Károlyi Gyula megalakítja aradi ellenkormányát

1919. május 5-én alapította meg aradi ellenkormányát gróf Károlyi Gyula erdélyi származású arisztokrata, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 

Miután 1919. március 21-én Budapesten megalakult a tanácsköztársaság és a Kommunisták Magyarországi Pártja vette át a hatalmat,a régi dualista államhoz köthető politikusok közül azok is, akik Károlyi Mihály és Berinkey Dénes népkormányai idején még aktívan politizáltak,  (pl. Teleki Pál, Bethlen István) elmenekültek a fővárosból. Tekintélyes részük Bécsben talált menedéket, ahol Bethlen vezetésével hamarosan megalakították az Antibolsevista Comitét (röviden: ABC). Károlyi Gyula viszont a román megszállást egyelőre elkerülő Arad környékére menekült, itt feküdtek ugyanis családi birtokai, és ő volt a városnak és a vármegyének 1906–10 közötti koalíciós kormány idején a főispánja. A gróf, aki egyébként Károlyi Mihály unokatestvére volt, ebben az alföldi városban alakította meg a bolsevikokkal szemben álló ellenkormányát, zömmel a városi értelmiségből minisztereket maga mellé. Károlyi mellett például Varjassy Lajos pénzügyminiszter, Barabás Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter, és az igazságügyi tárcát megszerző Pálmai Lajos is aradi illetőségű volt. Mindazonáltal ennek a kormánynak a  tagjai nem képviseltek valós súlyt a korabeli magyar politikai életben.  

Ráadásul alig kezdte meg működését Károlyi Gyula kormánya,  a román királyi hadsereg pár nap múlva megszállta a várost és a minisztereket Mezőhegyesre internálta. Közülük páran a franciák által megszállt Szegedre menekültek, ahová május 30-án Károlyi Gyula is megérkezett, és létrehozta az első szegedi kormányt. A Tisza-parti városban az ellenforradalom kitört az elszigeteltségből, összehangolhatta tevékenységét a bécsi ABC-vel, annak számos tagját később meg is hívta a kormányba. Az ABC-nek május 30-án már 4 miniszteri széket ajánlottak fel, miközben a kormányfő Károlyi Gyula maradt. Külügyminiszteri tárcát kapott Teleki Pál, honvédelmi miniszternek pedig Horthy Miklóst, a Monarchia flottájának otrantói hősként emlegetett ellentengernagyát kérte fel. A későbbi kormányzó 1919. június 6-án a Károlyi-kabinet tagjaként hozta létre rendeleti úton Nemzeti Hadsereget, melynek magját a Gömbös Gyula által 1918 őszén szervezett Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) kommunistaellenes különítményei adták. Károlyi vezetésével még ezen a napon létrejött a többségében ugyanazokból a miniszterekből álló második szegedi kormány , amelynek megalakítását jórészt formai okok indokolták, például a miniszteri székek csökkentése, illetve az ABC-ből választott némelyik miniszter tartós távolléte. 

Július 12-én a P. Ábrahám Dezső vezette harmadik ellenforradalmi kormány vette át a hatalmat, amikor a Horthy Miklós vezette önálló Fővezérség is létrejött, amely augusztus 9-e után végleg kikerült a hadügyminisztérium felügyelete alól. Az ellenforradalom irányítása ekkortól katonai kézbe ment át és gyakorlatilag a Horthy-rendszer megszilárdulásáig a Fővezérségnél, azaz Horthynál maradt. Miután augusztus 1-jén a tanácsköztársaság megbukott és az ország egyre nagyobb területei kerültek román megszállás alá, a lefegyverzés elkerülése érdekében a Nemzeti Hadsereg Szegedről Siófokra költözött át, ahonnan, az antant hatalmakkal való alkudozás eredményeképp végül 1919. november 18-án vonulhatott be Budapestre. A P. Ábrahám Dezső vezette kabinet még augusztus 23-án lemondott a fővárosban augusztus 6-án kormányt alakító Friedrich István javára. Horthy és az ő támogató szegedi politikusi kör pedig az antant elismerése révén hamarosan befolyást szerzett Budapesten is, lerakva a világháború utáni ellenforradalmi rendszer alapjait. 

Bár Károlyi Gyula Aradon alakította meg első kormányát, a Horthy-rendszer születésének később mégis Szeged lett a szimbóluma: emiatt szokás szegedi gondolatról is beszélni, mivel az ellenforradalmi erők ebben a városban váltak jelentős tényezővé. Maga Károlyi Gyula 1919. július 12 után hosszú időre visszavonult a politikától, de később is jó barátságot ápolt a kormányzóval, aki Bethlen István 1931-es lemondása után egy időre miniszterelnökké is kinevezte az akkor már 60. életévét betöltő grófot.