„Szív nélkül semmit!” – Tudományos tanácskozás Türr István születésének 200. évfordulója tiszteletére

Baja megyei jogú város a 2025-ös esztendőt Türr István születésének 200. évfordulója alkalmából Türr-emlékévvé nyilvánította. Az ünnepségsorozat részeként november 21-én tudományos tanácskozást, 23-án pedig szoboravatást tartottak a városban. Az eseményen a Rubicon Intézet képviseletében előadóként részt vett Varga Dániel is. Kollégánk beszámolójából kiderül, hogy a Baja város önkormányzata és a Türr István Múzeum által közösen rendezett konferencián milyen előadások hangzottak el, valamint milyen további programokat tartottak, amelyekkel méltó módon emlékeztek meg a város dicső szülöttjéről.

A jeles emlékév alkalmából Türr István életútjáról szóló tanácskozást tartottak a bajai városházán. Köszöntőbeszédet mondott Zsigó Róbert, Baja és térsége országgyűlési képviselője, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese; Bari Bernadett, Baja megyei jogú város polgármestere; Gabriele La Posta, a Budapesti Olasz Kulturális Intézet igazgatója és N. Kovács Zita, a Türr István Múzeum és Bácskai Művelődési Központ igazgatója.

Az első előadó Pete László történész, a Debreceni Egyetem oktatója, az MTA doktora volt, aki A „rettenthetetlen magyar” – Türr István, a katona címmel tartott előadást. Türr 1842-ben állt be az osztrák hadseregbe, hét évvel később azonban dezertált. Levéltári források tanúskodnak arról, hogy már az osztrák hadseregben kiváló katona volt, derekasan harcolt – például az 1848-as milánói felkelés idején is – az olasz szabadságharcosok ellen. Dezertálása után megfordult többek között Badenben, ahol a helyi felkelőkkel együtt küzdött. Érdemei okán kinevezték ezredessé, a tény azonban – hogy ilyen fiatalon léptették elő, ráadásul nem is Magyarországon harcolt – később sokaknak szúrta a szemét. Pete elmondta, hogy Türr már a nevezetes 1860-as Garibaldi-féle hadjárat előtt – a krími háború, illetve az 1859-es alpesi hadjárat idején – jelentős hírnévre tett szert. Az olasz egyesítési harcok során leginkább a vakmerőségével tűnt ki: gyakran emelték ki bátorságát és gyors döntéseit, stratégaként azonban nem tartozott a legnagyobbak közé. Katonai karrierjét az olasz királyi hadsereg altábornagyaként fejezte be.

Pasquale Fornaro történész, a Messinai Egyetem nyugalmazott professzora a „Türr, Olaszország és az olaszok” című előadásában ismertette, hogyan fonódott össze Baja szülöttjének élete a Risorgimentóval, az itáliai egyesítési törekvésekkel, illetve milyen kapcsolatot épített ki a helyi politikai és katonai vezetéssel. Türr a Garibaldi-féle 1860-as hadjárat egyik kulcsszereplője, majd Nápoly és környékének katonai kormányzója volt. Karrierje azonban nem állt meg itt, hiszen később az olasz hadsereg altábornagyává, illetve II. Viktor Emánuel tiszteletbeli hadsegédjévé is kinevezték. Magas társadalmi rangjához a házassága is hozzájárult, ugyanis III. Napóleon unokahúgát vette feleségül. A Türr-rel kapcsolatos források arról tanúskodnak, hogy a szabadsághős nemcsak szorosan követte az olaszországi politikai és gazdasági ügyek alakulását, hanem folyamatosan fel is hívta a figyelmet a különböző, egyre súlyosbodó társadalmi problémákra. Kiemelten foglalkozott például az állam és az egyház viszonyának megoldatlanságával.

Csorba László történész, az ELTE BTK professor emeritusa, az MTA doktora a „Nemzet, haza, kalapács – Türr István szabadkőműves kapcsolatai” című előadásában először a titokzatos szervezet történetét mutatta be: kik és milyen célból alapították, milyen szimbólumokat használtak, és azoknak mi volt a jelentése. Külön ismertette a szabadkőművesség angol, illetve francia–skót ágának történetét, hogy a két irányzat miképpen vetélkedett egymással az évszázadok folyamán, így az 19. században is. Kossuth Lajos 1852-ben, még az egyesült államokbeli tartózkodása idején csatlakozott a szabadkőművesekhez, akik azonban tapasztalatai alapján messze nem rendelkeztek olyan befolyással, amely a magyar függetlenségi törekvések hasznára vált volna, ezért egyre inkább hanyagolta a titkos szervezettel való kapcsolattartást. Kossuth után egy évvel a mozgalom tagjává vált Türr István is, aki az 1860-as évektől – valószínűleg a volt kormányzó-elnök támogatását élvezve – igyekezett ellensúlyozni egy másik szabadkőműves klubba belépő Klapka György tevékenységét, aki ebben az időszakban szándékozott a magyar emigráció élére állni.

Farkas Katalin történelemtanár, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium oktatója „Türr István és a magyar függetlenségi törekvések 1861 és 1867 között” címmel tartott előadást. A szabadságharc leverését követően sokak számára világossá vált, hogy a függetlenség kivívása csak akkor lehetséges, ha Magyarország szövetségeseket talál magának. Már 1858-tól titkos tárgyalások zajlottak a Szárd–Piemonti Királyság és a magyar emigráció vezetői között arról, hogyan lehetne összefogni a Habsburg Birodalom ellen. Egészen 1866-ig élt a remény, hogy a magyar szabadságharc újrakezdhető, sőt, akár egy külső hatalom aktív támogatását is sikerül megszerezni. Az emigráció vezetői különböző terveket szövögettek, miképpen lehetne a magyar szabadság ügyét beilleszteni a nemzetközi politikai térbe. Türr István, aki ekkoriban már igencsak kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezett, kulcsfontosságú szereplővé vált a folyamatban. Bár elfogadta Kossuth Lajost a magyar emigráció vezetőjeként, tevékenységét jelentős fokú önállóság jellemezte. Türr leginkább a balkáni területeken folytatott diplomáciai tárgyalásokat.

Farkas után a Rubicon Intézet képviseletében e sorok írójának (Varga Dániel) az előadása következett „Összegyültek s tanácskoztak” – Türr István, a magyar emigráció harmadik legfontosabb alakja” címmel. Először egy olyan korabeli karikatúrát mutattam be, amelyen három személy tanakodik egy térkép felett, alatta pedig az előadás címében szereplő, Kisfaludy Károlyhoz kötődő idézet olvasható. Az ábrázolás módja nem hagy kétséget afelől, hogy Kossuth Lajost, Klapka Györgyöt, valamint Türr Istvánt láthatjuk a rajzon.

Ez a kép közel tökéletes illusztrációja lehetne annak a dunai térség átalakítását célzó politikai tervezetnek, amely az Alleanza című lap hasábjain jelent meg 1862. március 23-án „A Magyar Program” címmel. Az újság főszerkesztője Türr jó barátja, Helfy Ignác volt. A hozzá kötődő források megerősítik, hogy Kossuth és Klapka után Baja szülöttje volt ekkoriban – Teleki László hazatérte, illetve sajnálatos öngyilkossága után – a magyar emigráció harmadik legfontosabb alakja. Például Türrnek olyan politikai elgondolásait lehetett olvasni az olasz nyelvű újságban, amelyek később a londoni Timesban is megjelentek.

Az utolsó előadó Kordé Nóra történész, muzeológus volt, aki a Türr István Múzeum helytörténeti gyűjteményében található Türr-dokumentumokról beszélt. Előadásából kiderült, hogy a múzeum az 1936–1937-es alapítása óta gyűjti a Türr Istvánhoz köthető relikviákat, például az egykori személyes tárgyait és a hozzájuk kapcsolódó dokumentum- és fotóanyagot. Kordé elmondása szerint a Türrhöz kapcsolódó cikkekből, a levelezéséből és fényképekből álló új szerzemények tovább árnyalják a katona, a diplomata és a vállalkozó Türr István személyiségét. Az előadásból az is kiderült, hogy a muzeológia szempontjából nemcsak a műtárgy és az eredeti tulajdonos, hanem sok esetben az adományozó és a műtárgy kapcsolata is lényeges.

A bajai tudományos tanácskozás az olasz vendégeknek köszönthetően nemzetközi konferenciának is minősült. Hatalmas köszönet jár az olasz–magyar tolmácsolást végző Illésné Turai Zsuzsának és Varga Katalinnak. A jeles eseményt követően az előadók privát múzeumlátogatáson vettek részt N. Kovács Zita igazgató tárlatvezetésével. A lelkes történésztársaság élőben is megvizsgálhatta egyebek mellett a Türr Istvánhoz köthető relikviákat. A nap közös vacsorával zárult, amelyen tovább folytatódhatott a már a tudományos tanácskozáson is elkezdődött eszmecsere.

November 23-án, vasárnap került sor a szoboravató ünnepségre, amelyen részt vett többek között Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Zsigó Róbert, a térség országgyűlési képviselője, valamint Bari Bernadett, Baja polgármestere is. A városvezető beszédében felidézte, hogy az 1910-ben megalakult Türr-emlékbizottság három fontos célt tűzött ki: egy Türr-életrajz megjelentetését, méltó síremlék építését Budapesten, valamint egy köztéri szobor felállítását. Az első kettő már korábban teljesült, a harmadikra most került sor, ugyanis 30 millió forintos kormányzati támogatással elkészülhetett az egész alakos bronzszobor, Harmath István szobrászművész alkotása.

A rendezvényen a Magyar Honvédség Zenekara muzsikált, majd a helyi, Türr István nevét viselő technikum diákjainak fellépésével folytatódott az ünnepi műsor. Záróakkordként katonai tiszteletadás mellett leplezték le és koszorúzták meg Türr István egész alakos bronzszobrát, amelyet a helyi plébános áldott meg. A népes nézőközönség tagjai között ott voltak Türr István oldalági leszármazottjai is: dr. Türr István, valamint Halász András és Halász István. Az eseménysorozat a Turisztikai Központban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes gálaműsorával ért véget.