A szomszédos államok magyarságpolitikája a két világháború között
Bárdi Nándor cikke a Rubicon Online Rubicon rendezvények rovatában
Szerző: Bárdi Nándor
Megosztás
A trianoni határokon kívül élő kárpát-medencei magyarok száma 1930 körül 2,6 millió fő volt. Ugyanezeken a területeken 1910-ben 3,3 millióan, az 1938–1941. évi terület-visszacsatolások után 3,24 millióan vallották magukat magyarnak. Az 1920-as években a térség valamennyi országában jelentősen megnőtt az államalkotó nemzetek aránya a kisebbségek rovására. 1910 és 1930 között a Trianon utáni Magyarország határait nézve a magyarok aránya 88,4 százalékról 92,1 százalékra, Csehszlovákián belül, a mai Szlovákia területén a cseh–szlovákok aránya 58 százalékról 72 százalékra, Erdélyben a románoké 54 százalékról 58,2 százalékra növekedett. Magyarország népessége az 1920. évi 7,98 millióról 1930-ra 700 000 fővel nőtt és 1941-re a Trianon előtti országterülettel számolva 9,32 millióra emelkedett.
Milyen asszimilációs és homogenizációs törekvések jellemezték a szomszédos országok nemzetiségi politikáját? Mit tudott tenni a magyar állam a külhoni magyarok védelme érdekében? Hogyan alakultak Magyarország diplomáciai kapcsolatai a szomszédos államokkal?
...
A teljes cikk ide kattintva olvasható a Rubicon Online Rubicon rendezvények rovatában.
A cikk megjelenését a Rubicon Intézet Nonprofit Kft. támogatta.