Választások a nagy francia forradalom idején

A 200. évforduló alkalmából François Furet történész így fogalmazta meg a nagy francia forradalom hosszú távon érvényesülő lényegét: „A demokrácia születése. A francia forradalom e meghatározása olyan intellektuális súllyal bír, hogy senki sem utasíthatja el, sem hívei, sem ellenfelei... A régi rend az emberi egyenlőtlenség és az abszolút monarchia világa volt, 1789 zászlaján azonban megjelentek az emberi jogok és a népszuverenitás. Ez a szakítás tárja fel legmélyebben a francia forradalom egyszerre filozófiai és politikai természetét; ez adja meg számára az eszmény méltóságát és a kezdetjelleget; ebből kell kiindulnunk, hogy megértsük azt az eseményt, amely kétszáz év vitái és kutatómunkája után is érintetlen enigmaként őrzi rejtélyét…” A társadalom demokratizálódása irányába tett lépések vitathatatlanok, a politikai demokrácia érvényesülése azonban korántsem volt gyors és zökkenőmentes folyamat. Tíz év alatt (1789–1799) egyre újabb és újabb választási rendszerek követték egymást, egyeseket ki sem próbáltak a gyakorlatban, másokat hamarosan felszámoltak.

Mennyire nevezhetők demokratikusnak a forradalom alatti választások? Kik rendelkeztek választójoggal? Hogyan változott a választási rendszer Napóleon államcsínye után?

...

A teljes cikk ide kattintva olvasható a Rubicon Online Múltidéző rovatában.

A cikk megjelenését a Rubicon Intézet Nonprofit Kft. támogatta.