„A nap, amikor Brazília megállt” – Pelé ezredik gólja
„Játszottam világbajnoki döntőt, játszottam döntőket a Santosban is,de soha nem voltam annyira ideges, mint amikor azt a büntetőt rúgtam.”
Szerző: Porogi András
Megosztás
„Játszottam világbajnoki döntőt, játszottam döntőket a Santosban is,
de soha nem voltam annyira ideges, mint amikor azt a büntetőt rúgtam.”
(Pelé)
1969. november 19-én a Santos—Vasco da Gama mérkőzésen a Rio de Janeiro-i Maracana stadionban szerezte pályafutásának 1000. gólját Pelé, a 20. század legnagyobb labdarúgója. Egész Brazília és a helyszínen közel 90.000 néző izgatottan várta a pillanatot, ami a meccs 78. percében jött el. Pelét a tizenhatoson belül szabálytalanul választották el a labdától, amiért a játékvezető, a magyar származású Károlyi Márton büntetőt ítélt. A tizenegyest Pelé rúgta, és – jóllehet a Vasco kapusa jó irányba vetődött – a pontos és gyors lövés a kapu bal oldalába vágódott. A gól után Pelé is a kapuba futott, megcsókolta a labdát, de addigra már a játékteret ellepték a berohanó fotóriporterek, újságírók és rádió tudósítók. A játékot nem lehetett tovább folytatni, Pelét a lelkes tömeg a vállára emelte és úgy vitte körbe a stadionban. Még egy mikrofont is tartottak eléje, és ő meghatottan, könnyes szemekkel így nyilatkozott: „Szeretném, hogy ez a pillanat a szegény gyerekeké legyen, Brazília minden gyermekéé.”
A gól, ami a brazil történelembe az ’O Milésimo’ néven vonult be, több volt, mint sportesemény: a brazil nemzet nagy pillanata. „Az ezredik gól után olyan lettem, mint egy közkincs. Bárhova mentem, mindenki az ’O Milésimo’-ról beszélt” – nyilatkozta később Pelé. De a világ nagy újságjai is a címlapon hozták a hírt az ezredikről. Mindenki tudta: Pelé nemcsak a legjobb futballista, de világszerte ismert kulturális jelkép.
Pelé 1940. október 23-án született Edson Arantes do Nascimento néven a brazíliai Três Corações városában. A Pelé becenevet iskolatársaitól kapta. Szegény körülmények között nevelkedett, még labdára sem tellett; gyermekkorában társaival rongylabdával (rongyokkal és újságpapírral kitömött zoknival) játszott. Már korán feltűnt rendkívüli futball tehetsége, még nem volt 16 éves, amikor bemutatkozott az FC Santos felnőtt csapatában, és a győzelemből mindjárt góllal vette ki a részét. 17 évesen már tagja volt a svédországi világbajnokságon szereplő brazil válogatottnak; az elődöntőben Franciaország ellen mesterhármast szerzett, és a döntőben is két gólt lőtt Svédországnak, amiből az elsőt mindmáig a világbajnokságok történetének egyik legszebb góljaként tartják számon. Így lett Pelé 17 évesen minden idők legfiatalabb világbajnoka.
Pelé csaknem egész pályafutását egyetlen klubban töltötte, 1956—1974-ig viselte az FC Santos mezét, ahol tízszer nyerte el a Sao Paolo-i állami bajnoki címet, hatszoros brazil bajnok, kétszeres Libertadores Kupa-győztes (1962; 1963), sőt ugyanezen években csapatával megnyerte az Interkontinentális Kupát is. Jóllehet akkoriban még ritkaságszámba ment dél-amerikai játékosok európai idegenlégióskodása, Pelét néhány nagy európai klub – a Real Madrid, a Juventus, a Manchester United vagy az Internazionale – már 1958 után igyekezett elcsábítani – eredménytelenül. 1961-ben a brazil kormány példátlan módon hivatalosan „nemzeti kinccsé” nyilvánította Pelét, és megtiltotta a külföldre igazolását, de ő maga sem szorgalmazta a távozást: „Nem akartam elhagyni Brazíliát, mert itt volt a szívem, és itt akartam örömet szerezni az embereknek.” – nyilatkozta később. Csak pályafutásának levezető szakaszában, 1975 és 1977 között igazolt a New York-i Cosmos csapatába a futball egyesült államokbeli népszerűsítése érdekében.
Pelé az 1958-as VB után még kétszer, 1962-ben és 1970-ben nyert világbajnoki címet, ami egyedülálló a világ labdarúgásában. Zseniális focista volt, gyors, erős, mindkét lábával nagyszerűen lőtt, ördöngösen cselezett és 175 cm-es magassága ellenére kiválóan fejelt. Nem véletlenül nevezték O Rei-nek (a Királynak), O Genio-nak (Zseninek), és közmegegyezés volt abban, hogy futballistaként mindenki felett állt. Magyarországon leginkább Fekete Gyöngyszemként (A Pérola Negra) emlegették.
Pelé pályafutása során összesen 1363 mérkőzésen lépett pályára, és azokon 1281 (a Guinness rekordok szerint 1279) gólt szerzett. Csak a hivatalos mérkőzéseket figyelembe véve 812/757 az arány. Hozzá hasonló gólszerző eredményeket azóta csak Cristiano Ronaldo és Messi tudott felmutatni, de még egyikük sem érte el az 1000. gólját. A gól/meccs arányokat figyelembe véve Pelé a 0,93-mal felette áll a 0,79-es Messinek és a 0.74-es Cristiano Ronaldonak.
Pályafutását követően is számos elismerésben részesült: az angol királynő lovaggá ütötte, három évig töltötte be hazájában a sportminiszteri posztot; volt az UNESCO jószolgálati nagykövete és Michael Caine és Sylvester Stallone mellett szerepelt a részben Magyarországon, a Hidegkúti stadionban forgatott Menekülés a győzelembe című filmben is. 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad sportolójának választotta, a Time magazin pedig felvette a 20. század 100 legfontosabb embereinek listájára.
Brazíliában mindmáig a legnagyobb nemzeti hősként tisztelik, a világ számára pedig minden idők legnépszerűbb játékát, a futballt megszemélyesítő ikonná vált.