Mária Terézia átköltöztette a nagyszombati egyetemet Budára

1777. március 6-án intézkedett Mária Terézia arról, hogy a Pázmány Péter által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem kerüljön át az ország székhelyére, Budára.

Azt követően, hogy Buda meghódítása után, 1543-ban az oszmán csapatok Esztergomot is elfoglalták Esztergomot, a káptalan és az érsek Nagyszombatba települtek. Ekkortól kezdve ez a cseh úton (via Bohemica) fekvő, Pozsonytól alig ötven kilométerre található, szabad királyi város vette át egészen 1822-ig a magyarországi katolikus egyház központjának a szerepét. 1561-ben itt alapította Oláh Miklós érsek (1553–1568) az első magyarországi jezsuita kollégiumot és itt tartották a 16-17. századi egyházmegyei és egyháztartományi zsinatokat. A Telegdi Miklós apostoli adminisztrátor (1573-1586) által alapított nagyszombati nyomda közvetlen elődje volt az Egyetemi Nyomdának, ahol például Káldi György katolikus magyar bibliafordítása is megjelent. 

Jóllehet az érseki székhely a 17. század elejétől már inkább Pozsonyban működött, a káptalani és iskolai központ még jó ideig  Nagyszombatban volt. Különösen azért, mert Pázmány Péter érsek (1616–1637) 1635-ben a jezsuita kollégiumot egyetemmé fejlesztette. Pázmány 1635. május 12-én írta alá az egyetem alapítólevelét. Öt hónappal később, október 18-án II. Ferdinánd magyar király megerősítette Pázmány  alapítását és a nagyszombati egyetemet felruházza az egyetemeket megillető jogokkal: “Hogy pedig ennek a Nagyszombatban fölállított egyetemnek a tekintélyéből és díszéből mi se hiányozzék, ami csak adományozható neki és tagjainak a mi császári és királyi kegyünk teljéből, császári és királyi oklevelünkkel határozzuk és egyúttal rendeljük, hogy ez az egyetem (...) mindazokkal az összes és egyes kiváltságokkal, mentességekkel, kivételekkel, kitüntetésekkel, előjogokkal, tehetségekkel, jogokkal, engedelmekkel és kegyekkel éljen, élhessen és képes legyen élni, melyekkel a római birodalombeli összes osztrák hercegi országok- vagy tartományokbeli bármely helyű és nemzetiségű többi gymnasiumok, akadémiák és egyetemek élnek, használják, hatalmukban van és örvendenek nekik, bármiféleképpen, szokásból, vagy joggal; mi ezennel kipótolván bármely jogi, vagy ténybeli hiányt, amik esetleg a fentiekben előfordultak vagy előfordulhatnak. Legfőképen pedig a birodalom határaiban és a mi örökös tartományainkban felállított egyetemeknek, úgymint a kölninek, bécsinek, mainzinak, ingolstadtinak, prágainak, olmützinek, grázinak összes jogait és kiváltságait a mi császári és királyi hatalmunk teljéből ennek a mi nagyszombati egyetemünknek adjuk és adományozzuk teljes hatállyal…”

Ezt követően, november 13-án az első két karon – a Bölcsészeti és a Teológiai Karon – megkezdődött az oktatás. A Magyar Királyság részét alkotó felföldi megyékben a 17. században egymást érték rendi felkelések és a különböző háborús események következtében, amelyek többször is megzavarták, szüneteltették az oktatást. 1663 nyarán például a közeli Érsekújvár török kézre jutása miatt menekültek el a diákok és a tanárok. Időközben Lippay György érsek (1642-1666) és Szelepcsényi György érsek (1666–1685)  szemináriumokat és kollégiumokat is alapított. 1667-ben pedig sikerült megszervezni és elindítani a jogi kart. 1683-ban Kara Musztafa török nagyvezér és Thököly Imre kuruc fejedelem közös hadjárata volt az oka annak, hogy néhány évig szünetelt a Teológiai Kar működése. Jóllehet 1683-ban Esztergom is végleg fölszabadult az oszmán uralom alól, a káptalan és az egyetem továbbra is Nagyszombatban működött. A Rákóczi-szabadságharc idején nem kellett szünetet elrendelni, de 1710-ben, az országos pestisjárvány miatt egy évig nem lehetett oktatni. Az egyetem 1769-ben újabb karral, a Mária Terézia által évek óta szorgalmazott Orvosi Karral bővült.

A nagyszombati egyetem életében döntő változásokat hoztak a királynő uralkodásának tanulmányi reformjai: a királynő udvari tanácsadója, Gerhard van Swieten előbb a bécsi egyetem reformját vitte végbe, majd 1753-ban ezt a reformot léptette életbe a jezsuita egyetemeken. A Bölcsészeti Karon az addigi három év helyett két évre csökkent az oktatási idő, szigorították és korlátozták az egyetemi fokozatok megszerzésének rendjét. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatását követően a nagyszombati  egyetem állami oktatási intézménnyé vált, ami nagymértékben közrejátszott abban, hogy Mária Terézia elérkezettnek látta az időt, hogy 1777. március 6-i keltezéssel rendeletet adjon ki az egyetem Budára költöztetéséről: “...az említett Budára költöztetendő királyi egyetem ott a királyi várban lévő épületben helyeztessék el, melyet rezidenciánknak jelöltünk ki – ezt minden járulékával, úgymint az istállókkal és a majorsággal, mely eddig a Vácra költöztetendő angolkisasszonyok hasznát szolgálta, valamint minden más tartozékával, bármely néven nevezzék is, továbbá a régi akadémiai iskolákkal és a megszűnt társaság kollégiumának kertjével együtt – kegyelmesen ráruházzuk és neki juttatjuk; következőleg, hogy a várbeli épületeket, melyeket eddig az említett angolkisasszonyok laktak, az előbbiekkel együtt az ezen munka hiánytalan végbevitelére kiküldött királyi bizottság hívünk, Nitzky Kristóf gróf, valamint Kempelen Farkas, híveink belső tanácsosa és Szabó András esztergomi kanonok és a teológiai kar igazgatója személyében kegyes rendelkezésünk alapján – a megfelelő módon történő átadással – tőletek, híveinktől vegye át az elébb említett királyi egyetem nevében, a régi budai akadémiai iskolákat pedig, a megszűnt társaság budai kollégiumának kertjével, a tanulmányi alaptól úgy, hogy a budai vár belső felszerelését mindaddig érintetlenül kell hagyni, míg ezen királyi bizottság oda nem ér és ki nem választja azt, amit szükségesnek gondol az egyetem és akadémia számára akár árát is megfizetve fenntartani.”  A négy karból álló álló egyetem ekkor már az ország legjelentősebb felsőoktatási intézménye volt, és ezért is fontossá vált, hogy az ország ismét ténylegesen fővárossá vált székhelyére, Budára költözzön.

Rövid hét év után, 1784-ben II. József az egyetemet  a budai várból áthelyezte Pestre, ahol az intézmény magyarországi jogutódjai ma is megtalálhatóak. Merthogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem magát ugyanúgy a Pázmány által alapított universitas „örökösének” tekinti, mint ahogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem szintén saját őseként kezeli a nagyszombati intézményt. Mi több, jelenleg Nagyszombatban működő szlovák tannyelvű Nagyszombati Egyetem (Trnavská univerzita) is büszkén hivatkozik a pázmányi örökségre és 2025-ben ünnepélyesen megemlékezett az Universitas Tyrnaviensis alapításának 390. évfordulójáról.