Váratlan

A film, amely nagy hatást gyakorolt Lee Harvey Oswaldra

Szerző: Hahner Péter

Lewis Allen: Váratlan (Suddenly), 1954. Fekete-fehér amerikai film, 77 perc

Ez a film önmagában is színvonalas, izgalmas alkotás – ha nem is éppen különleges. Meglehetősen sok film szól arról, hogy gengszterek váratlanul megszállnak egy házat, túszul ejtve az ott tartózkodó, egyszerű embereket. E történetnek talán A megkövült erdő (The Petrified Forest, 1936), a Key Largo (1948) és a többször is megrendezett A félelem órái (The Desperate Hours, 1955, 1967, 1990) a leghíresebb és legsikeresebb változatai.

A film moziplakátja. Forrás: Wikipédia

A Váratlant az a motívum emeli ki a többi film közül, hogy a családi házat megszálló gengszterek nem kisebb feladatra készülődnek, mint az Egyesült Államok elnökének meggyilkolására. Amikor a filmet bemutatták, emberemlékezet óta nem került sor sikeres merényletre. Megkíséreltek ugyan egy-egy merényletet Franklin D. Roosevelt (1933) és Harry S. Truman ellen (1950), az utolsó sikeres elnökgyilkosság azonban 1901-ben zajlott le, amikor az anarchista Leon Frank Czolgosz halálra sebezte William McKinley elnököt.

A Váratlan kifejezetten olcsó film volt, négy hét alatt el is készítették. Sikerét a fordulatos, a feszültséget mindvégig fenntartó forgatókönyvnek és a kiváló színészgárdának köszönhette. Frank Sinatra az egy éve bemutatott Most és mindörökkével vált igazi sztárrá, de ebben a filmben is kiválóan alakította a sérülékeny lelkű, mániákus pszichopata gyilkost. (Mellesleg ez az egyetlen film, amelyben a „rosszfiú” szerepét játssza.) Sterling Hayden is meggyőző a karizmatikus, kemény rendőr szerepében.

A filmet valószínűleg elfelejtették volna, ha 1963. október 12-én a texasi Irving város egyik házában a tulajdonos, Ruth Paine két vendége, egy házaspár végig nem nézi a televízióban. A feleség később elmondta, hogy férje mereven, megkövülve, előrehajolva figyelte a cselekményt, le sem véve szemét a képernyőről. Az asszony Marina Nyikolajevna Pruszakova volt, férjét pedig Lee Harvey Oswaldnak hívták.

Oswald élete kudarcok sorozata volt. Iskoláit nem fejezte be, a tengerészgyalogságot otthagyta, majd 1959-ben úgy döntött, a Szovjetunióba emigrál. 1962 nyarán onnan is visszatért orosz feleségével és elsőszülött gyermekükkel. A házasság megromlott, s miután Dallasba költöztek, Marinán egy barátnő, a kvéker vallású Ruth Paine próbált segíteni. Felajánlotta Marinának, hogy költözzön hozzá, Irvingbe, s tanítsa őt orosz nyelvre. Oswald 1963. március 12-én postán megrendelt egy Mannlicher-Carcano típusú puskát, s április 10-e éjjelén az ablakon át rálőtt Edwin Anderson Walkerre, a jobboldali nézeteiről közismert, nyugalmazott tábornokra. Célt tévesztett, és az éjszaka leple alatt sikerült elmenekülnie. Majd terhes feleségét magára hagyva megpróbált Kubába, imádott Castrójához utazni, de nem kapott Mexikóvárosban vízumot. Mélységes csalódottsággal tért vissza Dallasba október elején.

Marina a barátnője házában várta a szülését, férje pedig újra hozzálátott munkát keresni. A hétvégeket ő is Ruth Paine házában tölthette, s az egyik ilyen alkalommal nézték meg feleségével a Váratlan című filmet. Mivel Oswald már korábban is megpróbált megölni valakit, nem állíthatjuk, hogy ennek a filmnek a hatására követte el pár hét múlva a merényletet Kennedy ellen. Mindazonáltal észszerű feltételezésnek tűnik, hogy könnyen azonosulhatott a Sinatra által alakított bérgyilkossal, aki ugyanolyan alacsony termetű, apa nélkül felnőtt, az árvaházat is megjárt, egykori katona volt, mint ő, és akit ugyanúgy lekommunistáztak, mint őt. A Sinatra által játszott személy ugyanúgy megvetette a tömeget és az amerikai ideálokat, mint Oswald, s arról beszélt, hogy azóta lett valaki, amióta fegyvere van. Ráadásul egy magasan fekvő ablakból tervezett rálőni az Egyesült Államok arra autózó elnökére. Egy amerikai történész úgy fogalmazott, hogy ha ez a film csak 5-10%-ban késztette Oswaldot a főszereplő példájának követésére, már az is sok.

Oswald a film megtekintése után négy nappal állást kapott a dallasi tankönyvraktárban. Kennedy elnök látogatásának útvonala ekkor még nem volt kijelölve. Csak november 8-án közölték a lapok, hogy a látogatásra 22-én kerül sor. 19-én pedig azt is közzétették, merre vezet majd a gépkocsisor útja. November 22-én Oswald felkereste feleségét, és hosszan kérlelte, költözzön vissza hozzá. Ki tudja, hogyan alakultak volna a történelmi események, ha az asszony nem azt válaszolja neki, hogy az egy hónapos kisbabával inkább a barátnőjénél marad? Másnap reggel Oswald búcsú nélkül távozott, jegygyűrűjét és pénze nagy részét hátrahagyva. Csak egy hosszúkás csomagot vitt magával.

A további események közismertek.

Kennedy megölése után a filmet nem forgalmazták tovább. Egyesek azt terjesztették, hogy Frank Sinatra, Kennedy egykori barátja kérésére vonták ki a forgalomból. Ezt azonban nem sikerült bebizonyítani, s Sinatra családja is szenvedélyesen tagadta. A filmet jó időre sikerült elfeledtetni, s ennek következtében a szerzői jogokat nem újították meg. Ennek köszönhető, hogy a videókazetták, majd a DVD-lemezek elterjedésével a filmet bárki árusíthatta, s így hazánkban is elérhetővé vált egy rendkívül olcsó kiadása. Jóval szélesebb körökben terjedt el, mintha fizetni kellett volna érte.

2001-ben az Amerikai Filmintézet felvette a 400 „leginkább szívet dobogtató amerikai film” jelölőlistájára. A végső, százas listára azonban már nem került rá. Ha viszont elkészítik egyszer a „végzetes következményekkel járó filmek listáját”, annak az élén lenne a helye.