Trencsén, Csák Máté fészke

Trencsén városa napjainkban Szlovákia nyugati felében, a Fehér-Kárpátok lábánál, a Duna bal oldali mellékfolyójának számító Vág két partján fekszik. A helység történelme során mindig is stratégiai fontosságú területen feküdt, Morvaország felé képezve fontos támaszpontot. Az egymással viaskodó seregek ezért falai alatt számos ostromot és ütközetet vívtak meg. Trencsén a 13–14. század fordulóján Csák Máténak, az Árpád-ház 1301-ben történt kihalása utáni feudális anarchia egyik központi alakjának volt a birtokközpontja, aminek nyomán a tartományúr személye a közemlékezetben szorosan összefonódott a várossal.

Eperjes, a Tarca-parti Athén

Eperjes városa napjainkban Szlovákia keleti felében, a Kassai-medence északi részén, a települést átszelő Tarca folyó partján fekszik. A hagyomány szerint 1132-ben alapított település a történelme során évszázadokon keresztül a magyar protestantizmus és művelődés egyik fellegvárának számított. Az 1667-ben megnyíló evangélikus kollégiuma sokáig a Magyar Királyság egyetlen evangélikus felsőoktatási intézménye volt, a kezdetektől hazánk egyik legjelentősebb szellemi központja, amelynek padsoraiból a honi politikai, katonai és kulturális élet szereplőinek sora került ki.

Deáki, a bencések ezeréves öröksége a Vág völgyében

A honfoglaló magyar törzsek nyári szállásterületén, a nyitrai szlávok szomszédságában, a Vág folyó ágai között található az a terület, ahol az egyházi és gazdasági élet megszervezését 1001. évi alapítólevelében az államalapító szent király a deák nyelven beszélő bencésekre bízta. A Csák Mátéról Mátyusföldnek nevezett történeti táj Pozsony és Nyitra megye határán fekszik. Az itt található Deáki község 11–13. században két ütemben kiépült román kori bazilikája a bencések munkájának, az első magyar összefüggő szövegemléket, a Halotti beszédet és könyörgést tartalmazó szertartáskönyvnek és a korai kereszténység máig ápolt kultuszának köszönhetően vált a magyar nyelvi, szellemi örökség fontos kezdőpontjává és őrhelyévé.

Dobsina, félezer éves város a bányák és kohók világában

Dobsina alapítása az 1326-ban a Csetnekyek és a Bajorországból érkezett német telepesek közötti soltész szerződésig nyúlig vissza. A Gömör-Szepesi érchegység réz-, vas, mangán-és kobald ércekben gazdag völgyében a magukat bulénereknek nevező németek a nehezen megközelíthető völgyben hét évtized alatt városi jogot vívtak ki. 1584-ben a füleki szandzsák török serege gyilkolta le vagy ejtette foglyul a menekülni nem tudókat. Másodszor a második világháború végén Himmler parancsára evakuálták a dobsinai németeket, akik közül a hazafelé indulók egy csoportját, más környékbeli németekkel együtt 1945. június 18-án a morvaországi Přerov közelében egy csehszlovák katonai alakulat kivégezte.

Nagyvezekény, az Esterházyak áldozatának emlékhelye

A Bars megyei település a Zsitva völgyében található. A hódoltság másfél évszázadában a Garam, Zsitva és Nyitra völgye állandó ütközőzóna volt a magyar főkapitányságok végvárai és az esztergomi szandzsák portyázó seregei között. Az 1652. augusztus 25-26-án Forgách Ádám, érsekújvári főkapitány által vezetett magyar sereg Vezekény mellett vállalt csatában próbálta megbüntetni a fosztogató török sereget, s kiszabadítani a foglyul ejtett környékbelieket. A lokális ütközet azzal került be a történelembe, hogy a török által bekerített magyar seregben hősi halált halt az Esterházy család négy tagja: Esterházy László nádorfi, pápai főkapitány, Esterházy Ferenc balassagyarmati főkapitány, Esterházy Tamás lévai vicekapitány és Esterházy Gáspár aranysarkantyús lovag.

Close Bitnami banner
Bitnami