetett Szentsimoni János pap, Szabó Ádám kurátor alatt”. A görög katolikus románok fatemploma 1819-ben épül fel.

1848 őszén a falutörténet szerint „a volt darabontok nemcsak nemzeti őrséget alkottak, de voltak köztük magyar nemesek, kik részt vettek Urbán szászrégeni táborában. 1848 november havában a Mezőségen át Urbánnal egyesülendő oláh tábor vonult át s itt az urasági lakokat feltörvén, kirablák, a magyarok közül itt legyilkoltak, többek közt Ercse János ifju ref. papot, Barabás András idevaló jegyzőt.”

1898-ban azt írják: „Jelenleg a lakosok kétharmada magyar, a többi román, szorgalmas földmivelők, baromtenyésztők, télen fával kereskednek és fuvaroznak. Táplálékuk jobbára búzakenyér, pityóka s más kerti vetemények, de hust is gyakran fogyasztanak. Öltözetük fekete gombos mellény, szürke és kék kabát, szürke darócznadrág, magyar csizma és fekete pörgekalap. Házaikat s gazdasági épületeiket faanyagból épitik zsindely s nádfedélzettel.”

1553-ban összesen 23 jobbágy, 16 zsellér és 26 szegény lakja a falut, 1603-ban pedig összesen 20-an élnek itt. 1713-ban 18 jobbágy, 16 zsellér és 20 nemes lakosa van, összesen 53 házban. 1850-ben 2734 lakosából 1930 román, 713 magyar, 12 zsidó és 74 roma. 1886-ban lakossága 1365 fő (7 római katolikus, 458 görög katolikus, 872 „helvét” és 28 zsidó). 1910-ben 1633 lakosából 965 magyar, 667 román; vallásuk szerint 665 görög katolikus, 905 református.

A Csukás-tó

A falutól nem messze van a Csukás-tó (Kisszéki-tó vagy Széki-tó). A tó egy régi, kibányászott sóhegy helyén keletkezett, azonban ma édes vizű, köszönhetően a tóba torkolló patakoknak, amelyek hordaléka lerakódott a tó fenekén, és meggátolja az édesvíz érintkezését a sóréteggel. Télen a tó folyamatosan be van fagyva. Ez az egyetlen erdélyi tó, amely érintetlen az emberi beavatkozástól, egyben ez Románia legmélyebb (10 méter mély) édesvizű természetes tava; valamint ez az egyetlen olyan tó az erdélyi síkságon, amelyen a Duna deltájához hasonlóan úszó nád keletkezik.

A tó és környéke természetvédelmi terület. A tóban több halfaj is megtalálható, de csukái miatt járnak ide a horgászok. A tó a mezőségi tórendszer része: „a mezőségi táj jellegzetessége, hogy e patakok helyenként kiterjedt mesterséges tavakká szélesednek (kivált a Füzes völgyében), részint még a középkori tájformálás örökségeképpen.”

A református templom

A református templom régi falai román kori eredetűek. A leírás szerint: „Egyenes záródású szentéllyel épült. A sima falakat, különösebb díszítés nélkül, egyszerű résablakok törik meg. A templom régi falai a román kori építkezésből származnak. Gótikus kori emlékeiből máig megmaradt a déli kapu, valamint a szentély keresztboltozata. 1675-ben készül kazettás mennyezete. Ecsedi Asztalos Mihály és Fogarasi Mihály műve. A kazetták leggyakoribb motívumai: olaszkancsóban virágcsokor, rozettás, virágos indás, szőlőgerezdes díszítmények, stilizált kétfejű sas, az egyiken a székely címerből ismert napos-holdas szimbólum. Alapszínük a szürkésfehér, a motívumok piros, barna- és feketében jelennek meg.” A szószék az 1719-es évszámot viseli. Tölgyfa haranglábát, mely 1643-ban két harangot tart, 1924-ben lebontották, s ekkor épült a ma látható kőtorony. A diadalív bélletén található falfestmények eredetéről és koráról nem tudunk semmi közelebbit.

Füzes és a népi kultúra

Mezőségen a népi kultúra egyik sajátossága a román–magyar kölcsönhatás, ami főleg a hiedelemvilágban mutatkozik meg. A Mezőség – írja Magyar Zoltán – „a néprajzkutatóknak, néprajzi gyűjtőknek, a táncházmozgalom életre hívóinak köszönhetően mára a folklórhagyományok intézményesült ápolásának, a folklorizmus jelenségének egyik leginkább ismert és egyszersmind tipikus terepévé vált – mindez néhány mezőségi falu esetében visszahatott a kultúra kibocsátó közegére is. Így például a Székhez közeli Ördöngösfüzes mezőségi viszonylatban hagyományőrző falu, ám mindez külső jegyekben (már nem hordják az egyébként is korán polgárosult helyi népviseletet) és tradicionális közösségi alkalmakban már csak évente néhány alkalommal nyilvánul meg. Noha az 1960-as évek elejére itt is megszűnt a fonó, és a falusi táncmulatságok is már csak az idősebb generációk emlékezetében élnek, a tovább élő folklór a helyi kulturális életben nagyon is kitapintható az ördöngösfüzesi muzsikusok, a falu magyar tánccsoportja, az országhatárokon túl is fel-fellépő hagyományőrző népi egyéniségei, köztük mesemondói révén. Jelzésértékű, hogy egy helyi születésű nyugdíjas tanár kezdeményezésére néhány éve a faluban helytörténeti múzeum létesült.”

Ördöngösfüzesen a banda általában négytagú, két prímás, kontrás és bőgős, azaz gordonos muzsikált együtt. A község zenéje és tánca eltér a környékbeli falvakétól. Bár a dallamrepertoár nagy része azonos, hangvétele egyedi.

Ördöngösfüzesen a Mezei család szolgáltatta a zenét: Mezei Ferenc (1907–1981) magyar cigányprímás, akit a faluban „Pikili”-nek hívtak, és akinek az apja, Mezei Ádám is muzsikus volt. Testvérei közül Dénes (1931–1968) szintén prímás volt; Mezei János „Táku” volt a bőgős (gordonos); és Mezei György „Nuku” volt a kontrás. Mezei Ferenc vele azonos nevű fia (1948), „Nelu” továbbvitte a muzsikásmesterséget, amelyet apjától tanult. Híres zenészek voltak a Pulykák, Pulyka Gyurica és Pulyka Ádám is.

A füzesi táncrend a következő tételekből áll: ritka magyar, sűrű magyar vagy sűrű fogásolás, verbunk (serény magyar vagy sűrű verbunk), csárdás és sűrű csárdás (zsidótánc). A leghíresebb gyűjtés az 1969-es, melyet Kallós Zoltán és Martin György gyűjtött. Ezen Lakatos Vasil, Mezei Ferenc „Pikili”, Mezei Nelu és Mezei Vasil muzsikálnak, a legénytáncot (ritka és sűrű fogásolás) Rostás Petru, illetve Réti János járja. Kiváló táncos volt még Hajdu Ferenc is. Híres énekes és mesemondó egyéniség Hideg Anna néni, aki gyakran jár Magyarországon is. Hideg Anna néni és még másik két füzesi mesemondó, Daruka Ilona és Kisláposi András meséiből, történeteiből kötet is készült (Magyar Zoltán: Tetűbőr belezna. Mentor, 2008).

Hajdu Ferenc így emlékezik a Forrásvidékeken című kötetben: „A kis tánc úgy volt, hogy a szülők fogadtak egy zenészt, s kibérelték a házat. A hat-hét éves gyerekek fél tízig s azon felül is mentek a táncra. Volt a magyar tánc, ez a legényes tánc abban az időben, utána csárdás, utána gyors csárdás s akkor valcer és így tovább. Megfogta az anya a kislányt vagy a fiút, kettőt erre, kettőt arra, s osztán ott szitáltak, nyüzsögtek a gyerekek, mint a hangyák a bolyban. Ez tartott úgy tíz-tizenkét éves korig. Onnan mentek a közbülső táncba. Minden ünnepkor volt tánc, karácsonykor, húsvétban, pünkösdben.” Elmeséli azt is, hogy kicsi korában az istállóban gyakorolt. Aztán „hatéves lehettem, megzendült a zene az ablak alatt. Karácsony volt, és a zenészek elindultak a falu végétől, bementek minden leányhoz és fiatalemberhez. Mi itt laktunk akkor is. Kiváló cigányzenészek voltak, Mezei Ferenc volt az egyiknek a neve. Abban az időben a cigányok konfirmáltak, de most mind románok lettek. Szegény Mezei egy román lakodalomban összeesett, ott meghalt. S ott maradt a lakodalom is el. Tessék elképzelni, úgy halt meg, munka közben.” Hajdu Ferencet még 85 éves korában is vitték fel a budapesti Hagyományok Házába fellépni, táncot tanítani.

Hideg Anna néni azt mondja a Forrásvidéken lapjain olvasható interjújában: „Nem tudom, mire fognak emlékezni az emberek, a jövő nemzedékek, ha kihalnak a mesemondók s a régi énekesek. Azért kell megörökíteni, hogy tudják az emberek, hogy volt régen, mert az a mesében mind megvan, s azért, mert ahogy Kallós Zoli bácsi mondja: mindaddig, ameddig magyarul énekelünk, táncolunk, addig magyarok vagyunk.”

S hogy honnan van a falu neve? Az egyik magyarázat szerint Nagyvárad bevétele után az onnan menekülő nemes lakosság egy része ide telepedett volna, és hogy a község Őr nevezettől vette volna nevét, és nem Ördöngös-Füzes, hanem Őr-Füzes volt, mivel darabontjai a szamosújvári rabok felett végeztek őrségi szolgálatot. Egy 1587-es feljegyzés szerint az „ördöngös” adaléknév onnan származik, hogy abban az évben a református paplakban „az ördög garázdálkodott”. A legelfogadottabb indoklás szerint azonban „Füzes nevét fűzfái után, ördöngös nevét veszedelmes, lápos, mocsaras helyen való fekvésétől kapta.”

* Az 1941. évi magyarországi népszámlálás eredményei.
A népszámlálási adatokban Boncnyíres, Füzesmikola és Kisszék lakossága is megjelenik.