Guy Fawkes és a puskapor-összeesküvés

Nagy-Britanniában minden év november 5-én éjjel hatalmas máglyák fényei világítják meg az eget. Az angol gyermekek Guynak nevezett rongybabát készítenek, majd este tűzijáték és örömtüzek közepette elégetik. A látványos népünnepély azonban nem egy vidám legendára, hanem a brit történelem egyik legvakmerőbb és legveszélyesebb összeesküvésére emlékeztet. De ki volt ez a titokzatos Guy, és miért lett az ünnep központi alakja? A lángoló bábuk mögött vallási feszültségek, árulás és puskaporos hordók drámai története húzódik meg.

„Remember, remember the Fifth of November”

A november 5-i ünnep már több mint négyszáz éves múltra tekint vissza Angliában. Eredetéről árulkodik egy régi, 1870 táján született dalocska, amelyet a Guy bábu feláldozásakor itt-ott ma is énekelnek: 

„Remember, remember the Fifth of November, 
The Gunpowder Treason and Plot,
I know no reason
Why the Gunpowder Treason
Should ever be forgot.”

„Emlékezzetek, emlékezzetek november ötödikére, 
a puskaporárulásra és az összeesküvésre!
Semmi okunk arra,
hogy a puskaporárulás
valaha is feledésbe merüljön!”

A versnek vannak vérszomjasabb strófái is, melyeket ma már ritkábban énekelnek: 

„ A rope, a rope, to hang the Pope
A penn'orth of cheese to choke him,
A pint of beer to wash it down,
And a jolly good fire to burn him.”

„Kötelet, kötelet, felakasztani a pápát!
Egy penny ára sajtot, hogy megfulladjon!
Egy pint sört, hogy lemossuk,
S jó nagy tüzet, megégetni!”

Katolikusüldözés Angliában

Ha e népszokás eredetét keressük, fel kell idézni, milyen helyzetben voltak a katolikusok Angliában a 16. század második felében, I. Erzsébet királynő uralkodása idején. Az anglikán államvallás követői egyszerűen ellenségnek tekintették őket, hazafiatlan, gyanús személyeknek, akik nem az angol uralkodó, hanem egy „idegen”, a római pápa alattvalóinak tekintik magukat. Anglikán istentiszteletre kellett járniuk, a katolikus miséért börtön járt, s több ezren fizettek büntetésként nagy összegeket katolikus vallásuk miatt. A katolikus papokra pedig tortúra és kivégzés várt.

Amikor 1603-ban, Erzsébet királynő halála után a skót király, VI. Jakab örökölte a trónt (Angliában I. Jakab néven), az angol katolikusok reménykedni kezdtek. Jakab kálvinista volt ugyan, de igen toleráns, ráadásul felesége, Anna királyné áttért a katolikus hitre. A királyné a pápához írott egyik levelében arra célzott, hogy férje vallásszabadságot adhat az angol katolikusoknak. Angliában egy-két évig az a szóbeszéd járta katolikus körökben, hogy még Jakab is áttérhet a hitükre. Annál nagyobb volt a csalódásuk, amikor Jakab bejelentette, hogy mélyen megveti a „babonás pápista vallást”, és előkészületeket tett a katolicizmus törvényen kívül helyezésére.

Az összeesküvés

A katolikus nemesség egy kis csoportja 1604-től összeesküvést szőtt Robert Catesby, egy magas, vonzó, karizmatikus és forrófejű fiatalember vezetésével. Társai, Thomas Percy, Francis Tresham,  Robert Keyes és a többiek mellé csatlakozott egy bizonyos Guy Fawkes is. 1570-ben született Yorkban, egy kisnemesi ügyvéd családjában. Apja halála után anyja beházasodott egy katolikus családba, és fia is katolikus neveltetésben részesült a yorki Szent Péter Iskolában. Az ifjú Fawkes eladta birtokát, átkelt a kontinensre, ahol a katolikus Spanyolország zsoldosaként harcolt Hollandia és Franciaország ellen. Ezután az ír katolikusokat támogatta, majd újra Spanyolországba utazott, ahol felajánlotta, hogy Angliában lázadást robbant ki az anglikán egyház és I. Jakab király ellen. Vörösesbarna hajú, nagy bajszú, szakállas óriás volt, akiről az a hír terjedt, hogy igen tapasztalt katona.

Az összeesküvők azt tervezték, hogy felrobbantják a londoni parlament épületét, amikor a király és a walesi herceg részt vesz a két ház ülésezésén, és így egy csapásra megszabadulnak a királyság valamennyi politikai vezetőjétől, több mint félezer személytől. Ezzel egy időben vidéken is felkeléseket robbantanak ki, trónra ültetik a király ifjabb gyermekeinek egyikét, lehetőleg a népszerű Erzsébet hercegnőt, s külföldi segítséggel visszaállítják az országban a katolikus államvallást.

Állítólag először egy kibérelt házból próbáltak alagutat ásni a parlament épülete alá, ezt az alagutat azonban a vizsgálat során nem találták meg, s talán nem is létezett. Annyi viszont bizonyos, hogy bérbe vettek egy pincét, közvetlenül a Lordok Háza alatt, ahol nem kevesebb, mint harminchat hordó puskaport helyeztek el. A hordók tetejére vasrudakat halmoztak a nagyobb hatás kedvéért. Guy Fawkes 1605 májusában Európába utazott, hogy támogatást szerezzen, visszatérése után pedig magára vállalta a robbantás végrehajtását. 1605. november 4-én betelepedett a sötét pincébe, és várta, hogy mikor rakhat tüzet a felhalmozott faanyagból. Nem volt öngyilkos merénylő: abban reménykedett, hogy a tűz csak lassan terjed át a hordókra, s neki még lesz ideje a Temzén keresztül elmenekülni.

Az egyik összeesküvő, Francis Tresham lelkiismeretét azonban bántotta, hogy a robbanásnak a katolikus vallású lordok is áldozatául esnek majd. Catesby ezt elfogadható áldozatnak tekintette a „nemes ügy” érdekében, Tresham azonban október 26-án a következő levelet küldte el sógorához, Lord Monteagle-hez:

„Azt tanácsolom neked, hogyha kedves az életed, találj valami kifogást, és ne vegyél részt a parlament ülésezésén. Mert Isten és ember úgy döntött, hogy megbünteti e kor gonoszságát. És ne vedd könnyen e figyelmeztetést, hanem vonulj vissza vidékre, ahol biztonságban várhatod az eseményt. Mert bár látszólag semmi jele a nyugtalanságnak, rettenetes csapást zúdítanak e parlamentre, és ők mégsem látják majd, hogy kitől kapják. Ne vesd meg e tanácsot, csak javadra válhat, nem károdra, a veszély pedig el is múlt, ha elégeted e levelet!”

A lord ismertette a levelet az uralkodó magántanácsának tagjaival, a király is tudomást szerzett róla, s elrendelte, hogy ellenőrizzék a környező épületeket. November 4. délutánján a lordkamarás egy ellenőrző csapat élén benézett a pincébe, de Fawkes meg tudta győzni, hogy ő csak egy szolga, aki a tüzelőt őrzi. Ezután még nyolc órán át várakozott, s csak a sarkantyúit csatolta fel, hogy ezzel már ne kelljen időt töltenie a menekülésnél. A király furcsállta a jelentéseket, és Thomas Knyvet fegyvermestert visszaküldte a pincékbe. Ő tartóztatta le Guy Fawkest, akinél zsebórát és gyufát találtak, s azt is felfedezték, hogy a vasrudak és a szén alatt puskaporos hordók vannak.

A megtorlás

Fawkest november 5. hajnalán vezették a király elé. Amikor egy lord nekiszegezte a kérdést, hogy mit akart csinálni ennyi puskaporral, így válaszolt: „Visszarobbantani benneteket, skót koldusokat, ősi hegyeitekbe!” Jakab király csodálattal adózott Fawkes bátorságának, s az ókori rómaiakhoz hasonlította őt. De azért átadták a hóhéroknak, akik csak többnapos kínvallatással tudták kiszedni belőle társai nevét.

Az összeesküvők természetesen elmenekültek Fawkes letartóztatásának hírére. Catesby követőinek kis csoportjával Straffordshire-be vágtatott, ahol az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy egy tábortűz mellett fogja megszárítani a magukkal hozott s az esőben megnedvesedett puskaport. Egy szikra jóvoltából így aztán mégiscsak sor került egy jókora robbanásra, ha nem is éppen akkor és ott, ahol az összeesküvők szerették volna. Többen összeégtek, az egyikük megvakult, maga Catesby pedig tűzharcba kezdett az érkező katonákkal, és végül egy Szűz Mária-képet magához szorítva halt meg. 

Az első négy összeesküvőt 1606. január 30-án végezték ki. Guy Fawkesra másnap, 31-én került sor, Thomas Wintour, Ambrose Rookwood és Robert Keyes társaságában. Az efféle főbenjáró bűnöknek az volt a büntetése, hogy az elítéltet felakasztották, de mielőtt meghalt volna, levágták, kiherélték, kibelezték, lefejezték és felnégyelték. Fawkes lépett utoljára a vérpadra. Bár hangosan bocsánatot kért a királytól és az államtól, nem vált meg a katolikus hitét jelző keresztjétől. Amikor pedig a nyakára tették a hurkot, olyan ügyesen leugrott a vérpadról, hogy azonnal kitörte a nyakát, és az eljárás további részét már csak a holttestén végezhették el. Három másik összeesküvőt külön végeztek ki.

A puskapor-összeesküvés, mint oly sok más merénylet, pontosan az ellenkezőjét érte el annak, amire eltervezői törekedtek. Angliában alaposan felerősödött és rendkívül tartóssá vált a katolikusellenesség. Katolikus nem lehetett se jogász, se katonatiszt, se gyám; fegyvert csak bizonyított önvédelem esetén használhatott, és nem szerezhetett egyetemi végzettséget. A katolikusokat anglikán házasságra, keresztelőre és temetésre kötelezték. Egészen 1797-ig nem szavazhattak a helyi, 1829-ig pedig a parlamenti választásokon. Egy 1613-as törvényjavaslat azt is felvetette, hogy a katolikusok viseljenek vörös kalapot, mint a zsidók Rómában, vagy csíkos zoknit, mint a bolondok. A parlament üléseinek megnyitása előtt pedig mindmáig átkutatják a Lordok Háza pincéit.

Guy Fawkes rongyból készített figuráját először 1605. november 5-én égették el rituálisan. Ez volt az egyetlen korábbi ünnep, amely Cromwell kormányzása idején is fennmaradt, bár nem egészen világos, hogy a királyt kivégző és a parlamentet feloszlató katonatisztek miért hagyták megünnepelni a király és a parlament megmenekülésének évfordulóját. A restauráció idején, amikor II. Károly király öccse és örököse, a leendő II. Jakab áttért a katolikus hitre, a november 5-i tüntetések olyan erőszakossá váltak, hogy 1683-ban betiltották az örömtüzeket és tűzijátékokat. A dicsőséges forradalom (1688–1689) után a szertartás visszatért, s a 18. század végétől a londoni gyermekek pénzt koldulva járták a várost a Guy Fawkest jelképező, kitömött figurával, amelyet elégettek.