Pereskedés Óbudáért

Az óbudai Szent Péter és Szent Pál-főplébániatemplomban, a déli bejárat felett található egy igazi ritkaság, a jogászok és pereskedők védőszentjét ábrázoló festmény. De vajon miért ábrázolnak egy középkori breton szentet, Szent Ivót (eredeti francia nevén Yves) a 18. század közepén Óbudán? Hol volt ez a kép eredetileg, és miért került ebbe a templomba? Ki rendelte meg a festmény elkészítését? Milyen perhez hívta segítségül a szentet a kép megrendelője?

Óbuda és a Zichyek

Óbuda területét I. Lipót (1640–1705) német-római császár és magyar király 1659-ben Zichy István (1616–1693) kamaraelnöknek adományozta. Zichy István 1655-ben lett a pozsonyi Magyar Udvari Kamara elnöke, és bárói címet, majd 1679-ben grófi címet kapott az uralkodótól. A család Buda visszafoglalása után tudta ténylegesen birtokba venni Óbudát. A magyar lakosok száma nagyon megfogyatkozott a török idők alatt, ezért 1698-tól a birtokszerző fia, II. Zichy István (1647–1700) németeket telepített le Óbudán, így jelentősen megnőtt a lakosság lélekszáma, és többségbe kerültek a katolikusok. 

II. Zichy István koronaőr, Szabolcs vármegye főispánja vitéz katona volt, több ostromban és csatában harcolt a törökök ellen. Birtokait fia, Zichy Péter (1674–1726) örökölte, aki Zsámbék örökös főkapitánya, szabolcsi főispán, kamarás, királyi főasztalnokmester és belső titkos tanácsos volt. Zichy Péter gróf első felesége homonnai Drugeth Klára volt, akihez férje szerelmes verseket írt, amelyek fenn is maradtak. Egyikben útra kelvén így búcsúzik hitvesétől:

Elbúcsúzván tőle
Már bucsumat vészem,
Víg kedvem letészem,
    Elindulok utamra;
Kivánom semmi bút,
Hanem mint forráskút
   Áradjon vigasságra.
Isten áldomása
Kinek nincsen mássa, 
   Kérem, szálljon magára.

Az verscsinálónak
Úgy mint sajátjának
  Egyébbel ne fizessen: 
 

Adjon egykét csókot,
Mondjon olyan szókot
  Kedve még is lehessen:
Búját felejthesse
Gondját temethesse,
  Vígan visszatérhessen.

Ebből a házasságból született Ferenc (1701–1783) nevű fia, aki papi pályára lépett és 1743-tól győri püspök lett. Zichy Péter második felesége II. Rákóczi Ferenc főgenerálisának, gróf Bercsényi Miklósnak a lánya, Zsuzsanna (1691–1745) lett. Az ő számára egy német nyelvű imakönyvet állított össze házasságkötésük alkalmából. A kézzel írott imakönyv ma az ELTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található. 

A Zichyek óbudai uradalmában az évek során jelentősen emelkedtek a földesúri jövedelmek, aminek főbb oka a betelepítések és a bevándorlás miatt a lakosság lélekszámának gyors növekedése, valamint a szőlőtermesztés fejlődése volt. 1726-ban, Zichy Péter halála után Zichy Ferenc (az első feleségtől származó fiú) és féltestvére, az akkor még kiskorú Miklós között éveken át húzódó pereskedés zajlott Óbuda birtoklásáért. Végül özvegy Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsannának sikerült elérnie, hogy övé és fiáé, Miklósé maradjon az óbudai uradalom. 

A per

Az özvegy grófnő halálának évében, 1745-ben Zichy Ferenc győri püspök megállapodott Zichy Miklóssal (1709–1758), hogy fenntartja magának az öröklés jogát, ha féltestvére fiúutód nélkül halálozna el. Így tehát amikor 1758 februárjában Zichy Miklós gyermektelenül halt meg, a birtok mind az ősiség jogán, mind az 1745-ben kötött megállapodás értelmében a püspököt illette. Özvegy Zichy Miklósné Berényi Erzsébetet (1715–1796) azonban hiába szólította fel Zichy Ferenc a birtok átadására, a grófnő nem akarta átengedni az értékes óbudai uradalmat. Ezt követően Zichy Ferenc összefogott a család másik ágán leszármazott fiági utódokkal, és úgy döntött, hogy perrel szerzi meg az óbudai birtokot az özvegytől. 

Még ebben az évben, 1758-ban a kincstár is pert indított az óbudai uradalomért mint egykori koronabirtokért. Grassalkovich Antal (1694–1771) gróf, kamaraelnök volt ennek a kezdeményezője. Az 1659-es adománylevélben az uralkodó Zichy István „fiágú utódainak örökösen” adta Óbudát. Ekkortól lett Óbuda koronabirtokból földesúri mezőváros. A mindkét oldalról felsorakoztatott érvek és a korabeli joggyakorlat miatt a pereskedés évtizedekig is elhúzódhatott volna, Grassalkovich Antal beavatkozásának és taktikázásának köszönhetően azonban nyolc év múlva befejeződött. 

Grassalkovich meggyőzte özvegy Zichy Miklósnét arról, hogy nincs esélye megtartani az óbudai birtokot, jobban jár, ha megegyezik a kincstárral. 1766-ban jött létre a megállapodás, melynek értelmében az özvegy nagy összegű készpénz (100 ezer forint) és életjáradék (évi 16 ezer forint) ellenében az óbudai uradalmat átengedte az uralkodónak. Ezenkívül fizettek az özvegy grófnőnek az óbudai kastély berendezési tárgyaiért, valamint visszakapta házát a budai Várban. Grassalkovich Antal személyes közbeavatkozásának köszönhetően lett Óbuda újra koronabirtok. 

Az óbudai Zichy család által építtetett, kiscelli trinitárius templomba 1758-ban rendelték meg a mellékoltárakat. Ebben az évben kezdődött meg a pereskedés Óbudáért, melynek során az özvegynek egyedül kellett szembeszállnia férje rokonságával és a kincstárral. A kiscelli templomban az özvegy grófnő védőszentje, Szent Erzsébet oltára mellett kapott helyet Szent Ivó (Yves) oltára, aki a pereskedők és az özvegyek védőszentje. 

Szent Ivó

Ivó (Yves) Bretagne-ban született 1253-ban. A párizsi egyetemen filozófiát, teológiát és egyházjogot, a későbbiekben polgárjogot is tanult. Mivel ellenszolgáltatás nélkül vállalta a nincstelenek képviseletét, a „szegények ügyvédjének” nevezték. 

Egy 1866-ban kiadott, Szentek élete című kötetben így írnak róla:

Amint az egyházi jogtudományokat kitünő sikerrel elvégezte, egész buzgósággal karolta fel azon özvegyek, árvák és szegények ügyét, kiknek a felsőbbségnél pörük, avagy egyéb hasonló bajuk volt; de szegénységök miatt ügyvédet nem kaphattak, aki irataikat fogalmazta s pörüket vezette volna. Ivó minden fizetés nélkül elkészité számukra a megkivántató irományokat, vitte pöreiket, jártkelt a birákhoz s az ő ügyeikre nagyobb gondot fordított, mint a magáéira.

1303-ban hunyt el, 50 éves korában, és 1347-ben avatták szentté; ünnepe május 19-re esik. Ő az ügyvédek, az egyházjogászok, a bírák, a törvényszolgák és a közjegyzők, tehát minden jogszolgáltatásban tevékenykedő személy védőszentje, valamint a plébánosok, özvegyek, árvák és Bretagne lakosságának pártfogója. 

1766-tól özvegy Zichy Miklósné budavári palotájában lakott, és a Nagyboldogasszony-templomban két oltárt állíttatott 1777-ben: Szent Ivó és Szent Ada (Aja) oltárát. Mindketten a pereskedők védőszentjei. Szent Aja (†714 körül) özvegy grófnő volt, aki birtokait egy bencés kolostorra hagyta. Halála után pereskedés folyt a birtokokért, ekkor a sírból hallatta szavát a pereskedőkkel. 

Az oltárkép

A kiscelli trinitárius templom egykori Szent Ivó-oltárának festménye fennmaradt. A templom és a mellette lévő kolostor a Zichy család bőkezű támogatásával épült meg, főoltárán a mariazelli kegyszobor másolatát őrizték, amelyet még Zichy Péter készíttetett. A templomot 1760. szeptember 8-án szentelték fel, és népszerű búcsújáróhely volt, évente több ezer zarándok kereste fel. A Kiscellben történt csodás eseményeket, gyógyulásokat feljegyezték a trinitárius szerzetesek. 

II. József 1783-ban elrendelte a trinitárius rend feloszlatását, így kiscelli trinitárius kolostor és templom épülete a kincstár tulajdonába került. A kolostor ingóságait 1784-ben, a templom barokk berendezését pedig 1785-ben árverezték el. A Szent Ivót ábrázoló oltárképet Lachner Gáspár kántor vásárolta meg és az óbudai Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplomnak ajándékozta. Ma is ott van a déli oldalbejárat felett a festmény, amelyen Szent Ivóhoz folyamodnak a szegények, aki peres ügyirataikat égi segítséggel intézi el. A mennyei segítségnyújtás ábrázolásaként egy felhőkön megjelenő angyal nyújt át Szent Ivónak egy iratot.

A festmény nem szignált, azonban a péceli Ráday-kastély freskóival, illetve Scherwitz Mátyás (1701 k. – 1771) budai festő képeivel kimutatható stiláris rokonság alapján feltételezhető, hogy ő készítette a Szent Ivó-oltárképet. Bebo Károly (1712–1779) szobrászművész 500 rajnai forintot kapott az oltárépítmény elkészítéséért, amit 1759-ben fejezett be.

A kiscelli trinitárius templom oltáraira vonatkozóan fennmaradt egy német nyelven írt tervezet (címe: Kurzer Entwurf Deren in dme Hoch-gräflich Zichy-Berényi Marianischen Gottes-Haus, sich befindlichen Altären). Ebből a Szent Ivó-oltárt, mind a festményt, mind az oltárt díszítő szobrokat leíró rész magyar fordítása:

„Az utolsó kápolna, tehát ami a templom bejáratánál jobb kéz felől az első, Szent Ivónak, egy szent ügyvédnek és az igazság védelmezőjének van szentelve. Az oltárképen világi papként lengő ruhaujjakkal és talárban áll (mert általános püspöki helynök, helyettes és jogi hallgató volt). Körülötte különféle bajba jutott férfiak és nők serege gyűlt össze, valamint szegény árva gyerekek láthatók római viseletben. Továbbá látható, amint ők néhány írásos kérelmet és perügyiratot nyújtanak át neki, ő pedig bal kezét feléjük nyújtva ezeket átveszi. Jobbját azonban arcával együtt az ég felé emeli, ahonnan egy angyal néhány „Fiat”-tal aláírt ügyiratot hoz le neki. 

Továbbá a két külső nagyobb angyal közül az egyik a mérlegserpenyőt mint az igazság jelképét, a másik pedig a törvénykönyvet a papi föveggel tartja a kezében, mert mielőtt az igazságtalanságtól elnyomottak közbenjárója lett, ő életében a jog doktora és védelmezője volt. Olvasható azonban az életrajzában, hogy egyszer a szentmiseáldozata közben, az átváltoztatás alatt egy tüzes gömb jelent meg az oltár felett, ezért mutatja a középső puttó a felemelt kelyhet az ostyával, a másik pedig a tüzes gömböt tartja fent a levegőben, miközben a harmadik elcsodálkozik ezen.”

A festő a tervezethez képest egy kevésbé mozgalmas kompozíciót és kevesebb alakot festett meg: csak egy nőt és egy gyermeket ábrázolt a festményen.

Érdekesség, hogy a Szent Ivót ábrázoló festmény 2004-ben néhány hónapra visszakerült eredeti helyére, a kiscelli egykori trinitárius templomba, amely már évtizedek óta kiállítótér. Ekkor rendezték meg ugyanis a Mariazell és Magyarország, egy zarándokhely emlékezete című kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában 2004. május 28. és szeptember 12. között.