Lehet-e úgy felidézni a távol-keleti ókort, hogy le sem tudjuk venni szemünket a vászonról vagy képernyőről? Lehet-e egy ókori, távol-keleti történetből elképesztően látványos akciófilmet forgatni? Minden bizonnyal, ha John Woo ül a rendezői székben.
Shakespeare mindig meglepi az embert. Valahogy nem tud elavulni. Az egyik legnépszerűbb angol színész és rendező pedig bebizonyította, hogy a ritkábban játszott királydrámák is tele vannak tűzzel, élettel és talán még üzenni is tudnak valamit nekünk.
A film ifjabb Thomas Dixon A klán embere: a Ku Klux Klan történelmi románca (The Clansman: a Historical Romance of the Ku Klux Klan) című, 1905-ben megjelent regénye alapján készült. Állítólag semmilyen forgatókönyvet sem írtak, a rendező csak átgondolta, mit kíván filmre vinni, de nem jegyezte le. A film egy északi és egy déli család történetét kíséri végig, amelyek fiai az amerikai polgárháború egymással szemben álló hadseregeiben harcolnak. A háború után pedig bemutatja a szabad feketék által terrorizált déli családok helyzetét, amelyek végül csak a Ku Klux Klan megalapítása után képesek megvédelmezni magukat. E híres alkotás oly sok szempontból számított „az első” filmnek, hogy aligha lehet megfelelően hangsúlyozni úttörő jellegét.
Az 1950-es években egyáltalán nem kényeztették el a moziba járó magyar fiatalokat látványos kalandfilmekkel. Ezért alaposan felértékelődött számukra Bán Frigyes Rákóczi hadnagya című alkotása. Még az 1960-as években is elismeréssel emlegették az iskolások, 1996-ban pedig minden idők harmadik legnépszerűbb magyar filmjének nyilvánították. A forgatókönyv írója Barabás Tibor volt, a Szabad Nép kulturális rovatvezetője, az Írószövetség főtitkára (1949–1951), aki pontosan tudta, mit kíván a korabeli állami vezetés egy történelmi filmtől, de azt is figyelembe vette, mit szeretnének kapni a nézők.
Legutóbbi hozzászólások