Szent-Györgyi Albert – a Nobel-díjas tudós kapcsolata Szegeddel

„Valamilyen ismeretlen ok folytán a természet a magyar pirospaprikát a legcsodálatosabb aszkorbinsav raktárral látta el” – írta Szent-Györgyi Albert. A paprika és a benne lévő, hatalmas mennyiségű C-vitamin világsikeréhez természetesen kellett az is, hogy ezt a tényt valaki fel is fedezze. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjat érdemlő kutatásait nagyrészt Szegeden végezte, de a városhoz rengeteg más szállal is kötődik a neves biokémikus. 

Mi volt a nagy felfedezés tudományos háttere? Mennyire szoros a kapcsolat Szent-Györgyi Albert munkássága, valamint Szeged városa között? Milyen indokkal kapta meg az orvosi-élettani Nobel-díjat? 

Életútja

Szent-Györgyi Albert (1893–1986) apai ágon földbirtokos-, anyai ágon nagy múltú orvosdinasztiába született. Medikus katonaorvosként részt vett az I. világháborúban, a fronton tanúsított bátor magatartásáért Ezüst Vitézségi Érmet kapott. A pesti egyetem után Pozsonyban, Berlinben, Hamburgban, Leidenben, Groningenben, Londonban, az Egyesült Államokban, végül Cambridge-ben kutatott, ahol kémiai doktorátust szerzett. 1930-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívására tért haza családjával Magyarországra, és átvette a számára létrehozott orvosi kémiai tanszék vezetését Szegeden. Nobel-díjat érdemlő kutatásainak jelentős részét itt végezte. A kutatást lehetővé tévő egyetemi infrastruktúra a magyar államnak, Szegednek és a Rockefeller Alapítványnak volt köszönhető. Szent-Györgyi 1930 és 1944 között, pályájának zenitjén élt és dolgozott Szegeden.

Szent-Györgyi Albert rendkívül sokoldalú, nagyszerű személyiség, diákjait és pályatársait támogató oktató, haladó szellemiségű gondolkodó volt. Egész életében az emberiséget szolgáló orvosi, kutatói, nevelői munkát végzett. „Romantikus és szertelen, liberális és lázadó, könnyed, szinte lezser, és kemény. Színes, ellentmondásos egyéniségéhez a természet tisztelete, a munka szeretete, mások munkájának megbecsülése, az emberi és tudományos szerénység egyaránt hozzátartozott. Korai típusa volt a modern tudósnak” – írták róla a Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi gyűjtemény című, gazdag tanulmánykötetben, amelyben kortársak, pályatársak, tanítványok emlékeznek vissza a tudósra. Erős kötődése Szegedhez és ennek szavakban és tettekben megnyilvánuló bizonysága egészen különlegessé teszi őt számunkra.

Itthon orvosi, természettudományos, biológiai és felsőoktatási bizottságok, illetve 1939 és 1943 között a felsőház tagja volt. A tudományt és az azzal járó ismertséget arra használta föl, hogy kiálljon a békéért és a demokráciáért. Közismert volt háborúellenességéről: 1943-ban Isztambulban egy tudományos előadása apropóján titkos tárgyalást folytatott az angol szövetségesek képviselőivel Magyarország háborúból való kiugrásának lehetőségeiről. A sikertelen kísérlet után, a német megszálláskor Hitler személyesen adott parancsot elfogatására, ezért bujkálni kényszerült. 1945 és 1947 között már az újonnan alakult nemzetgyűlés tagja volt. Félezer publikációjáról tudunk, a tudományos írások mellett vannak köztük istenfélő versek és a biológus szemével az emberiségről megfogalmazott tudomány- és társadalomfilozófiai gondolatok. A fiatal nemzedéknek írta Az őrült majom című könyvét, amit a legfontosabb háborúellenes művek közé sorolnak.

A kommunista fordulat évében, 1947-ben Amerikába emigrált, a massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le, ahol a Tengerbiológiai Laboratórium Izomkutató Intézetének élén folytatta Szegeden megkezdett kutatásait. Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Szent-Györgyi az emigrációból még visszatért hazájába: 1973-ban a Szegedi Biológiai Központ átadására látogatott Szegedre, ennek alkalmából a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták. 

Szegedi fogadtatásakor így nyilatkozott az egyetemi lapnak: „Én ma egy másik országban dolgozom, a kutatások terén kifejtett igyekezetem az egész emberiségé, de hadd ragadjam meg a jó alkalmat, annak kijelentésére; én magyar ember vagyok és ide tartozom. Örömmel és azért jöttem hazámba, hogy újra meglátogassam azokat a helyeket, ahol éltem, dolgoztam, találkozzam azokkal, akikkel együtt dolgoztam, meggyőződjem arról, mivé fejlődtek a tanítványaim.” Tagja volt annak az amerikai delegációnak, amely 1978-ban az Egyesült Államokból hazahozta a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. 1986-ban hunyt el az Egyesült Államokban.

A nagy felfedezés háttere

A biológia és az orvostudomány számára a paprika legértékesebb összetevői a kapszaicin mellett a vitaminok. Megtalálhatók benne az A-vitamin provitaminjai (karotinok), a B1- és B2-, C- és P-vitamin. Utóbbi összetevőt, amit később a flavonoidok közé soroltak, Szent-Györgyi nevezte el P-vitaminnak, és ő fedezte fel, hogy a P-vitamin a C-vitaminnal kombinálva jelentős érfalvédő hatással rendelkezik. A vitaminok között vitathatatlanul a C-vitamin a legjelentősebb: antioxidáns, a paprikában csökkenti a zsírok-olajok avasodását, a színezőanyagok bomlását. A szegedi paprikatörténet szempontjából pedig azért van különös jelentősége, mert 1932-es felfedezése révén a szakirodalomban, tudományos leírásokban örökre összekötik a C-vitamint Szent-Györgyi Alberttel, Szegeddel és a paprikával.

A legenda szerint Szent-Györgyi nem szerette a paprikát, más forrás szerint unta, így egyik este, amikor felesége paprikát adott neki a vajas kenyér mellé vacsorára, zsebre vágta és átsétált vele a laborjába – az egyetem orvostani intézete azokban az években a mai Déri Miksa iskola épületében működött –, ahol néhány óra leforgása alatt a maga számára is megdöbbentő eredményt produkált az egy szem, paradicsom alakú, ma pritaminként ismert paprikából. A pritaminlé elszíntelenítette a jódoldatot, ami hexuronsav jelenlétére utalt. Ezt az anyagot kereste évek óta! 

A hexuronsav egy redukáló anyag, késlelteti az oxidációs folyamatot. Ekkor már tudták, hogy az emberi szervezetnek szüksége van rá, és azt is tudták, hogy a növények és az állatok képesek szintetizálni. Ismerték az összegképletét, de az állati mellékvesekéregből és citrusfélékből kinyert parányi mennyiség kevés volt ahhoz, hogy az anyag kémiai felépítését is vizsgálhassák. 1932 tavaszán tengerimalacokon folytatott kísérletekben Szent-Györgyi igazolta, hogy a hexuronsav nem más, mint a régóta kutatott C-vitamin, a skorbut ellenszere. A pontos kémiai szerkezet ismeretéhez azonban több anyag kellett, ezért keresett más forrást és így találta meg azt a paprikában. 

A felfedezés éjszakája után nagyszabású laboratóriumi kísérlet kezdődött. A Kálvária téri intézet néhány napig úgy nézett ki, mint egy mezőgazdasági feldolgozóüzem: mindenki paprikát pucolt, darált. 2 tonna nyers paprikából fél kg kristályosított hexuronsavat, kristályos C-vitamint tudtak előállítani. A kísérlet segített tisztázni az aszkorbinsav kémiai szerkezetét, megerősítette annak vitamintermészetét. A kísérlet nem elszigetelt jelenség volt, több kutató foglalkozott vitaminkutatással és a hexuronsavval. Szent-Györgyi többüknek küldött a kristályos anyagból mintát, majd nyugat-európai tudományos körúton mutatta be kísérleti eredményeit. A hexuronsavat rövidesen aszkorbinsavra keresztelték át, és az egész világon úgy tekintettek a paprikára, mint a C-vitamin kincsesbányájára.

Szent-Györgyi felfedezése az édes pritaminpaprikára vonatkozott, amit ő végig szegedi paprikának nevezett, pedig a szegedi paprika alatt már akkor is elsősorban a fűszerpaprikát értették. A szegedi fűszerpaprikások siettek bebizonyítani, hogy a nyers fűszerpaprika-fajták C-vitamin-tartalma legalább olyan magas, mint az étkezési paprikáké, így a kétféle paprika a történetben egybemosódott. „Azt hiszem, a paprika megfelelően előkészített konzerv alakjában elsőrangú kiviteli cikk lesz. Vizsgálataim hatása talán már az idei paprikapiacon is érezhető lesz” – nyilatkozta Szent-Györgyi. Így is lett, mind az étkezési, mind a fűszerpaprika-piacra jelentős hatással volt a felfedezés, amely új megvilágításba helyezte a növényeket. 

Világraszóló siker

A nyers paprikadarálmányt a különböző konzervgyártók Vitapric, Pritamin, Vipa és Papravit néven dobták piacra a következő években. (Főleg a II. világháború idején volt nagy keletje a magyar paprikakrémnek a német hadseregben, aminek a háborúellenes Szent-Györgyi valószínűleg egyáltalán nem örült.) A kutatók ajánlása a napi szükséglet kielégítésére egy csapott kávéskanál volt a darálmányból, súlyosabb betegségek okozta hiányok megszüntetésére öt kiskanált javasoltak. Szent-Györgyi a Vitapric termékből nyert profitból fejlesztette a szegedi laboratóriumot, ahol a következő években világszínvonalú biokémiai kutatás folyt. 

A felfedezésből mindenki igyekezett kivenni a maga hasznát. A városvezetés újraindította a szegedi paprika propagandáját. A fűszerpaprika-nemesítők friss lendülettel fogtak a csípősségmentes fűszerpaprika-fajták előállításába, nőtt a termőterület. A paprikások azt remélték, megszűnik a túltermelés problémája; eddig csak fűszerként, innentől kezdve vitamindús élelmiszer-alapanyagként, étrend-kiegészítőként kerül forgalomba a paprika, így többszörösen kelendő lesz! A következő években szárnyalt a paprikaexport: a világválság előtti időhöz képest két-háromszoros mennyiséget értékesített az ország, különösen az USA-ba és Argentínába nőtt a kivitel. 

A felfedezés a harmincas években lázban tartotta Szegedet. A paprika csodaszer lett, már három fontos értékmérővel rendelkezett: a piros szín mellett a kapszaicin- és C-vitamin-tartalma gyógyszeralapanyaggá avatta, sokan a vitamingyártásban látták a szegedi paprika jövőjét. A szegedi egyetemen behatóan vizsgálták a C-vitamin és a kapszaicin klinikai alkalmazhatóságát, orvostani hatásait. 

Az orvosi-élettani Nobel-díj odaítélése a „biológiai égésfolyamatok, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis terén tett felfedezéseiért” és átadása 1937-ben megkoronázta Szent-Györgyi munkásságát. Az indokolásban így méltatták: „A Szent-Györgyi által felállított új tételek teljesen új helyzetet teremtettek a kémiában. Szent-Györgyi elméletei és kísérletei magyarázták meg a katalizációnak eddig teljesen ismeretlen lefolyását. 1933-ban kezdődik meg tulajdonképpen Szent-Györgyi fölfedezéseinek sorozata, amelyeket rendkívüli gondossággal és alapossággal végzett Szegeden. Éles meglátása képessé tette őt arra, hogy a lényeget elkülönítse a lényegtelentől.” A C-vitaminnal kapcsolatos szegedi kutatásai és a Nobel-díj világhírnevet hoztak számára: számos nyugat-európai egyetem díszdoktorrá avatta, előadásokra, tudományos bizottságokba hívták világszerte. A Nobel-díjjal járó aranyérmet az orosz–finn háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel, amit 1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolt vissza, azóta is ott őrzik.

A Karolinska Intézet különleges, „aranyötvözetű, szattyánkötésű” diplomáját egyedi tervezésű paprikanövény ábrája és azon városok nevei díszítik, ahol Szent-Györgyi tudományos pályája során megfordult. Az eredeti diplomát Szent-Györgyi massachusettsi munkahelyének könyvtárában, másolatát a Dóm téren őrzik. A diplomára utalva nevezte a világsajtó Szent-Györgyi Nobel-díját „Paprika-díjnak”.

Mindenki lelkesen és boldogan üdvözölte a „Méltóságos Professzor Urat”. A paprikásoknak különösen sok okuk lehetett a köszönetre. Obermayer Ernő a paprikakutatók és -nemesítők nevében, Dinnyés Ferenc szegedi festőművész „a szegedi paprikapiacok és paprikahasító lányok festőjeként” köszönte meg a díjat. A Szeged és Szeged-vidéki Fűszerpaprika Termelők Szövetsége ezzel a pátosszal köszöntötte: „A mi életünk tartalmasabb lett, szemünk ragyogóbb, kitartásunk fokozottabb lesz, munkánk pedig talán még eredményesebb, mert Méltóságos Professzor Úr szinte korszakot jelentő felfedezései és tudományos eredményei útján újból a magyar paprikára terelődött a világ figyelme… Áldja meg az Isten!”

Szent-Györgyi Albertet a Nobel-díj végleg összekötötte Szegeddel és a szegedi egyetemmel. Miután Svédországból felhívták a hírrel, hogy övé a Nobel-díj, másnap így nyilatkozott az újságoknak: „Első utam ma Klebelsberg koporsójához vezetett — mondotta. Neki köszönhetem, hogy Magyarországon vagyok, az ő lelkének nagysága hozott vissza ide. Azóta is az ő eszméjének szolgálatában állok és mindig az ő elgondolásainak próbáltam megfelelni.” Szeged városa villát építtetett a család számára Újszegeden, őt pedig díszpolgárrá avatták. Az avatáson dr. Pálfy György polgármester köszöntőjére Szent-Györgyi szerényen így válaszolt: „Boldog vagyok, ha munkám csak kismértékben is leróhatta a tudomány és az egyetem háláját a város iránt […] a szellemi munka éppúgy nélkülözhetetlen téglája egy nemzet épületének, mint a földműves fáradozása.”

Szent-Györgyi beszéde az avatáson, rá annyira jellemzően, sokkal többről szólt: 

„De azt a magas helyet, melyet e város a maga életében a kultúrmunkának szánt, ezt a helyet a város már régen tettekkel jelölte ki. Mikor a világháború megfosztotta földjétől, vagyonától, fojtó határokkal vette körül s szinte elvette tőle a lélegzés lehetőségét, akkor ez a város a legnagyobb megpróbáltatás idején életét és biztonságát nem drótsövényekben kereste, hanem megnyitotta kapuit a tudás, az új igazságok pártatlan keresői előtt, akkor ez a város a legnagyobb áldozatok árán hajlékot adott az egyetemnek, melyet mások elüldöztek. Ez a város Klebelsberg szavát követve helyét a nap alatt a kultúra békés fegyvereivel akarta kivívni, létjogosultságát a műveltség, az emberi tudás ápolásával és terjesztésével akarta bebizonyítani. És ez a város most is, mindennek dacára él és virágzik kétezer ifjú diák vérével az ereiben. Ez a város élő bizonyságát adta az én hitvallásomnak, hogy az önvédelem egyetlen biztos fegyvere a mások iránti jóakarat, hogy jóléthez csakis munka, becsületes, önzetlen munka, építés és összefogás, nem pedig kurjongatás és rombolás vezet. Hogy az egyetlen, ami bennünket elesettségünkben felemelhet, létjogosultságunkat a nagy világ előtt szegénységünkben is bebizonyíthatja, az a kultúra, a tudás, a tudomány és a művészet, melyben egyforma szava van kis és nagy nemzeteknek. Ha a város példáját a nemzetek is követnék, ma az emberiség egy boldogabb jövőnek nézne elébe.”

Szent-Györgyi tudományos felfedezése idején úgy tűnt, egyedül a paprika teszi lehetővé a tiszta C-vitamin nagyobb mennyiségű gyártását, az 1940-es évektől azonban sikerült szintetikus, olcsóbb úton előállítani az aszkorbinsavat, nem kellett hozzá sem étkezési, sem fűszerpaprika. Mindazonáltal a szegedi paprika a köztudatban végleg hozzákötődött a C-vitaminhoz. Szent-Györgyi élete végéig szívesen fölemlegette Szeged városa és a szegedi paprika szerepét kutatásában, a közvélemény pedig a mai napig „Paprika-díjnak” nevezi a Nobel-díjat. Szent-Györgyi Albert életműve, tudományos munkássága és szellemi öröksége, valamint a C-vitamin megyei értéktárunk része.