Aknaszlatina – A máramarosi sóbányászat fellegvára

Bizonyára kevesen tudják, hogy ha like-vadász képet szeretnénk készíteni magunkról, amelyen a sós vízen mozdulatlanul fekve újságot olvasunk, nem kell a Holt-tengerig utaznunk több mint 2000 kilométert. Elég a Kárpát-medencében maradnunk, ugyanis itt is találhatunk hasonlóan sós tavakat – igaz, jelenleg egy időzónával ehhez is arrébb kell kirándulnunk, hiszen az ominózus állóvizek Kárpátalján, azon belül is Aknaszlatinán találhatók. Ez a turisztikai vonzerő már önmagában is indokolná, hogy kiemelten foglalkozzunk vele, de ha hozzátesszük, hogy a település annak ellenére, hogy Ukrajnában van, román-magyar többségű, valamint hogy egyes részeit épp a korábbi évszázadok sóbányászata miatt ökológiai katasztrófa (beszakadás) fenyegeti, ráadásul még a trianoni békediktátum torzító hatásait is közvetlenül tanulmányozhatjuk, nyugodtan nevezhetjük kihagyhatatlan helyszínnek. Szlatina esetében nem nagy csatákat, híres történelmi személyiségeket vagy komoly politikai eseményeket tekintünk át, hanem a sóbányászat sok évszázados hatásait, némi trianoni traumával súlyosbított, kevésbé ismert település mindennapjait.

Nagyszeben – Az erdélyi szászok „fővárosa”

A Déli-Kárpátok vonulatának közelében, a Szeben patak partján fekszik Nagyszeben városa, amely napjainkban a romániai Szeben megye (Județul Sibiu) székhelye. A települést a 12. században a Német-római Birodalomból érkező szász telepesek alapították, és a történelme során mindig is az erdélyi szászság kulturális és gazdasági központjának számított. A városra olykor a királyföldi németség, máskor viszont egész Erdély „fővárosaként” hivatkoztak, főként a 18. században, amikor az Erdélyi Főkormányszék székhelye volt, vagy éppen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő neoabszolutista rendszer idején, amikor innen irányították az erdélyi koronatartományt. A település alapvető német jellegéből adódóan a magyar népesség sohasem volt itt domináns.

Kerelőszentpál – Báthory István és Bekes Gáspár összecsapásának színhelye

Kerelőszentpál Maros megyében található községközpont, a Székelyföld, a Nyárádmente, a Mezőség, valamint a Küküllő-vidék peremén. 1575. július 8-án itt zajlott a kerelőszentpáli csata, mely Orbán Balázs szerint „Erdély függetlenségét s államiságát biztositá, mely az erdélyi fejedelemségnek lételét szilárd alapokra fekteté”. A település nevezetességei közé tartozik a Kápolnadomb és a Maros partján fekvő egykori Haller-kastély romos épülettömbje. Az utóbbi két évtized gazdasági beruházásai és ipari parkjai egyértelműen a megye egyik gazdasági csomópontjává emelték a települést. Évente augusztus végén kerül megszervezésre a hagyományos dinnyevásár vagy „szentpáli vásár”, amely a falunapokkal kiegészülve régi hagyományokat igyekszik átörökíteni.

Segesvár, az erdélyi Nürnberg

A Segesd-patak és a Nagy-Küküllő találkozásánál, a Küküllőmenti-dombvidék magaslatai által szegélyezett völgyben fekszik Segesvár városa, az egykori Nagy-Küküllő vármegye székhelye. A települést a 12. században a Német-római Birodalomból érkező szász telepesek alapították, és történelme során mindvégig a királyföldi németség egyik kulturális és gazdasági központja volt. Festői szépségű környezete miatt a „Küküllő gyöngye” névvel is illetik, míg az egykori külföldi utazók „erdélyi Nürnberg”-ként” is hivatkoztak rá.

Close Bitnami banner
Bitnami