Báthory Erzsébet születése

Báthory Erzsébet Magyarország egyik legelőkelőbb családjából származott. Apja, Báthory György a család ecsedi, anyja, Báthory Anna a somlyói ágából származott. Báthory Anna Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király húga volt, ő hívta össze az első protestáns zsinatot. Erzsébetet 1575-ben hozzáadták Nádasdy Ferenc báróhoz, a kiváló katonához, akit „fekete bégnek” is neveztek. Az esküvőre a Habsburg-dinasztia tagjai is küldtek nászajándékokat. A házasság nem szerelemből született, inkább afféle érzelemmentes szerződés volt két arisztokrata család között. Az asszony a csejtei várban élt (ma: Čachtice, Szlovákia), sok gyermeket szült, de csak három vagy négy érte meg a felnőttkort. 1604-ben megözvegyült. Thurzó György nádor 1610-ben váratlanul letartóztatta Erzsébetet. A vád így hangzott: „Több leányt és szűzet és más nőket, akik a lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különböző nemeivel megölt és megöletett.” Perre nem került sor, Báthory Erzsébetet a csejtei várban tartották fogva. Szobáját befalazták, s csak egy szűk nyíláson keresztül kaphatott vizet és élelmet 1614-ben bekövetkezett haláláig. Három bűntársát, két asszonyt és egy férfit, kivégezték.

A 18. században kezdtek terjedni azok a legendák, melyek szerint Báthory Erzsébet azért gyilkolt, hogy szépségét a fiatal lányok vérében fürödve megőrizhesse. A korabeli vallomásokban ennek semmi nyoma sincs, s köztudott, hogy a kiontott vér igen gyorsan megalvad, fürödni legfeljebb hígítva lehetne benne. A 19. század romantikus írói és történészei azonban tovább fokozták a borzalmakat, s Báthory Erzsébetet több száz lány haláláért nyilvánították felelősnek. A horror- és vámpír-történetek népszerűségének köszönhetően a 20. században a „csejtei várúrnő” világhírűvé vált. Számtalan novella és regény hősnője lett, dalokat, operákat írtak róla, több videó-játék, képregény és színdarab, s mintegy félszáz film idézte fel alakját. Az Erkölcstelen mesék (1974) című francia filmben a híres festő lánya, Paloma Picasso is eljátszotta a szerepét. A szórakoztatóipar termékeinek persze egyre kevesebb közük volt a történelemhez, Báthory Erzsébetet egyes filmekben „Drakula grófnő” néven emlegettek, máskor pedig „Frankenstein nagynénjének” nevezték. A híres McFarlane Toys játékgyártó vállalat harmadik szörnysorozatának készletében is helyet kapott a világtörténelem állítólag leghírhedtebb gonosztevői, Attila, Drakula, Raszputyin, Hasfelmetsző Jack és Billy the Kid mellett. 

Miközben a nagyvilág szórakoztatóipara egyre rettenetesebb színben tüntette fel Báthory Erzsébetet, hazánkban az 1970-es évektől ezzel ellentétes folyamat játszódott le: egyre többen megkérdőjelezték bűnösségét. Hetyéssy István (Igazságot Báthory Erzsébetnek, kézirat, OSZK. Fol. Hung. 3303, 1969), Nagy László (A rossz hírű Báthoryak. Bp. 1984, Kossuth), Szádeczky-Kardoss Irma (Báthory Erzsébet igazsága. Bp. 1993, Nesztor) és Várkonyi Gábor (Mítoszaink nyomában. Kolozsvár, 2013, Komp-Press—Korunk. 113—124. o.) is úgy vélekedett, hogy a „csejtei várúrnő” egy koncepciós eljárás ártatlan áldozata volt. Így jelent meg a Tündérkert című, 2023-ban készült magyar tévéfilm-sorozatban is, amelyben Shakespeare-t (!) olvasó, bölcs, jótékony, gyógyító asszonyként mutatták be.

A legalaposabb magyarázatot Nagy László dolgozta ki. Szerinte Báthory Erzsébet arra készült, hogy szembeforduljon a Habsburg-uralommal, s át akart pártolni rokonához, Báthory Gábor erdélyi fejedelemhez. Mivel ezzel a teljes vagyonelkobzás büntetését vonta volna magára, az örökség miatt aggódó fia és vejei, Nádasdy Pál, Zrínyi Miklós és Homonnai Drugeth György olyan bűnt fogtak rá, amellyel félreállíthatják az útból, de halála után mégis átvehetik a vagyonát. Megalkották a szolgálólányokkal való kegyetlenkedés vádját, mert az ezért járó büntetés nem vont maga után vagyonelkobzást. 

Péter Katalin történész azonban az iratok áttanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy „elméletben a gondolatsor egyetlen eleme sem elképzelhetetlen. A nyomozáshoz kapcsolódó tények ismerete nélkül csak maga az alapszituáció gyanús, mert a Habsburg-uralommal elégedetlen arisztokrata asszony alakja 1610-ben nem életszerű.” (A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet. Bp. 1985, Helikon. 70. o.) Ekkorra ugyanis véget ért Bocskai István felkelése, és a magyarországi arisztokraták nem csak megbékéltek a Habsburg-uralommal, de egymás után kapták a kitüntető figyelem jeleit az új királytól, II. Mátyástól. Ezeket az éveket Péter Katalin kifejezetten „az új király és a rendek mézesheteinek” nevezi. A politikával nem foglalkozó Báthory Erzsébetnek semmi oka sem volt arra, hogy az erdélyi fejedelemhez pártoljon, és bizonyítékokat sem találhatunk erre. Érdemes rápillantani a térképre is: Csejte közelebb van Bécshez, mint Budához, az erdélyi fejedelemséghez való csatolását a legvadabb álmodozók sem tudták volna elképzelni.

Thurzó György nádor ráadásul igen alaposan kivizsgálta az ügyet. Nehéz elképzelni, hogy egy koncepciós eljárásról levelezett volna éveken át II. Mátyás királlyal. Ráadásul a nádor magánleveleiben ugyanúgy számolt be a feleségének a történtekről, mint hivatalos irataiban a királynak. Az általa elrendelt nyomozás során mintegy 290 tanút hallgattak ki, akik hasonlóan adják elő a történteket, s Péter Katalin szerint az eltérések inkább arról vallanak, hogy a tanúk nem beszéltek össze, de nem ébresztenek kételyeket az eset megtörténtével kapcsolatban. Az egyszerű tanúk vallomásai nagyjából megegyeznek a kínvallatásnak alávetett bűntársak vallomásaival: minden állításuk szerepel a tortúra mellett kiszedett vallomásokban. Olyan tanú pedig egyáltalán nem akadt, aki ne látta volna a kínzások nyomait. Az eljárás során egyáltalán nem a terhelő tanúkat végezték ki, ahogy ezt egyesek állítják, hanem a bűnrészeseket. Az ügyet pedig nem zárták le az ő kivégzésük után sem. Az is kiderült, hogy Magyari István evangélikus prédikátor még Nádasdy Ferenc életében nyilvánosan „kiprédikálta” Báthory Erzsébetet, és felszólította, hogy hagyjon fel bűntetteivel. Az asszony erre nem tagadással válaszolt, hanem fenyegetőzéssel. 

Olyan elképzelések is napvilágot láttak, hogy II. Mátyás a kincstár tartozásai miatt indított Báthory Erzsébet ellen olyan pert, amely fej- és jószágvesztést vont volna maga után. Péter Katalin azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy „nem minden Habsburg uralkodó volt állandóan azzal elfoglalva, hogy a magyarok ellen pereket koholjon… A Bocskai-szabadságharcot koncepciós perek robbantották ki közvetlenül, II. Mátyás éppen ezért nem engedhetett meg magának ilyeneket. Nem volt nagy kaliberű politikus, de… annyit még ő is megértett, hogy nem vezetheti be újra a szabadságharc előtti módszereket.” (81. o.) Az eljárást ráadásul nem is a király kezdeményezte, hanem a nádor.

Minden jel arra mutat, hogy Thurzó György bizonyítottnak találta a szadista gyilkosságokat, a tettenérést és a vizsgálatokat a rokonok kérésére hajtatta végre, majd az ő kérésükre mondott le a per megrendezéséről is. A bíróság ugyanis kénytelen lett volna fejvesztésre ítélni Báthory Erzsébetet, a vérpadon történő kivégzés azonban végtelenül megalázó lett volna az egész családra nézve. Ezért a nádor a korabeli jogszokást követve kijelentette, hogy az egyszer már tetten ért személyt nem lehet újra megidézni, s az asszonyt per nélkül, élethossziglan bezáratta. 

Péter Katalin alapos elemzése arról győzheti meg az olvasót, hogy Báthory Erzsébet valóban szadista gonosztevő volt. Valószínűleg a 20. század megszámlálhatatlan politikai perének és koncepciós eljárásának tulajdoníthatjuk, hogy oly sokan akadnak, akik el sem tudják képzelni, hogy személyében az ország főtisztviselői valóban a bűnösre és nem az ártatlanra sújtottak le.